Miért van nekem ekkora problémám a legtöbb emberrel?

Azt elején szögezzük le, hogy bárhol a világon élhetnek bármilyen emberekek bármilyen természettel. Azért írom ki ezt a kérdést, mert nincs más hely, ahol ezt meg tudnám vitatni. Olyan kívülállónak érzem magam mindenhol. Kimondom: nagyon elegem van ebből a nagyképű, nagypofájű, gusztustalan, tróger, paraszt magyar népből, hogy hihetetlen.Vannak barátaim, akik tényleg azok, de velük sem tudok mindent megvitatni, mert ők sem vevők erre, sajnos. Amíg kisebb voltam, alig vártam a fiatalkort tele bulikkal, de ez nagyon megváltozott, amint szembesültem vele, hogy ez Magyarországon mit jelent. A legtöbb egy primitív, bunkó, tajparaszt, csak arra képes, hogy hátbaszúrjon, eláruljon, kötekedjen, szívózzon, kinevessen. Az intelligencia annyira ismeretlen, hogy rendesen lehurrognak érte, és lassan ezért ég a pofám, mert egy gimnáziumban egyedi dolog ez. Tényleg döbbenetes. Ez nem azt jelenti, hogy jól is tanulok, mert egyébként nem, az olyannal, ami nem érdekel, alig foglalkozok, de egyébként mindenre nyitott vagyok valamennyire, és magamra is sokat adok, külsőre is próbálok, így teljesen egészséges fiatal vagyok. Tovább szeretnék tanulni, és a legfőbb célom, hogy messziről elkerüljem az egész keleti régiót, még Európában is. Barátnőm sem volt még, nem tudom, hol keressek, mert szabályosan hányingerem van az egész 15-25 éves korosztálytól. De néha meg vagyok ijedve, hogy velem van a gond, túl komoly vagyok ilyen idősen, és ez később vissza fog csapni. De komolynak sem mondanám magam, mert szeretek ökörködni, de még azt is úgy, hogy másnak véletlenül se legyen belőle kára. Ki nem állhatom a másik lejáratását. Ez nekem annyira meghökkentő, ami itt folyik, hogy még jóhogy ülök, mert kidőlnék ettől a sok agyalástól. Ahogy mondtam, nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, de lassan ordítva kérdezem az utcán, hogy miért ilyen férgek a magyar emberek? Egy irigy, igénytelen, önző, tolvaj az egész ország. Mégis mennyi ilyen ember van, mint én? Jól tudom, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, de miért van az, hogy ismerős, aki előtte csak annyit bírt hajtogatni, hogy "á, biztos mindenhol ilyen" hazajött Németországból, és azt mondta, hogy ha tehetné, már kiköltözne, ott élne? Én sem csak németül látom a világot, nyugatra nem mennék, Amerikába végképp nem, az európai kultúra fekszik a legjobban, itt is a Skandináv országok és Svájc. Na, itt bármelyikben olyan szívesen élnék a visszahallottak alapján, hogy csak na. És nem a pénz miatt. Egy kis faházban élő halász jobban lennék, mint egy lopásból élő, rafinált, önző döbrögi ebben a szétrámolt kuplerájban, ami itt van. Kicsit eltértem a fő témától, de végülis minden kapcsolódik egymáshoz, úgyhogy belefoglalva az országokat is, megkérdezem:

Én vagyok a selejtes? Miért nem találok olyan embert, mint én? Ez a felsorolt országokban könnyebben menne? Komolyan, itt már nem is akarok barátnőt sem keresni, mert ha találnék is, nagyon minimális esély lenne rá, hogy kiköltözne velem.