Normális, ha 29 évesen csórónak érzem magam saját lakással, 5 millió megtakarítással, nettó 500 fizuval?

Értem én, hogy sokaknak még ennyi sincs, vagy még kilátása sem, hogy valaha legyen akár ennyije is. De nálam sem tökéletes minden, a lakás az egy 25 milliót érő panel egy vidéki nagyvárosban. A nettó 500 pedig nem havi fix, hanem nyárra kimegyek dolgozni külföldre, ott megkeresek 5 milliót 3 hónap alatt, aztán itthon még eldolgozgatok valami minimálisat havi 100-150-ért és mellette iskolába járok. (És ha összeadom az éves keresetem és osztom 12-vel, úgy jön ki kb. havi 500.)

Ráadásul a két gyerekkori legjobb barátom közül, akik velem egykorúak, az egyiknek 50 milliós háza van már, amit családi segítséggel vett néhány éve 10 millióért, a másik barátomnak pedig 100 milliója van, mert 10 milliót félretett a programozói fizetéséből, aztán tőzsdézni kezdett 2-3 éve és nyert rajta azóta kb. 100 milliót. Nem vicc. Csak a szűk családjának és velem együtt két barátjának mondta el. Szóval hozzájuk képest is mérem magam és azt érzem nem állok olyan jól.