Egy átlag magyar havonta hány forintot tud elrakni a fizetéséből?

Egyetértek a Belessel és a többiekkel. Nekem muter-fater világéletében kb., nyugdíj előtt pedig konkrétan az azévi magyar átlagfizut kereste. Valahogy minden kölküknek jutott legalább egy fél lakás amiből további kemény munkával, akár házasság után teljes lakást, házat stb. "varázsoltak". Hozzáteszem, a nagyszüleim sem voltak hajléktalanok viszont sajnos már nem élnek. Ebből is következhet egysmás, nem? Ja és soha, senkim nem lakott Budapesten, ottani ingatlanunk se volt, maximum koleszban, bérelt lakásban fordult meg ott bárki a családból. Egy másik nagyvárosban és környékén lakunk, de mégcsak nem is Sopron vagy Győr vagy hasonló. Mondhatni átlagos hely. Fizetések tekintetében mindenképp. Én ezt a szálát nem is értem ennek a vitának.

Az meg, hogy egyeseknek olyan tévkepzetei vannak hogy az átlag nem egyenlő az átlaggal, mert nem azt fejezi ki amire ŐK gondolnak... hagy ne kommentáljam. Matematika 5. osztály, ha nem 4.

Annak a beszélgetésnek már lenne értelme hogy a magyarok többségét alkotó deciliseknek mire van vagy nincs pénze, de ez is teljesen szubjektív. Jövedelmi helyzettől független hogy az ember rá van-e csavarodva a saját ingatlan szerzésére vagy sem. Tipikus az a komment is ami a "magántulajdon" és az ingatlantulajdon közé tesz egyenlőségjelet. Miért, ha kocsid, telked, céged, részvényeid, lovaid, műhelyed, eszközeid vannak az nem MAGÁNTULAJDON? Elveszi valaki vagy mi?! Menjetek inkább pszichológushoz és ezt minden rosszindulat nélkül mondom. Ezek nagyon durván berögzült családi traumák lehetnek nálatok, amiket ki kellene beszélnetek.

"Csak azt nem értem,hogy akkor miért vagyunk lassan Európa legszegényebb országa?"

Attól függ, hogy mi alapján vizsgáljuk, hogy egy ország szegény vagy gazdag. Ha GDP / capita alapján vizsgáljuk akkor valóban a legszegényebb országok közé sorolható Magyarország, viszont ha az alapján vizsgálod hogy az ország átlagbéréhez viszonyítva mennyit kell dolgozni egy embernek hogy saját ingatlant tudjon vásárolni hitel nélkül, ilyen tekintetben a nyugati országok (Német, Angol, Ausztria) sokkal rosszabb pozícióban vannak hozzánk képest. Szintén a fizetés reálértékét viszonyítva a magánegészségügyi szolgáltatásokhoz, egyetemi tanulmányi árakhoz képest kifejezetten jó helyen szerepel Magyarország.

Nézd meg nyugodtan, hogy mennyibe kerül egy 2 szobás ingatlan Berlinben vagy Zürichben majd nézd meg a budapesti árakat és ez alapján levonni a következtetést. Egy "átlagos német" sokkal nehezebb helyzetben van lakásvásárlást illetően élhető helyen (értsd nem egy szutyok tanyán egy omladozó jurtát) ha 0-ról indul, mint egy "átlagos magyar".

24, tudod te mennyibe kerül egy jurta? 😅 Na meg, az állatbőrök és hasonlók a legritkább esetben "omladoznak"...

Egyébként nagyjából egyetértünk.

Aki semmit nem tud félretenni, az valamit rosszul csinál. Ugyanis amikor megérkezik a bevétel (s teljesen mindegy, hogy az fizetés vagy más), az első, hogy az előre megtervezett mennyiségű pénz megy a megtakarításokhoz, beépítve a megfelelő portfolióba. Utána a rezsi, a kaja és minden más.

A parasztember sem ette meg az utolsó krumplit, hanem az volt az első, hogy krumpliásáskor félretette a vetőburgonyát, s gondosan tárolta tavaszig, aminek az a célja, hogy jövőre újakat "fialjon".

Úgy látszik, neki több esze volt, mint annak a mai embernek, aki "nem tud félretenni semmit"...

Én "régi parasztember" helyett inkább azokhoz a zsellérekhez hasonlítanám magunkat, akinek semmije se volt, egy rongyos gatyán kívül, meg esetleg a házon amiben lakott (rosszabb esetben még az se - nézz utána, mit jelentett a Dunántúlon a "puszta", menj el egy ilyen helyre, talán van még az akkori szálláshelyek közül 1-1). Nem volt milyen burgonyát hová és mire félrerakni mert a másén dolgozott! Amit keresett pénzt, terményt stb. azt megette, fölélte a család. Ma is van ilyen réteg, alkalmazottinak hívják.

Nem tagadva, hogy akkor is, ma is össze lehetett annyit kuporgatni ami egy szintlépéshez elég, akkoriban egy telek, ma egy vállalkozáshoz szükséges tőke formájában. A kérdés mindig az, mennyi kitartás, energia, lehetőség és nem utolsósorban igény van erre az egyénben. És mennyi van egy olyan egyénben ahol akár évszázadok óta, így vagy úgy de ennek a nincstelen létformának a tapasztalatai halmozódnak...