Fizetésből jól élni?

Én anno az agyondicsért gépészmérnök szakot választottam. Kőkeményen tanultam végig, szakmai tapasztlat is megvolt és lett is egyből állásom. De mivel a 0-ról indultam, értsd se lakás se semmi, csak a diákhitel tartozás, ezért most se vagyok gazdag. Van 10 millió Ft megtakarításom, meg egy autóm. Ennyi. Most váltottam SSC-re, mert a fizu kb ugyanannyi és kevesebb a felelősség. Közben már kopaszodok meg őszülök is. Ha nincs hátszeled, akkor tényleg vmi nagyon okosat kell kitalálnod, vagy külföld.

Hű, nehéz ügy… mérnök, infós stb… jól fizet, félmillió minimum, bár Pesten abból se ficánkolsz nagyon. Közgazdász is jó lehet, főleg bizonyos típusai. De ha tanár, ápoló vagy egyéb állami alkalmazott, közfoglalkoztatott leszel (szociális munkásra, ápolóra, várostervezőre, gyógypedagógusra, konduktorra, környezetvédelemre nagyon nagy szükség lenne, de nem fizetik meg, pláne a mostani helyzetben), akkor nehezebb dolgod lesz. Műszaki vagy pénzügyi jellegű szakokban van a nagy lové. A többit inkább “hülye” lelkiismereteseknek lehetne ajánlani, de abból nehezebb lesz meggazdagodni. Azt senki nem fizeti meg, ha család nélküli fogyatékos gyerekekre teszed fel az életed. De ismerek baromi gazdag embert, aki abszolút nem boldog, tehát ne a pénzre hajts, szerintem…

Itt jók is a példák. 2-3 milliót is lehet keresni (és az még kevés is egyesek szerint), de minek? Meg akarod oldani a gyereked életét is előre? Havi 3-400 ezer tisztán már elég egy korrekt élethez, közben tudod fizetni a 40 milliós házad törlesztő havi 300-at, rakod félre a további 300-at (az egy év alatt megint négymillió, tizenöt év alatt negyven, persze, arányosan: ha az emelkedő árakat követi a bér is). És akkor “csak” egyedül vagy és egy misit viszel haza, ha egyedül vagy. Más meg keres 250-t, mégis megél. Te meg négyszer annyit… nyilván, lehet keresni ötmilliót is, de közben meg csak a pénzt hajtod. Én 400 alatt keresek, de megvagyok belőle, a gyereknek is van két keze, két lába, ingatlant (ha részben is) örökli, én nem dolgozom helyette, de van legalább közös szabadidőnk.

Igen lehet, aki be tudja osztani és, ha lehetősége van kiegészíti.

Igen, az számít, hogy valaki milyen pályát fog ki valaki ÉS milyen ésszel születik. Aki pincérnek tanul, de programozó “agya” van, az otthon a gép előtt tanul meg élvezettel olyasmit, amit más sok fárasztó tanulással se és utóbbival összevetve jobban kereshet. Családi háttér vagy néhány jó tanár (terelgetés) is sokat számít. Nagyon ritka, hogy valaki magától rájön, mit akar és azzal jól is keres, brutális erőfeszítés nélkül. Én tanulhattam volna programozónak, de baromira nem érdekel (és a matematikai logikám se lenne jó valószínűleg), esetleg jogásznak, de nem jutott eszembe és talán az se érdekelne. Ezért lettem konduktor. Óriási mázli, ha valakit az érdekel és abban tehetséges (a kettő összefügg), ami piacképes. De a boldogság nem ezen múlik, valamint én (például) nem törekszem arra, hogy ne kelljen dolgozni, mert szeretem. Mégegyszer mondom, mikor arra gondoltam, mit kell biztosítanom a gyereknek, ahhoz nem kellett sok millió forintra spekulálni. A következő generáció életét nem nekem kell megoldani, nagy ötlettel sikeres vállalkozó se mindenkiből lesz. Persze, lehet kockáztatni…

Ja és valakinek (talán a kérdezőnek is) a luxusra fáj a foga, de hosszú távon baromira nem számít, hogy Merciben vagy Suzukiban sírsz/nevetsz. Sőt, talán ezek nélkül jobb is, mert egy gonddal kevesebb.

17-es én is így gondoltam, hogy elvisz a-ból b-be, de azért hosszú útnál más a vezetési élmény. Másrészről arra az évi 2 utazásra meg felesleges. Suzukinál meg lesz*rod, hogy megkarcolják-e.

Nem tudom rátapintok-e a lényegre de a kérdezőnek: ha van “agyad” a piacképes szakmákhoz (ezt hamar észre lehet venni), akkor könnyen meggazdagodhatsz. Talán “csak” havi 1-2 millió, de hidd el, az már pénzügyi szempontból gondtalan élet (kivéve talán, ha olyan durva egészségi problémád lenne, de akkor meg már régen rossz). Ha nincs eszed hozzá, de “kell” a luxus vagy harácsolni akarsz, akkor meg kemény munka életed nagy részében. De van egy másik attitűd, ami nem a kérdésre vonatkozik, ha úgy vagy boldog, hogy elég, ami van. Aki pénzt akar csinálni, az tud is. Kérdés, milyen áron. Van, aki baromi ügyes, mégis szerény. Még talán a “vezetési élmény” se érdekli. Akinek “jó diplomája” van, az gyakran már sokgenerációs diplomás család sarja vagy nagyon tehetséges (ellenpélda, hogy a szociális szféra dolgozói többnyire családjuk első diplomásai). Tehát már van egy tudatosan halmozott családi vagyon (ingatlan) és tudatos pályaválasztás. Az én apám alkoholista volt, elvesztette a házat, mínusz 30 millióról indulok, ha úgy vesszük. A vagyon lényege, hogy pénzből könnyű pénzt csinálni, tőkéből tőkét. De el is lehet veszteni. Nulláról pedig akkor keresel jól, ha vakmerő vagy és szerencsés (és gátlástalan), de mégjobb, ha született műszaki tehetség.

19es műszaki tehetségek vagyunk (gépészmérnökök, BME), nulláról indultunk, nem vagyunk gazdagok. Szegény családból származik az egész team. Lakás hitelre, ok autó az van. Nem vagyunk gazdagok. Inkább fingósok.