Hogyan dolgoztátok fel azt, ha nagyon tetszett valami, de nem tudtátok megvenni? Vagy mivel vigasztaltátok magatokat?

Mivel nem vagyok divatmajom és racionálisan gondolkodom, nem nagyon volt ilyen. Túlárazott dolgok nem kellenek ami meg igen, azt kigazdálkodom.

Egyszer volt, hogy nagyon tetszett egy teáskészlet, de nem tudtam megvenni. Nem azért, mert nem volt rá pénzem, hanem mert díszként volt kitéve a teaházban és nem akarták eladni. Na, az azért egy darabig frusztrált. Bár ki tudja, ha mondok egy meredek árat, lehet ideadták volna...

Azokhoz tudok csatlakozni,akik a megelőzésre szavaznak. Amiről nem tudsz,az nem fáj. Mondom ezt úgy, hogy én is imádom a szép ruhákat, a divatot.

Gyerekkorombann,meg tiniként volt hasonló érzésem, mint neked. Attól tudtam elkenődni,hogy más lányok az osztályban, tánccsoportban milyen jó göncökben járnak és Budapestre járnak vásárolni (vidékről származom), és hogy nekünk ilyenkre sosem lesz pénzünk. Szerettem volna én is csinos lenni, gyakran álmodtam róla, hogy szép ruhában vagyok. De nem volt bennem harag vagy neheztelés, tudtam, hogy ez miért van, elfogadtam.

Lehet klisé, de idővel megtanulja az ember, hogy nem ez a legfontosabb . Persze,a jó közérzethez szerintem hozzá tud tenni,ha számodra esztétikusan öltözöl fel.

Szerintem érdemes second hand opciókat is keresni, néha nagyon olcsón igazi kincsekre lehet bukkanni. Ne csüggedj, legrosszabb esetben próbálj meg gyűjteni rá.

"Ebben igazad van, de elég ha a városban elhaladok egy ruhabolt kirakata mellett...😔"

Kérdező, te ilyen maradi vagy, hogy még boltban vásárolsz?