Koronavírus helyzet, mekkora kárt okozott a családi kasszában, mennyire sikerült eddig talpra állnotok, visszarázódni?

Kedves 9-es!

A vízóránk múlt évben járt le. Erről értesítőt március utolsó napjaiban küldött a vízmű. Fene tartja számon, nekünk nem tűnt fel, a közös képviselő egyáltalán nem jelezte. A vízmű egyből azt írta ajánlott levélben, január 1. óta nem számlázható vele a vízfogyasztás, intézzük a cserét. Mikor felhívtuk őket telefonon, közölték jelenleg nem áll módjukban evvel foglalkozni.

A gyerekek étkezését jól gondolta a 11-es hozzászóló! Valóban erre céloztam, habár érdemes lett volna kifejtenem, amikor iskolába járnak, akkor főként a menzán étkeznek, ami hétköznapokon jelentősen olcsóbb, mint mikor itthon vannak egész nap.

Kedves 10-es!

Ahogy írtam, krónikus betegek vagyunk mindketten felnőttek. Ezért számunkra nem elegendő az egyszerű orvosi szájmaszk, vagy a varrott mosható, mivel az minket nem véd. Az ellenünk véd másokat! Hogy valódi védelmet kapjunk, így FFP2 vagy FFP3 maszkokat hordunk. Hiszen, ha elkapnánk a koronavírust, minimális esélyünk lenne a betegségeinkkel legyőzni. Vigyáznunk kell magunkra, hiszen még fel kell nevelni gyerekeinket, és persze önmagunkra sem árt gondolni. Amit meg lehet tenni a védekezésért, megelőzésért, azt tegye meg az ember! Ahogy esztergapad mellé sem állunk lógó hosszú hajjal vagy lógó lenge ruhában, de a tilos jelzésnél sem hajtunk a vonat elé.

Kedves 12-es!

Nekem három szakmám van, és több kisebb vizsgám. Amikor én választottam pályát kamaszként, olyan mellett döntöttem (persze szülők és tanácsadó segítségével), amely akkoriban garantálta a munkalehetőséget. Fiatal gépész szakemberként soha nem gondoltam volna, hogy kimegy a divatból, pontosabban ellehetetlenítik. Majd jött az EU csatlakozás és évről évre szétzilálták a magyar ipart, amivel számomra is egyre nehezebb volt munkához jutni. A kisebb vállalkozások jöttek mentek, nem egynél éltem meg, hogy pár hónap után megszüntették a céget.

Estin tanultam újabb szakmát, majd egy másikkal kiegészítve, amelyekkel egy eléggé speciális területre kerültem. Imádtam! Valódi szakmai szerelem volt! Úgy terveztem, onnan szeretnék nyugdíjba menni majd egyszer. Az élet viszont nem így gondolta. Ezt a területet az orbán-kormány tette tönkre 2012-ben. Mindez után saját lábamra álltam, aminek vannak előnyei és hátránya. Nincsenek hülye főnökeim, magam ura vagyok, de a viszont a bevétel olyan akár a kutya vacsorája, bizonytalan.

Mindevvel arra akarok kilyukadni, ember tervez, Isten végez. Választhat valaki jónak tűnő szakmát, de soha semmi garancia nincs, hogy az megfelelő lesz 10 - 20 év múlva is.

Persze, a vírushelyzetben (vagy egyéb katasztrófahelyzetben) dolgozók előtt emelem kalapom! Nélkülük nem lennénk sehol. (fiatalon, pár évig dolgoztam speciális mentő alakulatnál, jól tudom, milyen nehéz, akkor és ott dolgozni, ahonnan mások leginkább menekülnek)

13-as! Együtt érzek veled! Nem könnyű megélhetést találni, újra és újra kezdeni pedig nagyon pocsék érzés. Tapasztalataim alapján mondhatom, igaz a mondás, minden rosszban van valami jó. A változások a nehézségek ellenére is tudnak jót is hozni.