Ki mit tenne a helyemben?

Elözzör is ezért nem kell tiniként összeköltözni az aktuális baráttal, mert az esetek többségében ez a vége. (bocs, tudom, ezt nem kellene leírni, de másoknak esetleg segít elöbb gondolkodni!)

Másodszor nem írtad, mit csinálsz, dolgozol vagy tanulsz, vagy spórolj össze a fizetésedböl valamennyit és költözz össze több mindenkivel egy lakásba (az jóval olcsóbb, mint az albérlet), vagy ha tanulsz, menj kollégiumba.

Az anya szót még értem a keresőszavak között, meg a hiányt, de mit keres itt a kutya meg az ablak???

Azt is megértem, hogy ha nem volt jó a szülői házban, akkor onnan menekültél a házasságba, DE! azon azért már el kellene gondolkodnod egy kicsit, hogy ha itt sem jó, akkor lehet, hogy benned is van egy kis hiba.

Nem tudom, hogy a szüleiddel miért nem jó a viszony, de ha nem tudsz önállóan lábra állni, akkor mégiscsak az lenne a legjobb megoldás, hogy hazaköltözöl.

Azt azért nem tartom jó tanácsnak, hogy költözz össze másokkal, mert akkor ugyanúgy alkalmazkodnod kéne másokhoz, mint most, csak akkor még pénzt is ki kellene adnod érte, nem keveset.

Esetleg, ha gondolod, akkor kérd meg a háziorvosodat, hogy diagnosztizálja a pánikbetegséget és utaljon be egy pszichoterápiás kezelésre, intézetbe (nem bolondokháza!) és akkor lenne egy kis nyugalmad is és meg is gyógyítanának .-)

A kérdés, ki mit tenne a helyedben.

Én biztosan a szüleimet választanám. Kivéve, ha szadista állatok lennének. De gondolom, nem azok.

Megpróbálnék alkalmazkodni, hiszen most én vagyok olyan helyzetben, hogy rájuk vagyok szorulva.