Mégis elverik a port a bankokon a devizahitelek miatt?
Ez a videó nem túl régi, talán érdemes megosztani minél nagyobb számban:
http://www.youtube.com/watch?v=UKHClhhVSow
A videó lényege az, hogy 2008-ban egy megállapodás született a kormány és a bankok között. Ebben a megállapodásban a bankok vállalták, hogy tekintettel a devizapiaci helyzetre, és tekintettel a saját felelősségükre, valamint tekintettel arra, hogy ennek semmiféle akadálya egyébként nincsen, lehetővé teszik, hogy az emberek a devizahiteleiket forintosítsák. Akkor a svájci frank árfolyama még csak 170 Ft körül volt.
Bár ezt a bankok vállalták, és az adott árfolyamon ezt mindenféle veszteség nélkül megtehették volna (és a megállapodás értelmében meg is kellett volna tenniük), még sem tájékoztattak senkit, nem tettek semmit ebben az irányban. A megállapodásról a kormányon és a bankokon kívül soha senki nem tudott meg semmit. Mostanáig.
válasza:7-es:
1. A kiszállásnak nem az a technikai feltétele, hogy "fizesse vissza a tartozását", hanem az, hogy a bank bármikor megengedje neki, hogy átváltsa a hitelét forintra. Erre a banknak lehetősége volt bármikor, és megtehette volna veszteség nélkül. És a 2008-as megállapodás kötelezte is volna rá.
2. Ha én szerzek valahonnan olcsó pénzt, 1%-os kamatra, és neked felkínálom 2%-ra, aztán idő közben az én kamatom felmegy 20%-ra, akkor mit fogsz szólni, ha rajtad 25%-ot követelek? Miközben megtehetném, hogy átváltom egy 6%-os hitelre, és neked csak 8%-ot számolnék fel. De nem tenném meg, hanem ölbe tett kézzel nézném, hogy fizesd rá a gatyádat is, míg nekem semmi veszteségem sincs. Nyilván fel lennél háborodva. A bankok esetében az ilyesmi valahogy nem felháborító.
válasza:1. A tőzsdét elég merész összehasonlítani egy hitellel, teljesen más konstrukció a kettő. Így a "pozíció lezárása" a hitel esetén a tartozás visszafizetését jelenti. Nyilván nem fogja a bank forinthitelre átváltani a devizahitelét, amikor a devizának kedvezőbb a kamatozása, hiába van rá lehetősége. Meg ugye azt se felejtsük el, hogy hány megállapodást tartottak eddig be a kormányon levők, nyilván és is maradtam volna a devizánál a bankok helyében.
2. Rossz példa, semmi ilyesmi nem történt, senkinek nem ment fel tízszeresére a kamat mértéke, egy-két százalékkal mozgott csak. Nem hinném, hogy közülünk bárki ismerné a bankok szerződéseit, az eddig leírtak is csak a nyilvános kamatértékekből és árfolyamokból való következtetések és számítások alapján történtek. A hosszútávú hitelek egyik velejárója, hogy a kamatot időnként felülvizsgálják, hiszen senki nem lát előre húsz évre, ez a kamatperiódus. Ez benne is van a szerződésben.
3. Az előtörlesztés díja nem büntetés, hiszen az szerződésmódosítással jár, át kell számolni az egész hitelt, a bank oldalán módosítani a terveket, stb, ennek ez a díja.
Akkor egyet mondj meg nekem:
Miért találták ki a bankok, hogy deviza alapú lakáshiteleket adjanak az embereknek? Lakáshitelre mindig is óriási kereslet volt, akkor is, ha a forintkamatok magasak voltak. Egy magyar bank semmiképp sem volt rászorulva, hogy kitalálja ezt az új konstrukciót, mert a forintban ugyanúgy el tudta adni hiteleit. Szóval?
válasza:Pont ez az, amit - a magyar embereket ismerve - nem tartok valószínűleg. Az átlag magyar sose azt nézte, hogy hány százalék a kamat, és mennyit fog majd összesen visszafizetni, hanem azt, hogy mielőbb ott legyen a kezében a pénz. Ezért volt itt annyi új autó, plazmatévé, és ezért merítette le a legtöbb ember a hitelkártyáját úgy, hogy aztán soha az életben nem tudta visszafizetni, és ma is a kamatokat nyögi.
Lakáshitelnél meg még inkább ez a helyzet, hiszen ki ne akarna saját lakást bármi áron (ha azt nem azonnal kell megfizetni)? Lakáshitelek esetén sokkal inkább az számított, hogy mennyi önrészt kellett kinyögni.
Szóval a lakosságon biztosan nem múlott, hogy be kellett vezetni a frankhitelt. Akkor viszont a bankok miért is találták ki mégis?
válasza:Plazma tévé... Óóóóóó.
Aki egy tévé miatt elúszik az adósságban, az tévé nélkül is elúszna.
Az én esetemben nőttek a gyerekek és nagyobb lakásra volt szükség.
Volt egy rakat pénzem a bankban, amit ki kellett pótolni még egy rakat pénzzel.
Ha béreltem volna egy nagyobb lakást, akkor rosszabbul jártam volna, mint a deviza hitellel.
Az infláció nagyobb volt, mint a devizahitelek kamata.
A HUF/CHF árfolyam is tartós csökkenést mutatott.
Tehát 2007-ben még ezek voltak a számtan példa kiinduló adatai.
A devizahitel úgy tűnt, mintha a fejlett országok karitatív alapon, alacsony kamatra ide tolták volna a pénzüket, hogy fejlődhessünk.
Engem nem érdekelt a carry trade, a tőzsde, és a shortolás.
Soros György nevét is csak jótékonysági alapokhoz és az iskolatejhez kötöttem.
Lehet hogy hiba volt részemről, amiért nem tanulmányoztam behatóbban a devizahitel mechanizmusát, de mentségemre legyen, hogy a munkámnak és a családomnak éltem.
Most már tudom, hogy a bank ügyesen spekulált, miközben engem alaposan lóvá tett.
Én ugyanis kifejezetten olcsó lakáshitelért fordultam a bankhoz, nem azért, hogy trükközzön velem.
Ehelyett olyan hitelt kaptam, amit a szakirodalom "eredendő bűnnek nevez".
A kamat kötetlenül csapong /emelkedik/, miközben a referencia kamat csökken.
Eddig azt hittem, hogy a bank pénzügyekben partner, de nagyot csalódtam.
Ha bűvészkedésre lettem volna kíváncsi, akkor befizettem volna egy David Kopperfield előadásra.
Nos, ha egy futballista képes egy fogadóirodában saját csapata ellen megtenni a tétet néhány lyukas garasért, akkor nem is értem, hogy mi naiv ügyfelek miért hittük, hogy egy bankban csupa feddhetetlen jó erkölcsű emberekkel hoz össze a sors.?
Azt hittük, hogy ellenállnak néhány milliárdos nagyságrendű kísértésnek.
A feltett kérdésre nem tudom a választ. Vajon ki verné el a port, ha a felkent személyeknek magasabb prioritású feladata a betétesek pénzének megóvása.?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!