Valóban megéri spórolni vagy érdemes lenne mindet felélni?

Mert most hatványozottan ilyen az általános néplélek, hogy mutass hatalmas jólétet kifelé, akkor is ha amúgy tök csóró vagy.

Lehet így is csinálni, de szerintem nem valami következetes.

Mièrt èrtèktelenítenè el egy válság? Nem jobb úgy belemenni, hogy mondjuk 6-12 hónapot is túlèlsz, ha nincs munkád, vagy nem olyan jól fizető? Jobb az, hogy mèg mondjuk egy elromlott mosógèpet sem tudsz lecserèlni?

Nincsenek amúgy cèljaitok? Nagyobb lakás, esküvő, gyerek?

Amúgy szerintem az emberek nagy rèsze mindig debil volt, csak most látszik is a közössègi oldalak miatt.

"tényleg ilyen hülye mindenki hogy a mának él?"

Igen, tényleg. Minél idősebb leszek, annál inkább nyilvánvaló, hogy az emberek többsége iszonyatosan hülye. Villognak, hogy BMW-jük van, meg iPhone 99+ meg anyám tyúkja, de közben hitelt hitelre halmoznak, provident és hasonlók járnak a nyakukra és kifolyik a pénz a kezük közül.

"vagy mi látjuk rosszul és az a normális ha mindent felész."

Nem. Jól látjátok, van értelme félre tenni. Persze legyen célotok, mert céltalanul gyűjteni a pénzt sem bölcs dolog.

Egyértelmű a válasz, igen meg éri spórolni!

Soha nem tudhatod, hogy mit hoz majd a holnap. Lehet hogy egy hét múlva el veszted a munkahelyed, vagy pl.. el törik a lábad és hetekre vagy hónapokra ki esel a munkából, és ha nincsen spórolt pénzed, akkor miből fogsz majd élni?!

Azok az emberek akik, mindig csak a mai napnak élnek, azok soha nem fogják vinni semmire az életben, folyamatosan anyagi problémájuk lesz, és nem is fognak fejlődni. Majd 50 éves korukra fognak csak rá jönni, hogy el kúrta az egész életét. Én már általános iskolában, el kezdeném tanítani a gyerekeknek a spórolást, hogy hogyan is, kell bánni a pénzzel.

Nekem az ilyen estekre van félre rakva 2 évnyi meg spórolt pénzem, amihez csak akkor nyúlok hozzá, ha el vesztem a munkahelyem, hogy legyen mihez nyúlni. A bevételeimet és kiadásaimat, minden hónapban vezettem, és így jobban át látom a pénz ügyeimet. Csak arra költök amire szükségem van, nem vagyok a saját magam ellensége, hogy ne legyen mihez hozzá nyúlni, ha szükség van rá.