Késtetek már le repülőt?

A Szovjetunió felbomlása után nem sokkal mentünk volna Vilniusba autóval, majd onnan haza. Akkor még meglehetősen lepukkant hely volt Litvánia fővárosa, nem voltak túl következetesek az útbaigazító táblák és pont elég kihalt volt az egész város, nehezen találtunk olyat, aki segítene a reptérre eltalàlni. Volt még huszonvalahány perc a Malév sztrájk előtti utolsó járat indulásig, de a reptér és a járat kis forgalma ellenére már nem vettek fel minket. Így kénytelenek voltunk a kevés megmaradt dollárunkból egy elég szakadt reptéri tranzitszállóban kivenni egy szobát és a Malév helyi állomásvezetője segített jegyet intézni két nap múlva egy varsói járatra. Este értünk oda, apám reggelre tudott értünk jönni, a terminálon aludtunk egy padon. Aztán egy jó hosszú autókázással értünk haza onnan.

Ez még az a kor volt, amikor elnagyolt papírtérkepek alapján kellett navigálni, a banki átutalás napokat vett igénybe és fapados légitársaságok sem voltak. Plusz a sztrájk.

Del-Franciorszagbol kesve indultunk es a parizsi csatlakozas mar sanszos volt. A legikisero leszallas elott odaultetett az elso osztalyra, az ajtoba, hogy en legyek az elso aki kiszall a gepbol. Futottam a masik terminalba, de a bp-i gepre a kaput mar bezartak. Majdnem elsirtam magam, de nem volt gond, mivel a legitarsasag kesese miatt kestem le a gepet, rogton at is irtak a foglalasomat a 3 oraval kesobb indulo jaratra.

Meg jo hogy volt nalam annyi frank, hogy egy telefont megejtsek anyueknak, mert ok meg mar indultak volna a repterre hogy mindjart erkezem :D

Átszállással repültünk volna, de három órával később indult el itthonról a gép itthonról, így lekéstük a csatlakozást. A következő gép másnap ment, így Helsinkiben ragadtunk. A légitársaság nagyon rendes volt, mert egyrészt ha jól tudom díjmentesen kicserélték a jegyet, és még szállást is biztosítottak egy nagyon elegáns hotelben. Transzfert, vacsorát, reggelit is kaptunk. Így aztán lett egy plusz napunk, és még Helsinkit is megnéztük. (Más kérdés, hogy kicsit melegebb hely volt az úticél, és a legtöbb ruhánk amúgy is a nagy bőröndökben volt, így fagyoskodtunk kicsit, de jó volt.)

Egyébként odafelé szerintem rosszabb lekésni, mint hazafelé.