Ti akik külföldön dolgoztok, hogyan oldjátok meg az otthoniak látogatását?

Jaj, mennyi frusztrált ember... miért kell a másikkal gúnyolódni meg bunkózni, csak mert máshogy él? Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kit szeret és mennyire. Ha valaki úgy boldog, hogy a szülei mellé költözik és minden nap látja őket életük végéig, akkor úgy. Nincs ebben semmi rossz, a felnőtté válás nem jelenti azt, hogy kötelezően sz**juk telibe onnantól az ősöket, mert "nehogymár apuci meg anyuci...". Ez nagyon ostoba felfogás.

Aki meg nincs jóban a szüleivel, vagy kibírja a család nélkül, az örüljön neki, hogy ilyen önálló, de ne másokra fröcsögjön, mert azzal csak azt bizonyítja, hogy mennyire megkeseredett és magányos valójában.

" szerintem aki jól megvan a szülei nélkül az nem önállóságra vall, inkább érzéketlenségre, érzelmi szegénységre."

Marhasag.

"Én szerencsés voltam, mert mindig támogattak, sok szeretetet kaptam és rengeteget hülyültünk meg minden."

Mi is, megis tudok onalloan elni anelkul hogy allandoan apucihoz meg anyucihoz rohangalnek. Tudod, ezt hivjak felnotte valasnak. Tudod az ember felnottkent sajat csaladot alapit, hazassagot kot, gyereket nevel. Ez neked lathatoan nem sikerult, es valoszinuleg nem is fog.

Teljesen igaz amit az érzelmi leválásról írt. Te valószínűleg megakadtál valahol.

Attól még hogy az ember önálló, meg nem romlik meg a kapcsolata a szüleivel. Én is úgy nevelem a gyerekem hogy meg tudja állni önállóan a helyét az életben. Személy szerint kudarcnak élném meg ha olyanná válna mint te...