Svédországban, Hollandiában vagy Norvégiában jobb az élet?

Harmadik vagyok.

Svédországba én nem mennék lakni, nekem nagyon nem tetszik a túlzott liberalizmusuk, a nemek eltörlésének kísérlete (például egy kisfiúra nem lehet a kisfiú szót használni, mert sértő, és majd ő eldönti, hogy mi legyen. Svédül a nő "hon", a férfi "han", és van egy harmadik is, asszem hun, amit arra használnak, akiről nem akarják eldönteni, hogy férfi vagy nő. Szóval ezek nem normális dolgok), és a nagyon sok arab vagy keleti országból érkező bevándorlóval rengeteg baj van.

Nálunk Dániában is vannak arabok, és velük is van gond, de közel sem annyi, mint a svédeknél.

Norvégiáról: iszonyat drága ország. Tromso-ben ettünk a férjemmel két pizzát, két kólát ittunk, és egy kakaót. Ezért az egészért pedig 800 koronát fizettünk, forintban 32 ezer forint! A boltokban is elképesztő árakat láttunk. Viszont a kereset is jó magas.

Ha Norvégiába (vagy bármelyik skandináv országba) mész, akkor ha nem egy fix munkalehetőséggel a zsebedben mész, elegendő pénzt kell vinned magaddal.

Elmondom a dán példát.

Ha egy magyar kijön ide dolgozni úgy, hogy nincs se lakás, se munka, akkor nagyjából 1,5 millió forintot kell hoznia magával, ami a bérlakás (vagy bérszoba(!)) kauciójával együtt 2-3 hónapra elég egy személynek. Ha egy egész család jön, akkor két hónapra minimum 2-2,5 millió forintot kell hozniuk. Nálunk átlagosan 3-4 havi kauciót kérnek. Egy kétszobás lakás bérleti díja havonta 240e Ft. A kaució ugyanennyi. Tehát csak a lakásra simán elmegy 600e Ft elsőre. Az ennivaló még akciósan is drága. Egy kiló sertéshús 2-3 ezer forint minimum. Fél kiló kenyér 800 Ft. A tömegközlekedés drága, zónás rendszerben, ami elég bonyolult. Biciklizni szoktunk a legtöbb helyre.

Ha például el akarod hozni a magyar autódat Dániába, akkor számolj azzal, hogy fél évig lehet ott az autó, utána vagy visszaviszed Magyarországra, vagy dán rendszámot tetetsz rá. A dán rendszám regisztrációjának ára az autó értékének 60%-a. Tehát ha van egy egymillió forintos Opel Corsa-d, azt az autót Dániában egymillió-nyolcszázezerért tudnád megvenni, annak a hatvan százaléka egymillió-egyszázezer forint. Ennyit kell befizetned, és kapsz rendszámot. Igaz, ezt a pénzt visszakaphatod, ha megadott időn belül elköltözöl az országból.

A külföldieket egyik országban sem utálják, ha azok rendesen dolgoznak és beilleszkednek. Ha viszont a rendszert kihasználják és nem dolgoznak, viszont balhéznak, azt senki sem szereti.

A nyelvről: a svéd, a norvég és a dán megérti egymást, főleg írásban. Kiejtésben már nem mindig :D

Én a dán tudásommal simán megértem a svédet, és a norvégot is. Szóval ez jó a nyelvekben, hogy mindhárom országban meg tudod érteni a nyelvet bármelyik nyelv ismeretében. Sőt, egy nagyon kicsit az izlandit is érteni :D

Angolul szinte mindenki beszél, angol nyelvtudással is lehet munkát találni.

Hát akkor kérdező a jelenlegi helyzettel a legjobb döntés a három közül Hollandia lenne.

Svédország, mint írták előttem már nagyon liberális. Hasonló állapotok vannak, mint itthon nálunk, mikor a bűnözőnek vannak jogaik, az áldozatnak viszont nem. Meg, mint említették ott, ha gyerekeid lesznek nem szólhatsz bele milyen nemű akar lenni. Az ilyenek miatt számomra teljesen kilőve Svédország.

Norvégia, a baromi drága hely. Arra készülj fel, hogy fix munkahely+szállás nélkül nem éri meg. Egy ismerősömnek a férje van kint dolgozni, és elég jól keress, de viszont baromi drága minden. Meg arra kell felkészülni, hogy autó mellé még csónakot meg motorosszánt is venni kell, ha nem nagyvárosokba mész dolgozni.

Hollandia is elég liberális (fű engedélyezése, stb.), de nem annyira, mint Svédország. Ez a három ország közül még a legjobb. Azonban ajánlatos tudnod Hollandul, mert angollal elboldogulsz kint a munkahelyeden (ha olyan, ami angolt követel meg csak), de munkán kívül nem nagyon. Ez utóbbi tény igaz az összes országra.