Más is tapasztalta, hogy miközben külföldön él, a magyarországon levő rokonokkal, barátokkal a kapcsolattartás, sajnos sokszor csak konfliktusokat okoz és fölösleges fejfájást?

Én a másik oldal szemszögét tudom bemutatni. A legjobb barátnőm, akivel évek óta szoros volt a viszony, rengeteg időt töltöttünk együtt, közös ünnepek stb., szóval ő 2,5 évvel ezelőtt lelécelt. Két hónappal ezelőttig rendszeresen tartottuk a kapcsolatot facetime-on meg egyéb írásos felületeken.

Viszont én ebbe beleuntam. Túlságosan virtuális lett a kapcsolat, lett egy halom új barátja, akiket nem is ismerek, mesélni egy idő után nem lehetett semmit, mert nem tudta hova tenni, nem értette a kontextust.

Borzalmas volt ezt megélni, hogy elhagytak. Szóval ha nem megy, akkor nem kell erőltetni. Te is otthagytad a családod, barátaid, nyilván nyomós oka volt. De ne akarj egy seggel 2 lovat megülni.

Három emberrel beszélek Magyarországon, és egyik sem rokon, hanem olyan dolgokat csinálnak, amivel másoknak segitenek, és én támogatom őket. Nem a barátaim, szigorúan csak tisztelem őket és egyetértek azzal, amit csinálnak, és csak egy-egy nagyobb akció előtt pontosítunk egy-két dolgot.

Barátaim csak itt vannak, magyar nincs közöttük.

Rokonokkal már régesrégen megszakítottam minden kapcsolatot, pontosan azok miatt, amit leírtál: negatív energiák pl. ez úgysem fog sikerülni neked (de igen, sikerült), érzelmi zsarolás (miattad kell ezt vagy azt csinálnom, bezzeg ha ...), hisztit (márpedig ha azt mondom....), számonkérést (mi az, hogy nem irtál a Mucikának akit húsz éve nem láttál), sértődést (hát akkor ne is gyere) kaptam vissza. A franc se kiváncsi erre. Nagyon jól elvagyok nélkülük. Attól, hogy rokonok, még lehetnek ostobák, irigyek, mérgezőek. Azért, hogy örökké pumpoljanak, hogy de te jól élsz, igazán adhatnál nekünk pénzt, beleszállhatnál ebbe-abba, na neeeeee.

Alapvetően azt vettem észre, hogy a magyar nép nem kíváncsi a "sikerre". Csak addig érdekelsz bárkit amíg alattuk vagy társadalmilag és valamilyen módon oszthatják az észt, hogyan is kellene élni, hogyan kellene olyan jól csinálni a dolgokat ahogy ők teszik.

Még csak külföldre sem kell ehhez menni.

Nekem nem voltak konfliktusaim senkivel, miután elköltöztem. A közeli barátaimmal tartjuk a kapcsolatot. Látogatjuk egymást, szervezünk minden évben közös nyaralást, rendszeresen beszélünk videochaten. Számíthatunk egymásra, ők tényleg a barátaim.

A felületesebb kapcsolataim (nem annyira szoros barátok ill. az összes haver) simán csak mind elkoptak az évek alatt, összeveszés stb nélkül. Máőr jópár éve egyikükkel sem beszéltem és nem is vágyom rá, szerintem ez természetes dolog és ha még mindig otthon élnénk, akkor se biztos, hogy jelen lennénk egymás életében.

A rokonokat meg nem említem, mert már akkor sem tartottam velük a kapcsolatot, amikor Magyarországon éltem.