Mennyire szerettek utazni?

Sokszor szoktam utazni. Számomra a legjobb a repülő, azt követi az autó. A vonatot és a buszt annyira nem szeretem.

Nem szeretek. Ott lenni nagyon sok helyen szeretnék, az oda-visszautat nem akarom. Repülő kizárva, ha lenne sok pénz, egy pöpec autó meg egy sofőr-tolmács akkor talán mennék.

Én az utazás minden formáját szeretem: ugyanúgy izgalommal várok mondjuk egy csehországi vonatos adventi körutat, egy zanzibári nászutat vagy mondjuk a mostanában számomra egyetlen biztonságos lehetőségként megmaradt autós, egynapos gyalogtúrákat.

Nem igazán érdekel a kényelem. A kaland meg az új élmények érdekelnek. Voltak másfél napos stoppolásaim Közép-Ázsiában, 20+ órás harmadosztályos vonatutaim Oroszországban, Kínában, Mianmarban, Indiában. Laktam olyan helyen, ahol a szobába belépve egyből elszaladt egy patkány. Ha úgy volt olcsóbb, akkor pekingi átszállással mentem Vietnámba, 20 órás layoverrel, szóval tényleg mindegy. A komfortos utak jellemzően unalmasak, mert ott az összes középkorú nyugati turista, én meg nem a Brexitről akarok beszélgetni Kirgizisztánban, hanem vodkázni egy kilenc fogú öregasszonnyal egy marshrutkán.

Én leginkább vonattal szeretek utazni. Számomra kevés relaxálóbb dolog van, mint egy egyenletesen suhanó vonaton ülni és csak bámulni ki az ablakon.

Én nagyon szeretek utazni. Egyik vágyam, ami nem fog teljesülni, hogy elutazzak az Orient Expressel. De am

De amúgy vonaton szeretek a legjobban, mert közben nézhetem a tájat, nem csak az autópályát. Mert nem csak megérkezni szeretek, hanem előtte a készülődést, és magát az utazást is szeretem. De inkább belföldön.