Csak én vagyok úgy, hogy gondolatban ezerszer jobb utazni, mint a valóságban?

"a kérdés feltevésénél el is felejtkeztem arról hogy mennyi is az irigy, besavanyodott ember..."

A kérdésed olvastad?!?illetve a kommented?!?

Nekem mindig sokkal nagyobb élmény ott lenni valahol és átélni, mint csak álmodozni róla.

Nálad egyszerű a képlet, nem szereted a kényelmetlenségeket, ami az utazással jár, ezért érzel így. Nekem például az utazás a mindenem, a legnagyobb hobbim és sok életcélom is az utazáshoz kapcsolódik, így az unalmas, kellemetlenebb részek (mint maga a repülés, várakozás, stb) el se érik az ingerküszöböm.

Nekem hatalmas élmény volt szép helyekre elmenni, azóta is gazdagítja az életemet (ha már sok éve nem tudok messzire utazni)...

Csalódás minimális volt, s csak egyszer. Soha többé nem tervezek irodával menni, de azért sok vizet nem zavart az sem :)

Maga az utazás nem zavart, mivel a repülőút rövid s új volt, az autózásnál csevegtünk a haverokkal, a többi esetben pedig motoroztam, ami szinte mindig élvezetes (a végén mindenképpen, mert a leghegyesebb s legszebb helyeket célzom meg).

Kizárt, hogy Szicíliában csalódjak. Bár ott az út lesz az idő zöme. Végigmotorozni Olaszországon... Wow.

A szállás nem gond, ha van előre. Odamegyünk és kész. Sosem találkoztam túl sok adminisztrációval.

Ha nincs szállás, az problémás, már csak a motorok s az esetleges nyelvi nehézségek miatt is (egyes szomszéd országbeli kempingekben nem beszélnek sem németül, sem angolul. hoppá. azért rajzokkal összejött a dolog). Úgyhogy arra ügyelünk, hogy előre meg legyen beszélve, így nem kell aggódni s órákat keresgélni.

De még sok nehézségben is van pozitívum s akár kaland is.

Egy szép tengerparti nyaralást kevés dolog képes megzavarni nálam. S hiányzik, ha nem megyek. Szép helyen lakom, de nem tenger, csak tó, nem hegy, inkább domb... Sokkal jobb ott lenni élőben.

S nem képzelek el előre semmit, max. egyértelmű tényeket.

"New York, Szicília vagy Egyiptom is nagy csalódás volt"

Valószínűleg azért utazik az említett helyekre minden évben az a sok-sok millió turista, mert szeretnének ők is csalódni.

Amúgy megfigyelhető "magyaros jelenség", hogy valaki -aki amúgy semmit értelmeset sem tud felmutatni kisszerű életében-, úgy akar a középpontban kerülni, hogy mindenről csak fanyalogva beszél.

N.Y.-ban nem is olyan magasak a felhőkarcolók,

Szicíliában nem volt elég nedves a tenger,

a piramisok meg nem voltak eléggé hegyesek...

En most fekete Afrikaban vagyok, sokszor probalnak lehuzni, a busz olyan budos mint egy disznool, sok utas is, a buszutak 10-12 orat tartanak foldes utakon, mar osszecsiptek a bed bug-ok, es meg sorolhatnam a kellemetlensegeket de en minden percet elvezem mert ez maga az elet, aki nem utazik az a elet konyvenek csak a boritojat olvasta. Az meg hogy Egyiptom valakinek nem jon be es csalodas el sem tudom kepzelni, mert fantasztikus hely.

Szoval veled valami baj van, nagy baj.

"Szoval veled valami baj van, nagy baj."

Ezt az idióta hozzáállást mennyire kib..szottul gyűlölöm. Ha valakinek nem tetszik valami ami neked igen, akkor baj van vele? Lefogadom hogy egy tucat olyan dolog van ami a kérdezőnek tetszik, neked meg nem, akkor veled is baj van?

A kérdező kérdésével és a stílusával sincs semmi baj. Rengeteg ilyen figyelhető meg az élet MINDEN területén, hogy valamit egyszerűen túl hype-olnak (csak hogy szép magyarosan fejezzem ki magamat).

Tipikusan ilyenkor van az, hogy valami csalódást okoz az embernek, annak ellenére, hogy maga a dolgok jó, csak hát az elvárásokat az egekbe lőtték a beszámolók. A kérdező utazós példája csak egy ilyen eset. Ugyan ez megfigyelhető filmeknél, sorozatoknál, könyveknél, színdaraboknál, stb. Ha két tucat embertől hallod, hogy milyen marha jó az új Xy film a mozikban, aztán megnézed és csak "simán" jó, akkor csalódás lesz neked.