Csak én vagyok úgy, hogy gondolatban ezerszer jobb utazni, mint a valóságban?

Ez egy érdekes kérdés, én is sokszor érzem úgy, hogy az utazásra való készülődés, szervezés nagyobb izgalommal tölt el, mint maga az utazás. Ezzel együtt én még egyetlen utamat sem bántam meg, pedig nem kevés helyen jártam már életemben. Mindenütt sikerült meglátom azt, ami miatt azt mondtam utólag, hogy igen, ide is érdemes volt eljönni és megnézni.

Ha te csalódásként élsz megy egy-egy utat, akkor valószínűleg irreálisak voltak az elvárásaid.

Én nem érzem így.

Nekem is volt pár nagy álmom. Voltak olyan helyek, ahova régóta el akartam jutni, ezért voltak elvárásaim is. De nem csalódtam. Sőt! Jobb volt, mint elképzeltem.

Neked mi volt csalódás? Maga a város? Vagy inkább nem volt jó a társaság, akikkel utaztál? Nem voltak jók az utazás körülményei?

Én szoktam neten videókat nézegetni távoli helyekről, blogokat olvasni, képeket nézni, térképet böngészni, néha elkezdem felmérni az utazás-szállás lehetőségeket-költségeket, igen, jó móka ez, élvezem, sokat tanulok és jobb döntéseket hozok amikor a tényleges utazást választom ki és tervezem meg.

Namost az utazás a valóságban teljesen más, eddig mindig élveztem minden egyes pillanatát, kezdve a taxi-busz reptérig. Sosem csalódtam egyetlen helyben sem, mert szerencsére mindig más és több volt annál, amit én elképzeltem, mindig voltak érdekes, apró dolgok, amiket felfedeztem, amit még a nagy bloggerek sem tartanak említésre méltónak.

Csak azért tetted fel a kérdést, hogy eldicsekedj, már jártál az említett helyeken?

Ha jobb szeretsz találgatni, gondolataidban megalkotni egy város képét, mint megismerni a valóságban, ne utazgass.

Ha neked ennyit jelentett New York: "Kicsekkolni, becsekkolni, kipakolni, bepakolni", miért indultál el a világ másik felére?

.

"pedig gondolatban annyira jól elképzeltem hogy milyen lesz, de a valóság teljesen más volt"

Miért csodálkozol azon, hogy a valóság és a találgatásod nem fedik egymást?