Milyenek a kínai illetve a japán iskolák?

az iskolarendszer bizony ilyen. mindenkit szidnak valamiért. szerintem ember nincs a földön akit ott nem bántanának. kivéve ha ő az a féregnyúlvány aki másokat bánt, azt nem szokták cikizni. persze csak egy pár évig, mert felnőttként majd mehet szenet lapátolni.

de amit az iskolában tanulna azt te is megtaníthatod neki. ha pedig valamikor visszajönne, eszméletlenül gazdag kultúrával tenné. nagyon szép dolog ha valakinek két hazája van, de nem mindig könnyű.

Ekkora kamut basszus ! Sem Kínába, sem pedig Japánba nem lehet csak úgy kiköltözni. Ha a lányod félig kínai, akkor a párodnak kínainak kell lennie. Majd pont Japánba vágyik lakni egy kínai. A másik dolog pedig, hogy a párodnak mivel gyereke van, ezért felnőtt kínai. Iskoláskorú, ezért legalább 27-28 éves az apa. Ez nem az a generáció, amelyik Magyarországon született, mivel a '90-es években ette őket ide a fene. Mivel a lányod félkínai, ezért az apa teljesen kínai. A nagyszülők is. Olyan nincs, hogy egy kínai nem tudja milyen Kínában élni és milyen a kínai iskola. Ha a férjed mégis Magyarországon nőtt fel, akkoris legalább a szüleinek tudnai kellene ezekre válaszolni. Kitalálom : nem él már rokona a férjednek egysem.

Az pedig, hogy Kína fejlettebb, nevetséges. Jól ismerem ezt a népet és soha, semmi pénzért nem laknék velük.

Nektek Japánt nem ajánlom, összetett... az ottani kultúra nagyon más, nem tudom, mennyire vagy képben Japánról. Most csak annyit röviden, hogy a külföldivel örökké meg van a három lépés táv, a japánok részéről, a külföldi élete végéig. Inkább erősen introvertáltak közül van, aki jól el van Japánban évekig. (Turistának lenni más tészta.)

Kínához nem tudok hozzászólni.

Japán iskolarendszer:

12 éves kori sajnos libeárlis a nevelés, evvel nem értek egyet. Szinte bármit megtehet Japánban a kisgyerek, nem tanulja meg az értelmes határokat.

A másik komoly hibának azt tartom, hogy 12 éves korukban meg átesnek a paci túloldalára, értve a társadalmi berendezkedést, hozzáállást a 12 évesekhez: a viszonylag merev Japán normákhoz, fegyelemhez hirtelen szoktatják őket, ez gyakran durva frusztrációhoz vezet: az ijime elég gyakori Japánban, főleg az iskolában 12-15 éves kor között, mely során egymást veri, olykor meg is kínozzák a diákok, de a tanárverés se annyira ritka a kiskamaszok részéről.

Ettől függetlenül általánosságban a tanároknak jelentős tekintélye van, de a 12 éves kor problémát sajnos tudtommal máig nem oldották meg.

Az előkészítők egyetemre kihagyhatatlanok, ha egyetemre akar kerülni valaki, és iszonyú drágák. Az állami iskolákba még felsőközép esetén is nehéz bekerülni (15-18 éves kor), viszont így a többség magániskolában kénytelen tanulni, ami nem ad többet az államinál, viszont durván fizetős! Nem beszélve a majdani egyetemi költségekről.

Ezt tehát 15 éves kortól értem.

15 éves kor előtt államilag támogatottak az iskolás, alig van 15 év alattiak számára magániskola.

Azt egyébként nem értem, kitől hallottad, hogy a Japán high-tech-et bármi is felülmúlná... eszméletlen, mennyire robotizált, még a hétköznapok is. Shinkanzen, lebegővasút szédületes sebességgel, minden automatizált, hiper sebességű wifi mindenhol, Stb.

Nem részletezném a japánok érzelemkimutatási szabályait, társadalmi hozzáállását a szerelemhez, együttjáráshoz, mert nem akarok itt kisregényt írni, de egyetemen szégyen, aki terhes, és együttjárás esetén szégyen, ha szakítanak, ezért inkább mellőzik a párkapcsolatokat kb 22, 23 éves korukig a japánok, tele vannak érzelmi elfojtásokkal.

Mindez várna Japánban a gyermekedre.

Én nem költöznék oda. Annak ellenére, hogy imádom a japán nyelvet és a felnőtt animéket, a japán művészet is kifejező és egyéni.

Az oktatás magas tudást ad, kivéve a szóbeli angol oktatásuk, mivel a hangrendszerük nagyon más, anyanyelvi oktatóikhoz meg hiány van.

Japán csoportszellemű társadalommal rendelkezik, aki nem ilyen alkat, annak egy borzalom. Az egyéniség el van fojtva többnyire. A munka közel se olyan durva, mint hiszik Japánról, ellenben már az iskolásokat háztartás rutinjára nevelik. Mégis, ambivalens módon mindent a szájukba rágnak a gyerekeknek, felnőtteknek Japánban, így átlagban nem igazán önállóak, nehezen találják fel magukat más országokban.

Készüljetek fel, h idegen nyelveket alig van, aki beszél, még alapfokon se túl gyakori, hacsak nem angolt tömegesen írásban. De pocsék angol kiejtésük van, és nehezen értik az angol akcentusokat.

Igen ritka, ha valaki tud az angolon kívül idegen nyelvet Japánban.

A japán írás a világ egyik legbonyolultabb, és főleg mennyiségileg legdurvább írásrendszere, mégis, Japánba tehát csak úgy szabad kiköltözni, hogy minimum középfokon írsz is, beszélsz is. A gyerek is.

Külföldi végzettség sokszor alig számít, külföldi diplomára is értendő. Hacsak nem olyan, amire nagy szükséges van Japánnak, pl mérnök, kutató, orvos, és főleg angol nyelvtanár.

Szóval Japánról lebeszélnélek titeket.

Konkrétan az iskolarendszerről egy remek wikipediás leírás, tehát továbbiak, itt:

[link]