Van itt olyan, aki külföldön él vagy dolgozik?

Tele lett a hócipőm mindennel. Sok minden volt, de az utolsó csepp a manyupos buli volt, amikor megvilágosodtam, hogy nyugdíjam az tényleg nem lesz, éhen fogok halni, akkor legalább ez legyen egy pálmafa alatt a tengert nézve.

Pénzügyes, most is azon a területen dolgozom.

Szeretek, nem mondom hogy minden 100% tökéletes, de olyan hely nem is létezik. Viszont a mérleg + oldalán sokkal több van, így most azt látom, hogy megérte, nem vágyom vissza.

De, volt hogy elbizonytalanodtam, de próbáltam előre nézni és megoldani a kezdeti problémákat.

Megírtam én már az indokokat egy másik kérdésbe, de megírhatom újra.

Megírták-megénekelték mások ezt szépen, kezdjük hát azokkal, aztán majd a saját szavaimmal is kiegészítem.

[link]

[link]

http://www.youtube.com/watch?v=GlOi9k0WX_Y

És lassan Illyés örökéletű Egy Mondatát is felmondhatjuk.

Személyes ügyek: az egészségügy két nagyszülőmet tette el láb alól (pl: a kardiológiai intézetben vezetett karton szerint nagymamám évek óta cukorbeteg volt csak ezt elfelejtették mondani bárkinek, neki, édesanyámnak, a háziorvosnak, vagy bármi. Bele is halt.). En szeretnék normális ellátást.

Ismertem valakit jo tíz eve, kölcsönadtam neki 4000 EUR-t, csalásert és magánokirathamisításért felfüggesztett kapott, én meg a pénzt nem látom visza soha. Igazságszolgáltatás... az speciel nincs.

Emlegethetném a rendszerszintű korrupciót es még sok-sok minden mást. Pénzzel nem lehet mindent megoldani.

Amúgy matematikatanári végzettségem van, programozóként dolgozok, Vancouvert imádom és nem féltem, mitől féltem volna, nem harap itt senki.