Odaköltöznétek a helyemben?

De annak lenne értelme hogy 4 éven keresztül olyat tanuljak ami már nem érdekel? És nem az lenne, hogy nem mennék egyetemre, csak nem most. Addig még leraknám angolból is a felsőfokú nyelvvizsgát és mivel lenne munkám, lenne valamennyi félre tett pénzem is, így félre tudnék tenni ha beüt a gang. Ha meg annyira szar lenne a helyzetem hogy nem birok kint élni, akkor meg visszajönnék Mo-ra

Értelek titeket:) Nem a pénzért mennék ki, a pénz az csak mellékes. Hanem a barátom miatt. Nagyon szeretjük egymást, csak ugye ő kint dolgozik és ritkán jár haza. És k**ra hiányzik, és olyan jó lenne együtt elkezdeni a közös jövőt. Meg lenne nekem is munkám, szóval nem az lenne, hogy lóbálnám a lábam és mosolyognék bele a nagy világba. Szeretnék a saját talpamra állni, és saját keresetemből megélni most is, és később is. De sajnos még nem tudom mi akarok lenni majd "ha nagy leszek", és mi az, amit teljesen szívből csinálnék. Szeretnék egy kicsit világot is látni és tanulni a hibáimból. Meg (és amit most fogok mondani nem mindenkire lesz igaz) nagyon sok korombeli úgy megy egyetemre hogy sz*rik bele az egészbe, és az neki eszébe se jut hogy anyukája meg apukája mennyit dolgozott azért, hogy ő egyetemista lehessen. Fizetni az utazást, kaját, koleszt vagy albit, és akkor a szórakozást (mert néha az is kell), a rezsit, ruházkodást stb...ez mind nagyon nagyon sokba kerül. És én azért gondolkodok azon hogy kimegyek külföldre dolgozni, mert nem akarom szüleim leterhelni. Mármint értitek..elmegyek egyetemre úgy hogy nem szeretném csinálni? Mi van ha annyira nem fog tetszeni hogy fél év után ott hagyom? Akkor "kárba veszett" fél évem. És ilyen szempontból jobbnak látom ha nem most megyek. És később majd amikor visszajövök Mo-ra tanulni akkor nem kell szüleimet leterhelnem, van nekik ígyis elég gondjuk, magamnak tudnám finanszírozni. Vagy legalábbis megpróbálnám. És bízok magamban is, hogyha később megyek egyetemre akkor sikerül felvételt nyernem, és hogy megtudom csinálni.