Rettegek az első repülő utunktól. Mire számitsak, tapasztalatok?

Én annak idején részletes naplót készítettem az első repüléskor, mert még akkor minden új volt, remélem hasznos lesz, aki olvassa:

Tehát helyzet: Reggel 6 órakor indult a Wizzair gép Angliába.

Budapesten lakom, mindennapi dolog, hogy a házak felett alacsonyan szállnak a gépek, rá se rántottam.

Azonban az a repülést megelőz nap alig tudtam aludni az izgalomtól. Minden egyes ház felett elszálló gépre felébredtem és gondoltam, hogy úristen pár órán bélül én is egy ilyenen fogok ülni.

Aztán 2-kor ébredés, készülődés, 3:30-kor felszállás a 950-es majd, átszállás a 900-as buszra. Kb. 4:30-ra ott vagyok a reptéren.

Mivel már előre megvolt az online check-in az oda és visszaútra is, így egyből mentem a biztonsági ellenőrzésre.

Elektronikus kapuk vannak, le kell olvastatni vele a beszállókártya vonalkódját, és be is enged.

Ott le kell vetned magadról minden fémet, és berakni a kosárba, és folyadékot nem vihetsz fel (csak 100 ml-es kiszerelésekben, max 1 litert), de legegyszerűbb, hogyha semmilyen folyadékot nem viszel fel.

Én mondjuk felvittem egy üres üdítős üveget...

Amint átmentél a biztonsági ellenőrzésen, rögtön egy plázában találod magad, ahol túlárazott duty-free cuccokat vehetsz. De inkább ne vegyél, mert nem éri meg.

Még a félliteres ásványvíz is ilyen 500-1000 forint körül van.

Az üres üveget, amit átvittem a szekun bevittem a mosdóba és ott megtöltöttem, így volt vizem a repülőútra.

4:50-kor bejelentik a kaput, ki van táblázva, tudom, hogy merre kell indulni.

Fehér folyosókon megyünk, ahol semmi díszítés nincs, még szembejön párszor az utastájékoztató tábla, illetve néhány tájékoztató tábla, hogy lássam, hogy tényleg ahhoz a kapuhoz megyek, ami jó.

A folyosó végén rendes határellenőrzés van, ahol be kell mutatni az útlevelet, pontosan ugyanúgy, mintha a Schengeni határból lépnél ki.

Amint ez megtörtént, te már hivatalosan elhagytad az országot.

Ezután odaértem a tényleges kapuhoz, odakint 2 busz vár, a beszállókártyát és az útlevelet újra fel kell mutatni a kártya alját, amin fel vannak tüntetve az adatok letépik, majd mehetsz a buszokhoz.

A 2 busz egyike az elülső a másik a hátsó ajtóhoz fog vinni a repülőgéphez.

A buszok is 2 félre vannak osztva, az egyik az elsőbbségi beszállóknak, a másik pedig a sima beszállóknak.

Amíg a többi utas szépen sorban megérkezik a buszokhoz, addig a háttérben lehet látni, hogy a rózsaszín Wizz-es géphez odatolják a lépcsőt, a személyzet beszáll, a lámpákat felkapcsolják, a hajtóműveket beindítják és túráztatják egy kicsit.

Pár perc múlva láttam, ahogy a bőröndökkel megrakott kontérekkel odamennek géphez és elkezdik sebtiben bepakolni a csomagokat.

Kb. 20 perc alatt a buszt degeszre megtömték, mintha csúcsforgalom lenne, majd kb. 5:30-kor mindkét busz elindul a gép felé, az egyik az első lépcsőnél a másik a hátsó lépcsőnél állt meg.

Megkezdődik a beszállás, a kalaptartón láthatod a sorok számát, meg kell keresned a helyedet.

Én voltam olyan fillércsesző, hogy nem vettem helyet így a „véletlenszerűen” 18E helyre kerültem, ami szárny felett van, és középen, tehát 2 ember közé szorultam be, és kilátásom se nagyon volt semmi.

Amint mindenki beszállt az utaskísérők előre felvett szövegről bemutatták a gépet (A320), elmondták, hogy 8 vészkijárat van, elmondták, hogy mindenki nézze meg, hogy melyik van hozzá legközelebb, mert ha menekülni kell, akkor azon kell majd menekülni.

Elmondták, hogy a padlón foszforeszkáló festékkel is ki van jelezve, hogy milyen irányban kell majd elhagyni a gépet, ha vész van. Elmondták, hogy a mentőmellény a szék alatt van, és megmutatták, hogy hogy kell felvenni, és melyik madzagot kell meghúzni, hogy felfújódjon.

Elmondták, hogy ha elmegy a nyomás, akkor automatikusan leesnek az oxigénmaszkok, amelyből nyugodtan kell majd lélegezni.

Az elején és a végén is elmondták, hogy a dohányzás tilos, méghozzá annyira, hogy akár be is börtönözhetnek érte.

Még elmutogatták, hogy a biztonsági övet hogy kell bekapcsolni és kikapcsolni.

És azt is elmondták, hogy a telefonokat tegyük repülő üzemmódba, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kapcsoljuk ki őket.

A végén pedig kellemes utazást kívántak.

Ezután a pilóta is bejelentkezett a hangosbemondón, bemutatkoztak, elmondták, hogy 2 óra 15 perc lesz az út.

Ezután hallod, hogy hajtóművek felpörögnek, olyan jó ennek a gépnek a hangszigetelése, hogy a halk búgáson kívül, ami átjön a szerkezeten, szinten semmit sem hallani az egészből.

Ezután bejelentik, hogy a szárnyat jégteleníteni kell, látom, hogy perceken belül elolvad és lefolyik az összes hó a szárnyról. (Talán fűtőszálas a szárny, nem láttam, hogy jégoldózták volna)

Ezután elsötétítik a lámpákat, mintha mozifilm kezdődne.

Pár percen belül nagyobb fordulatszámra kapcsolják a hajtóművet, és elkezdünk lassan gurulni a kifutó felé, ez olyan, mintha buszban ülnél. Egy repülőtér hatalmas, kb. 10-20 percig tartó folyamat ez.

Mielőtt odaérünk a kifutóhoz a pilóta bejelenti angolul hadarva, amiből csak annyit értettem, hogy „blablabla take off!”. Utólag rájöttem, hogy ez a személyzetnek szól, hogy foglalják el a helyüket, és kössék be magukat, mert felszállás következik.

Ekkor egy rövid időre megáll a gép a kifutó végén, majd 1-2 perc múlva, most már jól hallhatóan maxra pörgetik hajtóművet, és úgy érzed magad, mint egy autóban, amelyben épp padlógázt nyomott a sofőr.

Kb 20 másodpercen belül már 250-nel megy a gép, látod az ablakban, hogy elfordul a táj és a gép gyorsan elkezd emelkedni. A rázkódás megszűnik, és innentől kezdve már csak a légkondi és a hajtóművek zúgását hallod, egész úton.

Ha nem lenne gépen ablak, talán nem is tudnád, hogy repülsz.

Menet közben a légnyomás folyamatosan csökken, füled bedugul, ezért ajánlott rendszeresen nyelni egyet kettőt, hogy kiegyenlítsd a nyomást.

Kb. 30 percen belül eléri a gép az utazómagasságot, újra vízszintesbe áll, a fényeket felkapcsolják, és az utaskísérők elkezdik kínálni a portékáikat, tologatni a kocsikáikat a folyoson.

Többnyire kajákat, de a célország vonat és tömegközlekedési jegyei is megvásárolhatóak tőlük (dupla és tripla áron, persze).

Ilyenkor már ki lehet menni vécére is, és élvezni az utat.

Ha nincs turbulencia, gyakorlatilag úgy érzed, mintha állna a gép, nincs zötykölődés, semmi, mint amit egy vonaton vagy buszon megszoktál.

Pedig majdnem 1000-rel megy a gép 11 km magasan.

Fél órával az érkezés előtt fokozatosan elkezd ereszkedni a gép, ebből se veszel észre semmit, csak azt, hogy a táj egy kicsit gyorsabban suhan alattad. Illetve azt, hogy a füled újra elkezd dugulni, ismét nyelegess.

A végső besiklás előtt a gép egy picit leadja az orrát, újra elsötétülnek a fények, és az öveket újra be kell csatolni.

A földet érés kicsit rázósabb, újra rázkódik minden, majd egy satufék következik, amiely során 300-ról lelassulunk 60-ra.

Újra gurulunk a földön, az utasok tapsolnak. Az utaskísérők bemondják, hogy addig tartsuk az öveket bekapcsolva, amíg a repülő meg nem érkezik a végső parkolóhelyére, és le nem állítják a motorokat.

Érkezés után kb. 5 perc várakozás következik, miközben a lépcsőket a géphez tolják, és kinyitják az ajtót, hogy lehessen kiszállni.

Érkezés után repülőtéren ismét határellenőrzés következik, Angliában pl. automatikus kapuk vannak, amin ha átmentél már nincs más dolgod, mint elhagyni a repteret.