Hogyan vegyem rá a párom, hogy elköltözzünk (ebből a nyom.lt) Mo-ról?

Sokminden össze van itt keverve a kérdésben. Talán az egyes tényezőket és azok szerepét kellene tisztázni.

Egyetértek a megfontoltakkal. Hirtelen felindulásból nem szabad. Ráadásul itthon adósságaitok vannak, viszont van kialakult életetek. A gyerekeknek sem biztos, hogy jó, ha a megszokott közegből kirángatják őket. Nagyon jó ötlet, amit írt az előző, hogy először az egyik menjen ki. Az is igaz, hogy ott bevándorló leszel, nagyon sok idő lesz, amíg ugyanolyan státuszt harcolsz ki magadnak, mint ami az ott születetteknek van.

Azért azt látnod kell, hogy Mo.-n háza kevesebb embernek van, mint lakása, úgyhogy nem álltok olyan rosszul. Még ha hitel is van rajta. (Másoknak csak lakáson van 25 évnyi hitel!)

Ha a párod nem akar menni, de miattad megteszi, akkor később ezt joggal felróhatja neked.

A leírásod alapján nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, hogy a boldog élethez ne legyen esélyed. Persze a nagyravágyás nem rossz, tégy belátásod szerint!

Mi Angliaba elunk, egy kisiskolas gyerekkel. Mar sikerult megszoknunk, es nem fogunk visszamenni Magyarorszagra. A gyereknek az iskola sokkal konnyebb, mint otthon, itt a gyerekek vidaman mennek az iskolaba, itt nem a sok felesleget, hanem a lenyeget tanitjak meg nekik. Persze, sokan mondjak, hogy milyen butak pl. az angol, amerikai gyerekek. Igen, lehet hogy egy magyar gyerek tobb verset es eneket megtanul, viszont tele van frusztracioval, depresszios lesz a suli miatt. Mennyi kerdest lehet itt is olvasni a tinedzserektol ezzel kapcsolatban.

Megis, Amerikaban es Angliaban vannak a vilag legjobb egyetemei. Ugyhogy lehet, hogy egy kisiskolas nem tanul meg annyit a suliban, mint otthon, de ha jo kepessegu kesobb kituno egyetemen tanulhat tovabb.

3 honap alatt ertette a magyar gyerekem az angolt, majd fokozatosan kezdett beszelni is. Felzarkozott ugy, hogy most 3. osztalyban o olvas a legjobban. 2. osztalyba ugy ment, hogy nem tudott olvasni, masok mar igen.

Fiatalok vagyunk, nekem otthon lakasom is van, faj a szivem, hogy alberlok elnek benne, itt Angliaban pedig en is alberletben lakom. Mindegy, mar megszoktam. Itt latom, hogy millio mas ember is el alberletben, es megis boldogok. Boldogabbak, mint a magyar ember.

Persze, itt sem kolbaszbol van a kerites. Itt is dolgozni kell, de van miert. Itt megbecsulnek. Itt nem erzem, hogy nyalnom kell a fonoknek, es nem is csuszva-maszva kozlekedem a munkahelyemen, hiszen tudom, hogy a munkaltatonak is es nekem is szuksegem van a munkara. A munkaltatom nem el velem vissza. Miert tenne. Szuksege van a munkamra.

Az allam nemcsak bert fizet, nemcsak abbol elunk. Van lakbertamogatas, van a gyerek utan is kulonfele havi tamogatas, nem ugy, mint otthon. Otthon csak csaladi potlek van. De azt befizettem annak idejen az ebedpenzre, es meg az ovo neni orult, ha minden szerdan gyumolcsot is vittem az oviba, a gyumolcsnapra, meg a csoportpenz, meg a minden...stb. Itt ilyen nincs. Itt ingyenes az iskola. A fuzet, a konyv, a ceruza, sot meg az iskola taska is. Itt ingyenes az orvossag a gyerekeknek 16 eves korukig. A buszon is ingyen kozlekednek a gyerekek. Itt nem problema, hogy nem a legujabb divat szerint jar suliba a gyerek, mert itt egyenruha van. Itt ingyenes a havi fogamzasgatlo tablettam is. Ha szulni fogok, az is termeszetesen ingyen lesz, itt nincs fekete penz az orvosnak. Itt ingyenes a konyvtar is, ahol ingyen lehet internetezni. Otthon ezert is fizetni kell. Itt nem kell fizetnem a bankautomatabol ha felveszem a penzem, soha.

A lakber, es a kozlekedes pl. a metron draga.

Ezenkivul az alapveto dolgok elelmiszer kb. annyiba kerulnek mint otthon. Van ami olcsobb, van ami dragabb. A ruhak olcsobbak itt. Amikor kijottunk, ingyen jartam nyelvtanfolyamra, most mar sajnos fizetni kell erte. De otthon hol van jo ingyenes nyelvoktatas?????

Mit irjak meg? Irok par oldalt, olvasgasd, es probald meggyozni a ferjedet, hogy gyertek ki ti is, meg amig kicsik a gyerekek.

En mar nem aggodom, hogy mi lesz a gyerekemmel. Tudom, hogy itt jobb jovo var ra, mint otthon. Tanulok, dolgozom, rendezem a haztartast, es erzem, hogy ELEK!

Nem ugy, mint otthon volt.

Itt vannak az oldalak utazas.com, londonimagyarok.hu, iranylondon.hu, magyaroklondonban.com

Nem tudom, hogyan vedd ra a ferjedet, hogy koltozzetek, en mar regota nem szerettem otthon elni. Csak lehuz az orszag, ertelmetlen otthon az elet. Nincs becsulete az embernek.

Előzőnek:

Én egy sima, panelgimibe jártam (panelokból építették, mint a házakat), egy alföldi, poros városban. A családom csóró volt. Otthon a szüleim balhéztak állandóan, fater be volt b...va minden nap és kötözködött. Imádtam iskolába járni, mert csak tanulni kellett, semmiség: mi? elolvasni és megjegyezni? Mi ebben a big deal? A tanárok sem voltak különösebben jók. Nem akartam ott megrohadni. Amúgy kíváncsi gyerek voltam, szerettem gondolkodni. Jártam könyvtárba, mert oda nem jártak a cigányok. Sokat olvastam és rájöttem, hogy tudni és tanulni nagyon jó. Meg a világot megismerni. Mert érdekes. Még többet gondolkodtam, mert jó volt. Nem érdekelt különösebben a tanári kar sem. Saját mérce alapján csináltam mindent.

Most itt vagyok, nem vagyok sem gazdag, sem mai értelemben véve nagyon sikeres (=gazdag:)), de van két diplomám, szeretem a szakmámat (mérnök vagyok), elég jól megélek belőle, elég jó munkakörülmények mellett. Amikor multinál dolgoztam, a külföldiek, akik frankó német iskolába jártak, frankó tanárokkal, először azt sem értették, hogy mit beszélek. Aztán felfogták. Semmivel nem vagyok rosszabb szakember, mint ők. Sőt.

Ennyi. Az egész után csak annyit tudok mondani, hogy ha fizikailag nem szenvedsz (hideg, kajahiány, stb.), akkor csakis rajtad múlik, hogy boldog légy. A gyereknek pedig csak szeretet kell (amit én nem mindig kaptam meg) és inspiráció. A Fazekasban tanult csoporttársaim az egyetemen nagyon jó alappal indultak, de nem volt meg a motiváció és/vagy a kíváncsiság. A szüleiknek akartak megfelelni, vagy valami otthoni attitűdnek, hogy neki egyetemet kell végezni. 4-est és 5-öst kaptak minden vizsgán, én csak 3-ast, mert nem akartam magolni, hanem inkább megérteni. Ha megértettem, nem tanultam a részleteket. Ennek ellenére jó mérnök lettem.

Tanulság? Az, hogy a motiváció nélküli, elcseszett lelkű, pénztől megvakult hülyegyerek jó tanárral sem megy semmire és aki itthon nem boldogul, az kint sem fog sokkal jobban. Igen, jobb a pénz, meg jobbak a körülmények, de ahhoz teljesíteni is kell. Azt pedig lehet jó iskola nélkül is, ha nem hülyeségekkel foglalkozol. Ez az én véleményem, ami lehet, hogy nem igaz. :)

Utolso, es mennyi gyereket nevelsz?

Gratulalok, hogy jo mernok lett beloled, annak ellenere, hogy nem egy super csaladbol szarmazol.

A kerdezo feltett egy kerdest, en pedig valaszoltam ra!

Nyilvan nem en fogok donteni helyette, ugy el, azt csinal, amit akar.

De azert az erdekel, hogy te mennyi gyereket nevelsz, mert nem hiszem hogy van csaladod.

De kinek a pap, kinek a papne. Mindenki ugy rendezi az eletet, ahogy tudja, csak leirtam az itteni tapasztalataimat.

Igaza van az előttem szólóknak, bárhonnan jőve lehet bármit elérni, ez az emberek akaratától, tulajdonságaitól függ.Nagybátyám is 6gyerekes szegény családból jött, vagontpakolt az egyetem alatt, küldte haza a pénzt, de elvégezte az egyetemet, és sikeres mérnök lett, sok pénzt keresett, 2 fia közül egyik már külföldön él.

DE! Tényleg nagyon nem mindegy a gyerekeid jövője, és szerintem kényelmesebb otthon ülni, és mondogatni, hogy de sz@r ez a politika,ez a fizetés, meg minden, nade lépni, új életet kezdeni az nagyon nehéz, de ha valaki meg tudja ezt tenni, újból felépíteni az életét egy új kultúrában, az elég nagy dolog. Mindezt a legtöbben a gyerekeik jövőjéért teszi! Én elvégeztem otthon egy tanárképzőt, de rájöttem(nem volt nehéz), hogy ezzel nincs jövőm, közben zenét tanultam, és úgy alakult, hogy a bécsi egyetemre vettek fel, nem tudtam egy szót sem németül, odáig angolt tanultam, de a mindenféle nemzetiségű angolját megérteni is nagyon nehéz volt. Mindenki csodálkozott a családomban, hogy ki mertem így menni. Dolgoztam a suli mellett, hogy megéljek, takarítás, bébiszitterkedés, nyelvtanfolyamra plusszban nem volt pénzem, így még nehezebb volt elsajátítanom amire szükség volt, de valahogy sikerült. Zenészként otthon esélyem sincs, nem részletezném, hosszú...így választásom sem volt, hol éljek. Férjnek külföldit elképzelni sem tudtam, nem bírnám a magánéletemet más nyelven élni, tiszteletem azoknak akik ezt bírják:), de szerencsére találtam egy magyar fiút, szintén zenészt:) Most Németben élünk, végre a szakmánkban dolgozhatunk, de a honvágy miatt folyton azon rágódtam, hogyan mehetnénk haza. Van magyar tv-nk, így tájékozott vagyok az otthoni helyzetben, és már arra jutottam, ha nem így alakult volna az életem, most akkor is lépnék otthonról. Én is végeztem 2 diplomával aljamunkát, tudom mit jelent, de ki lehet bírni! Persze vannak akik nem bírják, de azok otthon sem mennek sokra!Üdv mindenkinek!

Ha neked a hazád semmit nem jelent, csomagolj és vissza se gyere, de ne is beszélj róla kint senkinek, meg se említsd, hogy magyar vagy, a családod nem tudom hogy áll hozzá.

Másrészt, több rokonom is kiment külföldre, van, aki időszakosan, van, aki tartósan. Megmondom, ki milyen okokból, és mi lett a vége.

Egyik nagynéném, 30 fölött, 1 gyerekét egyedül neveli, itthon is már egyedül nevelte, albérletben éltek, diplomás orvosként, és munkája is volt, de nem jutottak egyről a kettőre (apukáról inkább no comment). Találtak egy pályázatot, 1 év nyelvtanulás (svéd) és felsőfokú nyelvvizsga után, amit álltak neki a pályáztatók, kiment Svédországba, ott is albérletben él, de ott nem azért, mert nyomorognak, jól keres, főorvosnak megtették. DE, a kisfiú vágyik haza, 7 éves, iskola-előkészítős, elvannak, de mindig, mikor itt vannak 1-2 hetet, mondja, hogy ő haza szeretne jönni. Megjegyzem, nagynéni itthon vesz meg sokmindent (tartós dolgokat, mint pl. ruhát), mert kint az árak az ottani fizetésekhez vannak szabva, és az ottanihoz képest itt jóval olcsóbb.

Egy másik (már nyugdíjas korú) nagynéném az Egyesült Államokba ment ki, 3 nagyfia már önálló életet élt akkor, ő időszakosan 1 évekre, fél évekre ruccant ki, házvezetőnőként dolgozott, ott vannak kint magyarok, egy ilyen családnál volt, így neki a nyelvet elegendő volt minimális szinten ismernie, de nem kellett használnia, templomba is magyar nyelvű szertartásra ment, mert van az is, 3 nagyfiát segítette anyagilag, akiket egyedül nevelt fel, kis pénzből, de mindhárom tisztességes felnőtt lett, nem költözött ki, nyugdíjba itthon megy, és neki is hiányzott az otthon, ami itt van, és nem kint, bár kint is jó, de neki ez az otthona, nem az. Ő is mondta, az árak nem az itteni fizetésekhez vannak szabva ott sem, viszont az ott megkeresett pénzből itthon nyugdíjasan már nem nyomorog, és nem kell a napi betevő miatt aggódnia.

Egyik szomszédom mindkét lánya már külföldön él, a kisebbik régebb óta, ő Angliába ment ki, elég jó nyelvtudással, babysitterkedett, ott ment férjhez, a nővére itthon egyedül nevelte egy kislányát, anyukájával élt, míg egyszer kiment az Egyesült Államokba, és azóta ott él, férjhez is ment. Róluk ennél többet nem tudok, csak hogy ők már ott élnek, és ottani állampolgárok, és ritkán járnak haza, hitelük nem volt, így nem hagytak itthon semmi olyat, ami neked, kérdező, elég nagy teher.

Mind, akit felsoroltam, egyedül, illetve egyedül nevelt gyerekével ment ki, én azt tanácsolom neked, próbáld ki, de először egyedül, és csak időszakosan, 1-2 hónap, fél év... a családodat még ne rángasd magaddal, ha nem akarnak. Előbb tapasztald meg te, és ha így is akarod, akkor saját tapasztalataidat oszd meg velük, és együtt döntsetek.

21:26-os:

Amit írtam, annak nem az volt a lényege, hogy én milyen lettem, meg hogyan, hanem arra akartam rámutatni, hogy nem igaz az, hogy a boldogsághoz nagy ház és családonként 2-3 autó kell. Legalább is, nem KELL, hogy ez feltétlenül így legyen. Meg az sem igaz, hogy a gyerek igazán jó iskola nélkül (tehát mondjuk átlagos iskolában) el fog kallódni. Az a fontos, hogy otthon mit kap mentalitásban, vagy ha olyan helyzetbe kerül, akkor magának milyen mentalitást alakít ki.

Nem vagyok sem spirituális, sem new age-es, de nem véletlenül mondják sokan, hogy a boldogság kulcsa benned van. Ezt azzal szoktam kiegészíteni, hogy aki létminimum alatt él, éhezik, fázik, annak valóban rossz a helyzete. De ezt is írtam, HA EZEK a feltételek megvannak, hőmérséklet, nem túl egyoldalú kaja (szóval nem kizárólag zsíros kenyeret eszel), kényelmes, funkciójának megfelelő ruha (nem divatos göncökről beszélek) és ha a gyerekeidnek is megvan ez, akkor onnantól kezdve rajtad áll.

Ha valakinek muszáj megvenni a 400%-os thm-re az új dvd lejátszót, aztán benne ragad a hitelbe és nem tudja fizetni, az az ő baja. Lehet venni 150 forintért könyvet az antikváriumban.

Nincs még gyerekem, mert még lakásom sincs és anyajelölt is csak egy éve van, de nekem ne mondja senki azt, hogy ha az anyám utcagyerekként fel tudott nőni az akkori szovjetunióban, egy komfort nélküli szobában, aztán egyetemre járni, átjönni ebbe a remek országba (azzal egyet értek, hogy nem a legjobb hely Európában, ezzel nem vitázom), majd fel tudott minket nevelni úgy, hogy nem dúskálunk a pénzben, akkor a gyerek iskolázottsága azon fog múlni, hogy milyen iskolába jár. Igen, azon is múlik. Ezt nem tagadom. De jó iskola nélkül is el lehet érni, ennyit állítok.

Meg van egy mondás: addig nyújtózkodj, ameddig a takaró ér. Ha valaki teljesen adósságokba veri magát, mert aranyozott csap kell, két szintes ház, jó, légkondis autó, akkor az is egy fajta hozzáállás, ami nem feltétlenül rossz, mert mások vagyunk, de megvannak a kockázatai.

Azzal sincs baj, ha külföldre szeretne valaki menni, bárkinek lehet jó oka rá, de ez a "hogyan vegyem rá a férjemet" hozzáállás számomra elég önző. Lehet, hogy neki fontosabb az, hogy a családja mellett legyen, vagy a hely, vagy a táj, stb. Nem tudom, meg kell beszélni.

Huha, 20:35-os te milyen jol erzed magadat a hazadban!:)))) De miert vagy ennyire merges, nem ertem.

Ha te szeretsz otthon elni, annak mindenki csak orul.

Miert ne irhatna mindenki kicsivel az orszaga nevet. Ugy irja, ahogy jonak latja!:))))))