Hogyan vegyem rá a párom, hogy elköltözzünk (ebből a nyom.lt) Mo-ról?

Nem érzem a soraidból, hogy elvi vitatémának szántad a kérdést, vagy gyakorlati tanácsot szeretnél...

Nem, nem elvi vitatéma két gyerekkel, hogy maradjatok vagy menjetek. Ez egyedül a ti érzéseitektől, honvágyatoktól függ, abba pedig SENKI nem szólhat bele.

Ha két gyerekkel itt nem látjátok, miként alapozzátok meg a jövőjüket-és a magatokét- akkor nyilván menni fogtok, ami nem baj, feltéve, ha nem a semmibe akartok fejest ugrani.

Minél jobban tájékozódjatok onnan, ahová mennétek, szerezzetek ottani ismerősöket már előre! Kutyavilág van itthon, az tény, de eltart egy darabig, míg beilleszkedtek kint egy ismeretlen módon működő ország életébe, ahol mindig idegenek lesztek...

Van pro és van kontra..

Sok sikert!

Szerintem neked mindenképpen meg kellene probálnod és saját magadon tapasztalni hogy nyugaton sincs kolbászból a kerítés.

Akkor éri meg nyugaton élned, ha ugyan ezeket megtudod teremteni ott is. Ha most titkárnö vagy a férjed meg pl csoportvezetö valahol van ház autó, akkor hülyék lennétek, mosogató nönek, meg gyári kismunkásnak menni, albérletben lakni külföldön.

èn németországban lakom, itt nem divat 30 alatt sokhitellel sajátlakás, albérletben lakunk mindketten jól keresünk és havi 900 € az albérletünk mindennel. sokkal drágább minden mint otthon. Engem a szerelem hozott, mert a párom német.

DE itt senki nem nyüszít a fülünkbe hogy nincs miböl és jaj de rossz, pedig nekünk is van olyan barátaink ahol a német nönek nem sikerül munkát találni így elég nehezen élnek meg de nem nyafognak, nem adják fel. itt nem hallok nyafogni az irodában sem senkit pedig a tavalyi munkánk majdnem afelére esett. senki nem sír, inkább nem mond semmit.

Otthon meg mindenki tüzeli a másikat nem elég hogy a média mossa az agyakat hogy deszar neked magyarországon, az emberik még magukat is hergelik.

Tavaly haza akartunk költözni, mert a párom a munkája révén otthon is kapott volna munkát nekem meg kilátástalan volt a munkalehetöségem otthon.

itt soha nem tudunk egy lakásnyit összegyüjteni mert a legolcsobb is 150.000 € .

szóval tapasztald meg én azt mondom aztán utána mondj bármi rosszat is magyarországra. mi szinte csak azért nem megyünk magyarországra mert a párom már 10 éve dolgozik a cégének, és nem akar kezdö lenni egy másik cégnél. 10 éves munkaviszony már maraasra bír.

Én angliában élek. Sokkal egyszerűbb és sokkal jobb a munkahelyem mint amit otthon tudnék szerezni. Ezerszer jobban megbecsülnek. DE a lakhatási körülmények rosszak. Az emberek 99 százaléka osztja a lakást (albérletet), egy saját egyszobás lakás 900 fontnál kezdődik havonta (kb 300 ezer forint), ez mondjuk egyenlő nagyjából egy fő havi minimálbérével. Gyerekekkel már kétszobás lakás kéne ami jóval többe kerül...szóval Londonba ne gyertek. A saját lakás vételét meg szerintem el lehet felejteni. Egy pöttöm 50 négyzetméteres régi lakás 200 000 font környékén van...több mint 60 millió forint. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy itt nem is divat lakást venni, teljesen normális ha életed végéig bérelt lakásban/ házban laksz, az még ugyanúgy lehet később első osztályú kégli.

A konkrét válasz pedig a kérdésedre: ha van ismerősötök valahol ahol el tudnád képzelni az életeteket, menjetek ki egy hétre, mutasd meg neki miről beszélsz.

A legjobb barátom évek óta nyüstöl hogy menjek már haza. Két héttel ezelőtt kijött kemény 4 napra. Most ott tart, hogy ha nagyobb lesz a két éves csemetéje, lehet hogy kijönnek élni. Az információ nem elég egy ilyen döntéshez. Ki kell mozdulni, érezni, tapasztalni, nyitott szemmel elképzelni, hogy milyen lenne ott élni. EZ adja meg a választ mindkettőtöknek.

Szia!

Előrebocsátom, nem olvastam el a korábbi válaszokat, úgyhogy ha ismétlek, akkor bocsi.

Én most (sem, de ez a magánvéleményem) nem mernék kimenni sehova. Majdnem napi szinten van beszámoló a különböző híradásokban, hogy gyakorlatilag fél Európa sztrájkol: ki azért mert kevés a pénz, ki azért, hogy a külföldről érkező munkaerő - finoman szólva - takarodjon haza, ne a "bennszülött"-től vegyék el a munkát.

Kint sem kolbászból van a kerítés, miből szeretnétek megélni? Nem úgy működik, hogy hétfőn kimentek, keddtől meg van lakóhelyetek, munkátok! Gondolom a házat, kocsit eladnátok, annak persze nagyrésze menne a hitelre...

Viszont azt is gondolom, hogy ha te letagadod a magyarságodat és Magyarország neked nem jelent semmit, akkor jobb ha mész és vissza se gyere.

Hogy a párodat hogyd vedd rá? Téged mi győzött meg? Hallottál ismerősöktől sikersztorikat? Magyaro-n hol éltek? Nem tudtok az országon belül költözni először? Tudod a gyerekek miatt nem mindegy. Én Angliában élek, egy gyerekkel, de nem könnyű és hazahúz a szívem. Milyen állásotok van? Egy jó szakmával lehet kezdeni külföldön valamit, de az is évekbe telhet.

Tudod nem sok információt osztottál meg velünk a körülményeidről, így nehéz választ adni, hogy mivel győzd meg a párodat. Írjátok össze az érveket-ellenérveket, bevonva a gyerekeket és nagyszülőket is, mert egy ilyen lépés mindenki életét megváltoztathatja.

Egyet ne feledj, te külföldön mindig csak egy bevándorló leszel, és ugyanúgy sorba fogsz állni a segélyért, ami megillet, mert itt sincs kolbászból a kerítés. Másrészt igazad van, abban a "kupolás" intézményben Budapesten már rendet kéne tenni...

Csakis akkor menjetek, ha nagyon-nagyon jól beszélitek a nyelvet. Nem elég, ha van nyelvvizsga. Beszélni kell. Először egyikőtök menjen. Keressen lakást, munkát. Nézzetek körül. Nem szabad fejest ugrani és felégetni mindent magad után. Külföldön sem könnyű. Csak azért hiszi mindenki, hogy ott nem kell dolgozni és mindent készen kapsz, mert aki elment, az nem panaszkodik. Valahogy ez csak Mo-on van. Aztán ha elmész külföldre, ott soha nem leszel odavalósi. Mindig bevándorló leszel és neked kell alkalamzkodni a többséghez. Te leszel a kisebbség. Eleinte negyon nehéz lesz. Én 3 éve élek külföldön. Férjhez jöttem ide és a mai napig nem tudtam beilleszkedni. Ha a férjem nem lenne mellettem, már rég hazamentem volna. Anyagilag kb. ugyanazon a szinten vagyok, mint otthon voltam. Nincs autóm, nincs saját lakásunk és nem is lesz soha. Hiába keresünk 41ezer dollárt egy évben. Ebből nem tudun annyit félretenni, hogy lakást vehessünk.Illetve szinte semennyit sem tudunk. Pedig melózunk ezerrel.A férjemnek két munkahelye is van. Gyereket nem merünk vállalni, mert nem tudnánk nagyobb lakásba költözni és itt semmilyen támogatás nincs a gyerek után. Csak a körülmények, az emberek hangulata az, ami más és itt tart. És mellessleg a férjem már 23 éve itt él és nem tudna visszamenni. Vagyis maradunk.

De ha otthon van házatok, autótok, a gyerekek járnak rendesen iskolába, nektek van munkátok, akkor nagyon gondold meg, hogy újra előről akarod kezdeni és mosogatni akarsz majd egy étteremben.

Ugyanakkor a család, a barátok, a táj és minden hiányzik. És akárhol is élek, soha nem tagadom le, hogy magyar vagyok és büszke vagyok rá. Ha a Himnuszt hallom, mindig könnyes lesz a szemem. Nem szabadna letagadnod, hogy magyar vagy. Nem a te hibád, hogy otthon most nem jó az élet.