Hogyan dolgozzátok fel azt a kellemetlen érzést, amikor hazajöttök egy messzi vidékről, itthon meg var a munka, meg a lehangolt emberek?

Nem várnak sehol sem lehangolt emberek. Ha várnának, akkor nem tartanám velük a kapcsolatot.

Ha meg utálom annyira a munkámat, akkor keresek mást.

Úgy, hogy nem egy fos munkahely teszi ki az életem.

A nyaralás után végre foglalkozhatok az itthoni hobbijaimmal vagy találkozhatok a barátaimmal, rokonaimmal, akiket imádok.

Való igaz, hogy munkáért és lehangolt emberek társaságáért, tök értelmetlen dolog hazajönni.

Bár gondolom amikor elmentél, már akkor is hasonló volt a helyzet.

Na innen, már csak az a kérdés, hogy miért/kitől/mitől vártál változást?

Én is utálok hazajönni, a melóhelyen is mindig tartottam tőle, hogy mire megyek vissza (most gyesen vagyok szerencsére 😀). Szerencsére utóbbi csak az első napig nyomaszt, utána visszaáll minden a megszokott kerékvágásba.

Egyébként én nem utálom az itthoni életem, bár nyilván nyaralni jobb, de ezt úgy fogom fel, hogy pont azért jó utazni, mert akkor ki lehet szakadni a mindennapokból, ha mindig a laza semmittevés, kirándulgatás, pénzköltés stb. lenne, akkor lehet azt is megunnám egy idő után...

Azzal nincs baj, hogy az új az idegen tetszik, hiszen nyilván azért mentél oda, azért hívod üdülésnek és kikapcsolódásnak.

Ám ha nem ismered a "hazajönni jó!" érzését, akkor továbbra is frusztrált és lelki szegény maradsz. Ez ellen az sem gyógyír, a kéthavonta elutazol világ másik végére. 🤥