Hogyan bírkóztok meg azzal a tudattal, ha le kell mondanotok egy utazást?
Nekem 30. születésnapi ajándékom, anyuméknaknházassagi évforduló, ok lusz apunak szintén születésnapi ajándék lett volna egy 3 hetes utazás. Egy nappal az utazás előtt anyut kórházba szállították sztrók gyanújával. Szerencsére nincs semmi komoly, hétfőig az intenzíven tartják megfigyelés alatt.
Tudom, az egészség a fontos, meg örülök, hogy nem lett nagyobb gond, időben kiértek a mentők. Ami zavar viszont, hogy eddig egy szabadnapot sem vettem ki (23 szabadnapom van még az évben). Mindent erre tettem fel. Nem hiszem, hogy idén elutaznánk, ha anyu felépül, nem lesz már idén erre ideje. Valahogy vegyes érzések kavarognak bennem, mert csak a semmi miatt nem vennék ki szabadságot.
Valaki hasonló szitu?
Ilyen esetben nem kell sajnálni,én is jártam így anyósom miatt.Esetleg opció az utolsó tíz nap ha jobban van?
Vagy majd jövőre bepótolod.
Hat most kepzeld el ha ugyanez mar kulfoldon tortenik meg..
Esetleg utazz el vhova szulok nelkul, sok szabid van meg tenyleg. Nyilvan kell pihenned.
Persze, rákészül az ember, és sajnálja amikor egy álom elúszik.
Aztán majd később rájössz, hogy "csak" egy utazás volt, ami pótolható.
Megértelek, és azt is, hogy ezek az érzések akaratlanul jönnek, nyilván szereted anyukádat, és örülsz, hogy nincs nagyobb baj.
Sőt, szerintem az, hogy ezen bosszankodsz, pont azt jelenti, hogy mivel miatta úgy tűnik, hogy most nem kell egyelőre aggódni, így az agyad továbbléphet, és bejön a képbe az elmaradt út, mint "agyalnivaló".
Most az a legfontosabb, hogy ne egyből kezdj új utat tervezni, mert azzal csak fokozod anyukádban a bűntudatot, hogy mindenki csalódott az elmaradt utazás miatt, amiért ő a "hibás".
Várj, míg az élet visszaáll a rendes kerékvágásba, vagy esetleg míg ő nem hozza fel, hogy valamilyen formában pótolhatnátok, hátha találtok valami megoldást.
Ha nem jön össze, akkor pedig szervezz másik utat mással (barát, tesó, barátnő stb.), vagy akár egyedül is, hátha az kárpótol, sőt, lehet még jobb is lehet.
Addig viszont örülj, hogy nincs nagy baj, hidd el, sokkal rosszabbul éreznéd most magad, ha anyukáddal komoly baj történik, főleg út közben, így próbálj arra gondolni, hogy jobban jártatok így.
Nekem szerencsére legutóbb kb. 3 éves koromban maradt el várt uzazásom, mert anyukámat műteni kellett hirtelen, de arra nem emlékszem, bár nyilván nem örülhettem túlzottan.
Viszont pár éve kolléganőmnek egy már lefoglalt, nagyon várt izlandi utat kellett visszamondani a Covid miatt, mert a melóhelyem pont akkor jelezte, hogy tilos külföldre utaznunk. Ott voltam mellette, mikor megjött az e-mail, csodálkoztam, hogy milyen higgadtan fogadta, én biztos kiakadtam volna... Azóta őt tartom "példaképnek", hogy ha bármi váratlan és bosszantó okból én is buknék egy utat, akkor annyira felnőttként tudjam viselni 😊
Anyukádnak mihamarabbi teljes gyógyulást kívánok, neked meg egy kellemes utat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!