Volt már olyan, hogy fel kellett mondanotok egy olyan munkahelyen, ahol szerettetek dolgozni?

A tavaly történt ez az eset, rájöttem, hogy a főnököm rendszeresen 20-30 órákkal kevesebbet fizet havonta mint amennyit dolgoztam. 2 és fél év után jöttem rá.... amúgy nagyon szerettem ott dolgozni és a páciensekkel is nagyon jól kijöttem.

A családom támogatott a döntésemben.

Azóta egy másik rendelőben dolgozom jól megfizet a főnököm, de mégis sokat gondolok a volt munkahelyemre.

Igen. Azért kellett felmondanom, mert szakdolgozatot kellett írnom, meg jöttek a záróvizsgák, és nem bírtam volna a nappali egyetemet meg a 8 órás főállást együtt tovább. Három évig voltam ott, nagyon szerettem.

Segített, hogy azóta párszor visszamentem, és azt láttam, hogy minden megváltozott, át is építették a helyet, meg alig volt ismerős arc már, sokan mondtak fel még akkoriban, mikor én. Így realiztáltam, hogy ha vissza is mennék, nem lenne ugyanaz. Meg azért voltak ott is rossz helyzetek, stresszes feladatok, ezekre mindig emlékeztetem magam.

A párom és a családom is támogatott a döntésemben, ők már régóta mondták, hogy nem jó, hogy így túlterhelem magam.

Igen ugyanis minimálbért fizettek, az új hely, konkurens cég, ugyan azért a munkakörért, rugalmasabb munkaidővel, személyesen felkeresett és mondták m9ndjak egy árat amiért átmegyek... én poénból mondtam, hogy 1 összegben 1millió ott helyben, majd havi 300.000...

Fickó elment, 30perc múlva a kezembe nyomott 1milliót és egy szerződést. Havi 300 ezerről.

Valószínű

Vákum formázó műanyag ipari cég volt, öreg rigolyás főnökkel, én a vákumformázáson kívül vittem a cég raktározását is, valamint a Bp környéki megrendelőkhöz is én intéztem a kiszállítást, így aztán ismertem mindent és mindenkit akik miatt működik a cég... ez a kapcsolati tőke érte meg ezt a pénzt... és valószínűleg többet is megért volna.