Aki el tud menni 2-3 hetes nyaralásokra, az mit dolgozik általában?

Szellemi és szellemi munka között is nagy különbség van.

A kulcs leginkább az, hogy ne legyél annyira nélkülözhető, hogy bármikor csak úgy le tudjanak/akarjanak cserélni másra, mert akkor túl könnyű közölni, hogy nem mehetsz hosszabb szabira, ha nem tetszik, mondj fel és oda mész, ahova akarsz, visszajönni ne akarj. Viszont ne legyél annyira nélkülözhetetlen sem, hogy egyáltalán ne tudjanak/akarjanak elengedni még egy hosszú hétvégére sem, mert összeomlik nélküled a cég. A kettő közti egészséges egyensúlyt kell megteremteni. Neked és a cégnek is egyaránt ez az érdeke. Már csak azért is, mert bármelyik cég és munkavállaló életében eljöhet olyan helyzet, amikor már nem döntés kérdése és nem is tervezhető, hogy pótolni kell téged. Mi van, ha lebetegszel, kórházba kerülsz, netán baleset ér, kómába esel, vagy meg is halsz? Mi történik a céggel, ha te bármi miatt nem leszel képes rugalmasan kezelni, hogy be tudsz-e segíteni nekik otthonról is, nincs lehetőség se konzultálni, se betanítani az utódodat?

Ez tipikusan kis céges hibás megközelítés, hogy valaki annyira nélkülözhetetlen, hogy nélküle megáll a cég működése. Pont ezt kéne elsőként elkerülni az egyéni vállalkozóból társas vállalkozássá válással, hogy egy-egy kulcs dolgozó kiesésétől a cég tovább tudjon még működni.

Viszont az ilyen hibás cég struktúra egyúttal tárgyalási lehetőséggé is válhat számodra, mert ha annyira nélkülözhetetlen vagy, hogy nem engednek el hosszabb időre, akkor zsarolhatóvá válnak, hogy hosszú távra elveszítenek, ami még többe is kerülhet nekik. Ahogy #10 példája is mutatja.

A probléma megoldásának a kulcsa általában a kommunikáció. Általában többre mész vele, ha konstruktívan kezeled a tárgyalást a céggel/főnökkel. Próbáld megérteni az ő problémáit, amikre megoldást keres és segíts neki olyan megoldást találni, ami számodra is kedvező, meg számára sem elfogadhatatlan.

A vezetők általában nem szeretik a problémákat, mert a munkájuknak része, hogy egy csomó problémát meg kell oldaniuk. Ha te egy újabb problémát társz eléjük, abból ők nem kérnek és inkább nemet mondanak rá, minthogy megoldást akarjanak találni a problémára.

Ha te egyszerű dolgozóként úgy állsz oda a főnök elé, hogy ezt szeretném, nem érdekelnek a te szempontjaid (nem kell kimondanod, hogy nem érdekel, elég csak éreztetned azzal, hogy nem foglalkozol velük), akkor a főnök is úgy fog a kérésedhez állni, hogy nem tudja elfogadni, mert te nem vagy figyelemmel az ő szempontjaira, ezért őt sem érdeklik a te szempontjaid. Ha leegyszerűsíted a kérdést igen/nem szintre, akkor igen/nem szinten válaszolják meg a kérdést és nem maradnak alternatívák és tárgyalási lehetőségek. Ha az a kérdés, hogy elmehetsz-e három hétre nyaralni, a válasz az lesz, hogy nem. Ha azt kérdezed, hogyan tudnátok megteremteni a cégnél a lehetőségét, hogy elmehess 3 hétre nyaralni, akkor fel sem vetődik a nemleges válasz lehetősége, viszont elindíthat egy konstruktív párbeszédet arról, hogyan lehet az igen/nem kérdésedre igen választ adni.

Ha megismered a munkáltató szempontjait, hogy mik azok a fő problémák, amikben ő veszélyt lát, ha te elmész 3 hét szabadságra, akkor tudsz vele együtt gondolkodni róla, hogy ezeket hogyan lehetne megelőzni. Sőt, ha előbb meg tudod ismered a félelmeit, mint tényleges kérdésként felvetődne az elutazásod, akkor már eleve olyasmit javasolhatsz, ami miatt akár eszébe sem jutnak a félelmei, mert te már eleve megoldást kínálsz, nem problémát.

Legyen az egy kolléga előzetes betanítása, döntéshozatali dokumentáció előkészítése, vagy akár helyettesítő munkaerő felvétele, vagy hogy akár a nyaralás alatt is elérhető maradsz valamennyire.

Sok cég van egyébként (főleg nagyobb multik), ahol kimondottan bátorítják bizonyos időközönként és persze bizonyos szint felett, hogy akár fél-egy éves karrier szünetet is tarts a munkádban. Egyrészt mert egy nagyobb, összetettebb céges hierarchiát könnyebb úgy felépíteni, hogy legyen kellő mértékű redundancia a rendszerben, amivel mások kiválthatják a hiányodat.

Másrészt ezeket a nagyobb szüneteket jellemzően inkább két pozíció között szokás megejteni. Nagyobb cégeknél amúgy is jönnek fél-egy-két évente előléptetések. Bizonyítottál az eddigi munkádban, előléptetnek magasabb pozícióba, több fizetésért, nagyobb felelősséggel.

Amikor az egyik pozícióban már végeztél, minden tudást és feladatot átadtál de mielőtt még az új pozícióban elkezdenél betanulni, beszokni, közé jól beékelhető egy hosszabb szünet, ami hozhat kellő kikapcsolódást, feltöltődést, mielőtt új helyen nagyobb kihívásokba vágnál.

Ha meg nem tudnak előléptetni és/vagy fizetést emelni fél-egy-két évente, akkor úgyis céget vált az ember, hogy máshol kedvezőbb feltételekkel kezdhessen. Ez szintén lehetőséget ad arra, hogy két munka között hosszabb szünetet tarts, illetve megkönnyíti a tárgyalási feltételeket is, ha nem érzed magad annyira kiszolgáltatottnak a munkahelyednek. Eleve a rendszeres cég és munkahely váltás dinamikusabb mentalitást ad az embernek, mint az, ha évtizedek óta kapaszkodsz ugyanabba a székbe és rettegsz, nehogy kiessen alólad, mert akkor mi lesz.

Akik 1-2 évente váltanak, azok jobban edzésben, tárgyalási rutinban vannak, jobban ismerik a munkaerő piacot, inkább lehetőséget, mint kockázatot látnak a váltásban, ezért eleve kevésbé kiszolgáltatottak a munkahelyüknek. Ha valamit itt nem engednek, a következőnél már úgy keresnek, hogy ez alap legyen, vagy már az odaszerződés előtt tárgyalnak róla, hogy ne később legyen belőle vita és kellemetlenség.