Önkéntesek a nagyvilágban! Hogyan működik?

Amíg iskolába jársz, addig általában felejtős, ezek minimum pár hónapos dolgok szoktak lenni. Nagyjából két féle van:

Olyan önkéntes munka, amire valóban szüksége van egy országnak. Ilyesmit látnak el Vöröskeresztes orvosok és nővérek, olyanok, akik mondjuk nethálózatot építenek ki, vagy háború okozta PTSD-s gyerekeket kezelnek pszichológusként. Ezek ingyenesek.

A másik kategória a 22 éves holland meg svéd jószándékú fiatalok lehúzására épülő ipar, ami van, hogy nagyon káros, mások egész jó. Egyrészt jellemzően fizetni kell érte, másrész vannak kimondottan horrorisztikus vonásai a dolognak. Például Kambodzsában az árvaházi gyereke túlnyomó többségének vannak szülei, az egyetlen ok, amiért ott vannak, az az, hogy nyugati fiatalok fizetnek azért, hogy úgy érezhessék magukat, hogy segítettek. Vannak ennek egyéb verziói, például angoltanítással, ahol meg módszertanilag képzetlen emberek 3-4 hétig tanítanak egy osztályt, aztán mennek tovább, a gyerekek meg sosem tanulnak meg angolul. A legviccesebb önkénteskedős sztorik meg az építős verzió körül vannak. Tegyük fel, hogy elmehetsz mondjuk 2000 dollárért 2 hónapra Ugandába iskolát falazni 30 másik hasonló emberrel. Te meg a 30 másik hasonló ember jellemzően életében egy darab téglát arrébb nem raktatok, ezért minden éjjel le kell bontania a helyieknek, majd felépíteni jól, de csak annyira, hogy a falunak rengeteg pénzt tejelő külföldieknek ez ne tűnjön fel.

No, valami ilyesmi az önkéntesipar.