Mi a legszerencsésebb döntés, ha kiskamasz gyerekem nem szeretne utazni, én viszont igen?

Nemzetközi, utazós család vagyunk, a lányom két éves korára már négy földrészen járt. Idáig nagyon élvezte az utazásokat, tervezgetett is, a 12. születésnapja után, idén februárban még egy skót út terveit igyekeztünk összehozni, amiből aztán a koronavírus miatt nem lett semmi.

Viszont benne valami nagyon megváltozott. Most már nem csak nyaralni nem akar menni, de vásárolni se, barátokat meglátogatni se külföldön. Hiába próbálom lelkesíteni, hogy ha a járványveszély elmúlik, újra mehetünk, azt mondja, ő nem szeretne utazni, menjek nyugodtan egyedül, ő inkább itthon maradna. (Természetesen családtagokkal.)

Próbálom faggatni, hogy miért nem szeretne, de nem árulja el, de talán ő maga sem tudja. Mi a legszerencsésebb döntés? Elmenni nélküle, ahogy javasolja? Itthon maradni nekem is, és csak akkor utazni, ha munkaügyben elkerülhetetlen? Vagy elrángatni magammal?

Én arra hajlok, hogy időt adok neki, és idén nélküle utazom csak, de megadva neki az esélyt, hogy csatlakozzon és nem megyek semmi hosszabb vagy érdekesebb útra. Hátha visszatér a kedve és akkor nem érzi úgy, hgy lemaradt valamiről.

Tapasztalt már valaki hasonlót? Bármilyen ötetet, konstruktív javaslatot örömmel fogadok és előre is köszönök.