Te mit tennél? Hova mennél, ha mehetnél?

Nagyon kedvesen írsz... Kicsit figyelj az igekötőkre és akkor a helyesírásod is hibátlan lesz!

Feltételezem, életkorod még nem teszi lehetővé, hogy a magad ura légy, azonban abban valószínű nem tévedek, aki ilyen pontosan meg tudja fogalmazni a vágyait és a számára fontos dolgokat, az már igazán felnőtt gondolkodásúnak tekinthető!

Azt javaslom, hogy azokat a kérdéseket, melyek foglalkoztatnak, nyugodtan írd le, legfőképp magadnak és rövidebb-hosszabb idő elteltével vedd bátran elő újra. Magad is látni fogod, az írás hevülete elmúlik, ezért picit higgadtabban újra tudod gondolni, esetlegesen nyugodtan és más szempontok alapján újrafogalmazni...

Na ekkor avasd viszont a bizalmadba kérlek a legközelebbi hozzátartozóidat! A család most még védőernyő a számodra, még akkor is, ha nem úgy érzed néha. Használd fel ezt és tanulj, főleg nyelvet, vagy nyelveket.

Azt azért tudnod kell, senki sem jószántából, hanem igen nagy kényszerűségből változtat élőhelyet és ez a változás nagyon, de nagyon megvisel kivétel nélkül mindenkit.

Addig is olvass sokat a Téged érdeklő dolgokról és ne az első információk alapján dönts! Kerüld az anonim chat-szobákat az interneten! Csak azért ne kövess semmit és senkit, mert a többiek is azt teszik!

Es mibol lesz majd lakasod meg sajat eleted meg hitelkartyad?

En a helyedben nem azon gondolkodnek hogy hogyan tudsz majd ismeroson keresztul valamit elerni, hanem arra torekednek hogy mindez sajat erobol, a sajat erdemeid alapjan menjen. Azaz nekiallnek tanulni, elmennek egyetemre, nyelvet tanulnek, es utana sajat magam probalnek megallni a sajat labamon.

Mindig a masok joidnulatatol fuggni eleg lehangolo dolog.