Más is van, aki így gondolkodik?

Tegnap olyan furcsa hangulatom volt. Nemrég fejezték be nálunk az ablakcserét, és tegnap lett teljesen kitakarítva a ház. Amikor hazajöttem nagyszüleimtől, betettem egy gyógyító zenét, körbenéztem a szobámban és egyszer csak arra gondoltam, hogy nekem nem kell semmilyen vacakság (váza stb..) mert már mindenem megvan. Egy csodaszép szoba, egy becsületes család, nagyszülők, kiváló osztálytársak és jó barátnők. Azt hiszem mindent megkaptam, amit meg lehetett az évek során... ösztöndíjas is lettem, jó a tanulmányi eredményem. Amit igazán szeretnék, hogy együtt lehessek azzal a fiúval, aki tetszik és valóra váltsam az álmomat. Mindez a felnőtté válás miatt van? Vagy csak kezdem megérteni Isten tanítását?