Hogyan éltétek meg az első karácsonyt egy családtagod elvesztését követően?

Nem véletlenül mondják: gyászév.

A szerettünk halála után egy év alatt lezajlik minden olyan esemény, évforduló, családi és nagyobb ünnep ( születésnapok, névnapok, karácsony, stb.), amikor mindannyiszor szembesülünk, hogy Ő már nincs velünk.

Megemlékezünk róla és minden elment szerettünkről. Mi karácsony előtt is ki szoktunk menni a temetőbe egy kis koszorúval gyertyát gyújtani.

Este pedig nem csak a jelenlévőkre “koccintunk” a szeretet jegyében, hanem azokra is, akik már nincsenek velünk fizikailag, de a lelkünkben mindig megmaradnak.

Nekem meghalt egy háziállatom karácsony előtt 1 héttel pár éve. Ő akkor 6 éves volt.

Én teljesen összeroppantam, pedig "csak" egy állat volt ahogy a családom mondta

Nekem ő is családtag volt:/

A nagyszüleim halála nem érintett meg annak idején. Ugyanúgy ment tovább az élet.

A kutyusaimé viszont nagyon. Évek után is elsírom magam ha a képeiket nézegetem. Nagyon hiányoznak. Nekünk ők családtagok voltak és kész. Számomra semmit sem jelentenek olyan emberek pl akik azt mondják hogy csak kutya vagy csak macska vagy akármilyen kisállat.

Számomra egy ember nem lesz több vagy értékesebb csak attól, hogy egy fajba tartozunk.

Érző emberek vagyunk akik tizenéven keresztül éltünk velük, gondoztuk, neveltük, etettük, játszottunk velük, szerettük őket, orvoshoz víttük ha betegek voltak, vigyáztunk rájuk. Több szeretetet kaptam a kutyáimtól, mint bizonyos vérrokonaimtól.

A nagyszüleim meg pl amíg velük voltam gyerekkoromban, vertek és üvöltöztek velem, meg bezártak étlen szomjan a szobába 1-2 napra is ha 4esnél rosszabb jegyet vittem haza.

Hát nem kérdés, hogy a kutyáimat szerettem jobban.

A szeretet nem attól függ, hogy ember vagy állat a célpontja.