Vannak itt akik a karácsonyt nem igazán szeretik?

Nem mondom, hogy nem szeretem, de marha stresszes az előtte lévő 2 hét.

3 gyerek van. Aminek istenigazából örülnének az egy vagyon lenne, ami belefér, abból van már nekik 10 féle.

Férj ugyanez. Ami kell, úgyis megveszi év közben, nála vagyok a legtanácstalanabb mindig.

Mi ajándékozunk szülőknek, nagyiknak is. Szóval nem olcsó buli.

Akkor a kötelező nagytakírás, mert hát Karácsony van.

Legyen 8 féle rántott bisz-basz 3 féle körettel meg 6 féle süti meg pogácsa. A végén már a kutya eszi, de az akkoris KELL, mert hát Karácsony van.

Aztán a rohanás. Szenteste otthon, másnap anyumékhoz, nagyihoz, 26.-án anyósék.

Szóval nálunk az összes klisé jelen van, én elengedném, de a gyerekeknek kell meg a férjem és család is ilyen nagy karácsonyos. Kész anyagi csőd, rohanás, idegbaj. Ja és mellette dolgozd le a ugyanúgy a 8 órádat kivéve az ünnepnapokat és mikor végre pihenhetnél, mert nem kell dolgozni, akkot szakadj szét, mert Karácsony van.

Hat igazábol nekem nincsenek a karasonyhoz rossz emlekeim, de sose birtam, h dogire kene vennem az ajandekokat annak is akicsak ugy adott nekem, es vissza kell adjam. Meg mindig eszembe jut az h milyen lenne ha valakivel aki viszont szeret azzal unnepelhetnel. De az ujev jo,ert iden eloszor lehet h vegre a havejaimmal (az osztaly leghelyesebb fiuival) tolthetem, gimiskent.

♀️❤

Rettenetesen utálom, gyűlölöm.

Apummal ketten vagyunk a család. Van pszichiátriai eset, voltak összeveszések, nagyszülőm sincs már (nálunk rövidebb életűek az emberek), szóval na..

26-án szokott jönni Apum párja. Sajnos az ő kapcsolatuk és a párja önmagában egy bonyolult sztori, pedig iszonyú aranyos nő a párja!!

Szóval Apummal... Ha épp 24/48-azik, bocsánat, de szerencsére csak 2 nap kell ott lennem, ha nem dolgozik, mindhárom nap. Éjjelig.

Láncdohányzik kis lakásban. Már "sír a tüdőm", folyik a könnyem, minden bajom van. Vedeli az egyik legolcsóbb sört (az ezüstöt) és engem is kínál, olyan határozottan, hogy nálam is vedelés lesz, főleg, mivel ha már egy is van bennem, nehéz ellenállni. De tényleg erőszakos. Igyál, igyál, de igen igyál. apa, holnap reggel futok. Nem baj, kialszod, igyál, de igyál és már hozza is.

Másnaposság, fejgörcs, émelygés.

A 3 nap alatt többször is elmondja, hogy utálja a karácsonyi zenéket. A karácsonyi dekor minimál és többször is elmondja, hogy amint vége a 3 napnak, szedi is le.

Többször is elmondja, hogy amióta nincsenek szülei, nem szereti a karácsonyt, ha rászólok, hogy én szeretném megpróbálni élvezni, közli, hogy majd ha gyerekeim lesznek (nem akarok gyereket és lassan ki is öregszem).

2 ünnep között valamikor találkozom a keresztanyámmal (azzal az ággal, ahol nagyszülőkkel összeveszés volt), elhalmoz olyan ajándékokkal, amikről süt, hogy nem ismer, panaszkodik mindenre és erőszakosan beleugat az életembe, de úgy, hogy akár 2-3 órán belül többször is elmondja ugyanazt. Aztán 1 évig nem találkozunk, de a sebek addig se gyógyulnak be.

15-öshöz folytatás.

Ahol a család még normálisan is funkcionál valamennyire, ott is a következőképp tudom elképzelni annak érdekében, hogy élvezhető legyen:

- NEM, nincs kényszertakarítás, annyi takarítás van, mint máskor!!! Ha khm.. kicsit olyan szemléletűek, hogy a lakás van értük és nem fordítva (én amúgy ezzel tudok azonosulni), akkor ilyenkor SE kell az összes bútor hátulját fertőtleníteni - igen, direkt túlzok.

- MINIMÁL kaja, minimál sütivel. És igen, akár rendelve. És nem egy ember süti, főzi.

- Ajándékozás CSAK a gyerekeknek.

- Ha a gyerekek kaphatóak rá, vagy mondjuk egy fiatal pár, akkor a sütés, főzés, ajándékozás szólhat közös kézműves programról is (a szót nem félreérteni).

Nem a karácsony az, amit utálok, hanem ami sokszor vele jár.

Felnőttként, családanyaként rájöttem, hogy teljesen más ezt így megélni, mint gyerekkorban.

Akkor anyukám sütött, társasoztunk, kaptam ajándékot, és boldogan telt az egész ünnep.

Most hadakozni kell az anyóssal, helyesen kezelni a távoli rokonokat, és persze munka, gyerekek, háztartás mellett készülni mindenre, főleg arra, hogy a gyerekeimnek is olyan szép legyen, mint nekem volt egykor.

Aztán jön a rohadt nagy csalódás, ha valamelyik kedves rokon ebbe belesz.rik.

Ezek miatt hiába szeretem az ünnepet elméletben, gyakorlatban gyomorgörcsöm van tőle.

Egyedül vagyok, de nem utálom.

Néhány nap csend, senki nem zavar.