Vannak itt akik a karácsonyt nem igazán szeretik?

Van.

Anyám évekig alkoholizált és hát... ja, gyógyszereire bevette, tesóimmal beszélt többet, hát szuicidált. Boldog karácsonyt ugye... nem akarom senki kedvét elvenni csak leírtam miért nem szeretem ezt az időszakot.

Meg ez a pörgés forgás. Nem igazán az én ízlésem amúgy sem.

Engem arra emlékeztet, hogy milyen jó életem volt régen, mielőtt körülöttem összeomlott minden.

Eléggé szomorú vagyok az időszakban, nézem, más ünnepel és jelent neki valamit ez az ünnep. Nekem már csak fájdalmat, hiányt, elkeseredettséget.

Úgy sajnálom utolsó.

Szívem szerint az összes szomorú embert elhívnám karácsonyozni,hogy ne ilyen rossz emlékeitek legyenek.

Mindenki megérdemli a szép karácsonyt.

Karácsony előtt nem sokkal hagytak el,hat évvel ezelőtt.Azóta sincs senkim és minden unnep nekem kínlódás.

Nincs karácsonyfám,nincs finom kaja. Csend van és magány évek óta.

🙋‍♀️

Kifejezetten utálom.

Mindenhol tömeg, boltokban megy a karácsonyi nyenyere.

Nem vagyok vallásos, sose értettem mit kellene kezdenem Jézus születésével, miért nem elég ha az megünnepli aki hisz benne.

A rokonságban mindenki feszült, minden évben tortúra összematekozni hogy ki mikor kihez tud menni.

Három napnyi jövés-menés pont akkor, amikor egész évben a legkorábban sötétedik és sokszor van esős rossz idő.

Bónuszként pár éve egy hozzám közel álló személy karácsony napján lett öngyilkos, ami szintén nem dob a hangulatomon.

Már most a december 27-et várom.

Ünnepi időszak az az, amikor haza vagyok száműzve a kollégiumból. Évekig apám részeg üvöltése volt a főműsor otthon, csak megszakítás nélkül, mert az év többi szakán megszakította az, hogy suliba vagyok, majd gimitől az, hogy a kollégiumba. Ja meg még volt fűszerezve anyám önsajnáltatával, hisztijével, a rokonok előtti jópofizással. Egyedül a nagymamámnál töltött időt szerettem. Most senki nem szól senkihez, apám nem iszik már. A kényszerjópofizás és anyám drámázasa maradt. Tavalyelőttig a nagymamámnál(amúgy is sokat voltam nála, egy utcányira lakott) lógás jó volt. Tavaly nagymamám már teljesen leépült fizikailag és szellemileg is, az ünnep az ő ápolására ment rá, mert akkor még nem került be az idősotthonba, a családi jópofizás egymásra acsarkodássá vált, meg ilyen faxméregetéssé, hogy kinek a xarabb a nagymamáról való gondoskodás. Azóta a rokonaimat rosszabbnak tartom, mint kínos jópofizós emberek.

Márciusban a mamám meghalt. Nem tudom milyen lesz a karácsonyom. Nincs kiért hazamentem, mamám volt az utolsó szerethető ember a családomnak nevezett szrkupacbab, de a béke érdekében nem töltöm a koliban a karácsonyt. Ha nem lenne a minimális anyagi függés, meg a tény, hogy tavaszi szünetre kell valami szállás, arra az időre amíg nem lakhatók bent a koliban, nem hiányoznának a háziállataim, akkor én nem mennék haza.

Szeretem a magányt.

Egyébként hangulatos a karácsony, sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lehet normális családdal, de ez nekem nincs. Kiskoromban volt egy ideig, de akkor se volt az igazit.

Én szeretem.

De mi elengedtük az ajándékozát. Csak a gyerekek kapnak.

Összejövünk, eszünk-iszunk. Jól érezzük magunkat.