Kiskorotokban tényleg elhittétek, hogy a Mikulás (vagy az angyalka, Jézuska stb.) hozza az ajándékot?

Én vallásos vagyok, de sosem gondoltam azt, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat.

En nem emlekszem ra, hogy hittem volna benne, szoval ilyen kicsi iskolas koromban szerintem mar tudtam, de lehet, hogy korabban hittem benne (mondjuk oviskent) de arra mar nem emlekszem.

Hittem benne.

Nekem a szüleim váltig állítják, hogy gyerekként hittem benne, de ez legfeljebb 1-2 évesen lehetett, mert már óvodás koromból is emlékszem rá, hogy amikor jött a Mikulás az óvodába, akkor tudtam, hogy egy beöltözött idegen ember az. Egészen kis koromból néztük otthon az amerikai karácsonyos filmeket, amikben végig arról volt szó, hogy az apuka öltözik be Mikulásnak, szóval nem volt nehéz összetenni, hogy akkor nyilván Magyarországon is így működik ez, és csak színjáték az egész. Úgyhogy én már egyáltalán nem emlékszem olyan időszakra, amikor még hittem benne.

Én hittem benne, és szerintem ez egy teljesen aranyos és jó szokás. Mikor suliba kerültem kb akkor jöttem rá-tudtam meg, hogy nincs

Én soha nem hittem az ezekhez kapcsolódó mesékben. Maximum nagyon kicsiként olyan időszakom volt, amikor nem érdekelt, hogy létezik-e, de tudtam, hogy nem valószínű. Nem tudom miből maradtam ki, de annyira nem is hiányzik. Egyébként Szent Miklós és Jézus létezett, az, hogy most is él-e a lelkük már hit kérdése.

En annyira szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, hogy egyszer kva sokaig, keso estig ultem a karacsonyfa elott es bamultam, mert a sajat szememmel akartam latni, hogy az ajandekok belebegnek a fa ala. Folyton kerdeseket tettem fel elotte a szuleimnek, hogy ha Jezuska meghalt, akkor hogyan hoz ajandekot, meg hogy ha most a szelleme/lelke hozza, akkor tulajdonkeppen lathatatlan es az ajandekok lebegnek a levegoben, hogyan hozza at a falon, ez keptelenseg, meg ilyenek xd Az ominozus esten pedig anyameknak mar a tokuk kivolt velem, hogy nem mozdulok a fa elol es mar eleg kesore jart. Aztan annyira kellett mar pisilnem, hogy nem birtam tovabb tartani es gyorsan kimentem mosdoba. Mire visszaertem tele volt pakolva a fa alatt a padlo az ajandekokkal. El sem hittem es baromi merges voltam, amiert lemaradtam a lebego ajandekokrol xD Fogalmam sincs hogyan csinaltak a szuleim, egy arva hangot, semmit nem hallottam a WC-bol es nem tarthatott tovabb 2-3 percnel a dolog, a WC pedig ott volt a szoba mellett a folyoson, ilyen kis ruszki panelt kepzeljetek el. Teljesen el voltam kepedve. Aztan szep lassan csak ugy tudtam, hogy ilyen nincs. Nem emlekszem hogyan jottem ra, hogy vegig nekem volt igazam, de nekem ez is szep benne, nem baj, hogy nem emlekszem, de a lenyeg, hogy vegig tudtam.

Én 4-5 éves koromig kb. hittem a Jézuskában meg a Mikulásban is, de már egy kicsit furcsállottam, hogy a zárt ablakon át hozta be az ajándékokat, de aztán tovább nem törődtem vele. Pár év múlva meg úgyis rájöttem magamtól, de még felnőtt létemre is a Jézuskától kérem az ajándékot a páromtól, és ő is, ez már olyan szójátékszerű.

Én nagyon természettudományos érdeklődésű gyerek voltam, és ebbe nem fért bele a Jézuska. Meg akkor el kellett volna mennie az ablakom előtt, hogy bejöjjön az ajtón, még inkább meg kellett volna, hogy ugassa a kutya, aki mindenkitől félt, aki nem volt közvetlen családtag. De szerintem nálunk nem is hangzott el, hogy a Jézuska hozná, el kellett bújni a szobában, és várni, amíg nem szólítanak. Ez gyanús volt mindig is. Szerintem a húsvéti nyúlban tovább hittem, bár ott is kérdések merültek fel, hogy hogy lehet olyan nyúl, amelyik tojást tojik. És azok papám nyulai tojták vagy egy vad mezei nyúl? Szerintem négyéves voltam, amikor ezek a kérdések felmerültek.

Sosem hittem benne igazán