Csökkent nálatok az advent, a Mikulás-nap illetve a karácsony varázsa, mikor megtudtátok, hogy nem létezik a mesebeli repülő rénszarvasszánon közlekedő Mikulás, illetve nem a Jézuska hozza az ajándékot?

Nálunk sosem Jézuska hozta az ajándékot. Mi Jézus születését ünnepeltük, és mindenki adott mindenkinek ajándékot, amit betettünk a fa alá. Kisgyerekként volt, hogy rajzoltunk valamit, és az volt az ajándék. Iskolában szembesültem vele, hogy másoknál az a szokás, hogy a "Jézuska" hozza az ajándékokat.

A mikulásról az igazság szerintem nagyon hamar kiderült számomra, de attól függetlenül mindig vártam, hogy mit tesznek a szüleim a csizmámba, szóval a varázsán nem rontott.

Nem, mert soha nem is hittem benne. Hittanon tanultuk, hogy Jézus egyszer már eljött a Földre, tanította az embereket, átadta nekik a tudást és a megváltotta az összes embert az bűneik alól, szerette a gyerekeket, közel engedte őket magához és őket is mesésen tanította. Azt is tanultuk, hogy a második eljövetelét várjuk. Ebből én kikövetkeztettem, hogy ha újra eljött volna közénk, akkor nagy eséllyel nem csak egy napra és nem lépne le szenteste után. Soha nem hittem ebben, csak egy szép mesének tartottam.

Már egészen kicsiként repültem géppel, az apukám pedig már akkor is elmesélt nekem dolgokat a fizikáról, így tudtam, hogy fent nagyon hideg van. Azt is tudtam, hogy a részszarvas nem tud repülni. Meg azt is, hogy ő valójában Szent Miklós püspök, aki nagyon régen élt délen és példaértékű életet élt és nem egy kövér, piros ruhás, csizmás, az Északi-sarkon élő, örök életű bácsika, akinek Holle anyó a felesége.

amikor már "nem létezett" a mikulás (bár így ez sosem lett kimondva, mert lássuk be minek), mi emberek léleknyugalommal átvettük a helyét. pedig szerintem harmadik-negyedik osztályba legkésőbb már tudtam, hogy nem jön el fizikailag egy öreg bácsi a kéményen keresztül, hogy hozzon nekem csokit a cipőmbe, de sosem zavarta meg a varázslatot, hogy tudtam, hogy a szüleim készítik össze a csomagocskát. most vagyunk fiatal huszonévesek öcsémmel, ő még otthon, én külföldön, de azon a decemberi hétvégén, amikor hazamegyek, reggelre valahogy mindenkinek a cipőjében édesség van (anyámék korán kelők, mi későn fekvők vagyunk, ez így nagyon praktikus is, nem ütközünk egymásba a sötét előszobában)

ugyanígy "jézuska" sem "létezik" mint olyan időtlen idők óta, és együtt vesszük elő a díszeket a szekrényből, és egyeztetünk, hogy ki mit vesz/készít a többieknek, hogy ne legyenek duplikátumok, de apám a mai napig "odavarázsolja" reggelre a fácskát az erkélyre (és tényleg nem tudom hol van addig, és hogy oldja meg), és képtelenek vagyunk normálisan felállítani a betlehemet, és karácsonyeste nálunk jó esetben is uzsonnaidőben van, mert vacsorára vendégek jönnek, és sokszor megcsúszunk időben, és mindig van pár ajándék, ami majd másnapra lesz kész először, de ha valahogy feldíszítettük a fát, és alátettük a csomagokat (már ami éppen kész van), és minden kész, akkor lemegyek az öcsémmel az udvarra feltölteni a madáretetőt, és mire visszaérünk, égnek a gyertyák, csillagszórók, a nagymama öröksége bakelit szól a háttérben, és a születésem óta ugyanaz a kis csengő jelzi, hogy "megjöttek az angyalok, lehet jönni ajándékokért". a varázslat nem attól lesz varázslat, hogy holvoltholnem, meg rénszarvas és kémény és angyalka, hanem attól, hogy nagyon akarjuk hogy varázslat legyen, és akkor az is lesz.

Sose hittem ezekben, tudtam hogy anyámék adják az akándékokat.

Egyszer amúgy részegen apám beöltözött Mikulásnak. Felvette anyám piros fürdő köntösét, egy sapkát, és borotvahabot fújt az arcára. Úgy megíjedtem tőle hogy bőgtem 😂 4 éves voltam, de még mindig emlékszek rá valamennyire..

Nem rázott meg lelkileg a dolog, pedig emlékszem még arra, mikor hittem a Mikulásban meg a Jézuskában és angyalokban.

Máig emlékszem, hogy 6-a délután -nálunk akkor jött a Mikulás, egy rokon csempészte a cipőben a 2-3 csomagot -, szinte óránként szaladtunk ki megnézni, Van-e valami a cipőben. Huh, mekkora öröm volt, mikor igen, az ablakban is lestük, látjuk-e a Mikulást.

Arra is emlékszem, hogy 24-én reggel, mikor felkeltünk, ott állt a feldíszített fa, alatta az ajándékokkal, és az olyan csodás, olyan szép volt. Igyekeztünk előző este ébren maradni, hátha látjuk az angyalokat.

Én nagyon szívesen emlékszem vissza ezekre a pillanatokra, sosem éreztem azt, hogy a szüleim "hazudtak" nekem, mert nem mondták el, hogy nincs Mikulás vagy Jézuska. Nem tudom, mikor fogtam fel, hogy ezek nincsenek, de alapvetően mindig szerettem a karácsonyt, csak másképp lett varázslatos.