Mesélsz egy számodra kedves decemberi emléket a múltadból? 🙂

Egy részeg sofőr csodával határos módon megadta nekem a jobbkezet szilveszterkor.

:)

Lehet nem éppen ilyen sztorira számítottál, de én nekem most ez ugrik be.

Szilveszter. Este bulit tartottam, viszont én nem ittam mert kellett egy sofőr, aki hazafurikázza éjjel a vendégeket, ráadásul karácsonykor én már bepótoltam az ivást.

Na mindegy, annyi a történet, hogy éjjel 1 óra után kimentem előre, hogy beindítsam a kocsit és leolvasszam a jeget a szélvédőről. Azonban amikor nyitottam ki a kocsi ajtót a kavicson megbotlottam és térdre csuklottam, aztán úgy képzeld el, hogy a rendőrautó pont akkor fordult be az utcába és látott mindent. Erre le is fékeztek, lehúzták az ablakot, majd annyit mondtak, hogy "Azt ugye tudja uram, hogy ha beül abba az autóba az drága lesz önnek?" Én meg mondom nem vagyok ittas, csak megbotlottam.

Erre annyit hallok bentről, hogy sóhajt az egyik, majd oda szól a kollégájának, hogy "megyek megszondáztatom, te addig készítsd elő a dokumentumokat pénzbírság kiállításához."

Leesett a sapka a fejéről mikor meglátta, hogy 0-át fújtam, még kétszer is megfújatta :DD

Nem olyan nagy dolog, de még mindig jót nevetek ha eszembe jut.

A gyermekkori karácsonyaim szinte mind jók voltak. Egyik legszebb amikor szenteste elkezdett havazni, és december 25 reggelre havas lett a táj. Elmentunk szankozni, majd otthon várt az ünnepi megteritett asztal, hatalmas pulykaval es sok-sok gesztenyevel. Délután tarsasoztunk, jókat nevettünk.

Altalaban akkor volt számomra a legszebb es legkellemesebb, amikor esett a hó vagy fehér volt a táj. Sajnos mióta felnőttem egyre ritkább, sőt mondhatni esélytelen a havazás ezen a napon...

Egyszer még Mikulás napján is leesett a hó, kint csúszkaltunk a jégen tesómmal, mikor láttuk, hogy az utcában sétál egy beoltozott Mikulás, gondolom hívták valahova, de tök vicces volt. Mikor öcsém még hitt a Mikulásban, mindig játszottunk olyannal, hogy nyomokat kerestünk amiket a Mikulás hagyott. Szán nyomokat csináltam meg vattakat rejtettem el, mondván a. Mikulás puttonyából esett ki..

Az emlék kisgyermekkoromból származik, de igazi értékét felnőttként ismertem meg.

Hatvanas évek eleje, talán közepe. 24-én délután mindig át kellett mennem a szomszéd nénihez. A szüleim akkor díszítették fel a fát, és tették alá az ajándékokat. Amikor elkészültek, akkor mehettem vissza és álmélkodni. Nem voltunk tehetősek, de játékok, apróságok mindig kerültek a fa alá.

Egyik évben visszatértemkor csörög valami az előszobában. Egy telefon. Vajszínű volt piros kagylóval. Mondja anyukám, vegyem fel. Apukám volt a „vonal” másik végén.

Telefont már láttam, de akkoriban lakásokban alig-alig volt. Utcai fülke sem túl sok. Nekem meg volt „igazi” telefonom.

Tulajdonképpen ennyi. De sok évvel később mesélték el, hogy ehhez a játékhoz eredetileg kb. egy méter vezeték tartozott. Tudniillik, két részből állt, elemmel működött, és lehetett beszélni rajta. Apukám szerzett vagy tíz méter vezetéket, hogy az egyik a fa alatt lehessen, a másik az előszobában. Az éj leple alatt szerelgetett, vezette végig a zsinórt, amikor én mélyen aludtam.

Ez az éjszaka lett számomra a legnagyobb kincs. Többet ér ma is, mint ezer villamos, csoki, rakéta, troli stb., amiket kaptam annak idején. Sajnos, már nincsenek velem.

Ez a történet már 10 éve volt.

Apukám nem tudta megoldani, hogy otthon legyen karácsonykor. Szülei nem éltek már anyukám pedig lelépett még kiskoromban.

Apu, hogy ne legyek egyedül bevitt magával a kórházba mivel orvos(én akkor voltam kb 13-14).

Kollégái nagyon kedvesek voltak velem és amikor nem kellett senkihez menniük együtt sütit ettünk, beszélgettünk és társasoztunk.

Tudom nem nagy sztori de bennem mégis nagyon megmaradt egy nagyon jó emlékként