A karácsony valóban csak a nagy családosoknak élmény?

A karácsony nem csak a 10-20 fős tarsaságoktól lehet hangulatos.

Mi december elején veszünk már valami ötletes adventi naptárat, készítünk, vagy veszünk adventi koszorút is. Tehát hangolódunk, hagyományt csinálunk, úgyis, hogy nem vagyunk keresztények. December 1-el felállítjuk a fát, szabit 2 hetet is kiveszünk, karácsony előtti héttől újévig. Ilyenkor rendszeresen járunk karácsonyi vásárba, akár csak sült gesztenyézni, vagy inni valamit. Sőt, egy melegvizes fürdőre is mindig sort kerítünk, Hajdúszoboszlóra, vagy Hévízre járunk.

Karácsony egyik napját egyik szülőpárral, a másikat a másikkal töltjük, itt mindkét félnél van ajándékozás is. Ilyenkor a szülők csinálnak ebédet/vacsorát is, vagy pedig besegítünk. A vakáció alatt még más rokonokra is sort kerítünk, nagyszülők, keresztszülők, barátok. Nem érezm álszentnek, hogy valakihez csak ilyenkor megyünk. Más életvitelt folytatunk, messze lakunk, de akkor is rokonok vagyunk, nem vagyunk rosszban.

Tehát mindenek előtt nálunk a karácsonyi időszak feltöltődésre van, és így is hangulatos, ünnepies, nem is járunk nagy családos ünnepi ebédekre.

Ott a készülődés, a kis dolgok (fa, vásárok, díszítés, adventi naptár plusz koszorú stb), vagy a szülőkkel való vacsora.

Egy tesóm van, régen anyu, apu és mi karácsonyoztunk itthon, aztán átmentünk a nagynénémhez és a nagybátyámhoz, akiknél ott volt a dédi is. Miután apám lelépett, nálunk tartottuk. Anyu, tesóm, nagynénémék, és ajándékozás után átjöttek barátnőmék.

A tesóm megházasodott, dédi és a nagybátyám meghalt. Egy pár évig nagynénémnél karácsonyoztunk a nővérem férjével és két gyerekével, de már nem járnak haza Magyarországra. Úgyhogy anyu, nagynéném, barátom és én. A szomorúság ott van a levegőben, hiányoznak a halottaink és a növéremék.

De hálás vagyok, hogy anyuék még itt vannak, és velük tölthetem a karácsonyt, a hangulat meg a hozzáállástól függ. Még mindig megadjuk a módját. Kiöltözünk, én mindig viszek vidám karácsonyi zenelistát, ugyanúgy készítünk családi fotót, együtt készítjük el a vacsorát, kártyázunk vagy társasozunk.

Tavaly és idén már párom is csatlakozott, így négyen jobb a kanaszta.

Nem hagyjuk, hogy letörjön az, hogy sokan nem lehetnek már velünk.

Attól függ, mihez szoktál, és hogy hogyan állnak hozzá az ünneplők.

Mi - férjem és 2 kamasz fiú - azért szeretjük a karácsonyt, mert ekkor van a téli szünet.

2 hétig nem kell korán kelni, időre odaérni, rohanni, tanulni napról napra.

Nem megyünk rokonhoz, hozzánk sem jön senki, nincs az ebből fakadó idegbaj, mint a családok többségénél.

Bekuckózunk, főzök+rendelünk.

Öröm és boldogság. De tényleg.

Megőrülnénk rohangálni rokonokhoz vagy várni őket, időre csinálva mindent, mint a rohanós hétköznapokon.

Örülj, hogy nyugiban lehetsz. Szerintem...

Nekem a legszebb ünnep a karácsony, pedig az 1000 km-re élő testvéremen és a gyerekemen, illetve az ő szűk családján kívül semmi rokonom nincs.

Sok évig éltem egyedül (ma már nem), de azokban az években is vártam a karácsonyt. A házat kívül-belül feldíszítettem, minden évben közel 2 m-es fát állítottam, mézeskalácsot, bejglit, meg ezt-azt sütöttem, finom kajákat dobtam össze. A házban 24-én reggeltől halkan karácsonyi zene szólt, belengte a fűszeres illet (fahéj, szegfűszeg, narancs) ami keveredett a fenyőillattal, csend volt mindenütt és a lelkemben nyugalom.

A barátokkal, testvéremmel, gyerekemmel hívtuk egymást telefonon, skype-on ... és ha még hó is esett, az maga volt a tökély.

Barátnémmal ilyenkor sétáltunk a havas településen, gyönyörködtünk a házakban, az onnan kiszűrődő fényekben. Lementünk a tópartra is, vittünk magunkkal egy termosz fűszeres forralt bort, amit útközben eliszogattunk. Ha nem voltam nagyon álmos, akkor még az éjféki misére is elballagtam, ami gyönyörű volt.

25-én aztán mentem a gyerekekhez, ahonnan 26-án reggel jöttem haza.

Tökéletes volt!

Mióta (12 éve) párban élek, azóta is így van, csak most már kettecskén.

Imádom a karácsonyt!

Gyerekkoromban szerettem, mikor összejárt a család. Főleg, mert elég válogatós voltam, de karácsonykor nénéméknél és mamáéknál is mindig rengeteg étel meg sok-sok süti volt, és valahogy ettől volt nekem igazán szép az ünnep, hogy ilyenkor nagyon jóllaktam, minden a kedvencem volt. :D Hangulatos volt, társasoztunk az unokatesókkal, míg a szülők beszélgettek, családbarátokkal is összejártunk ünnepekkor, ott is a gyerekek hasonló korúak voltak, nekünk tesómmal mindig élmény volt a karácsony, mert játszottunk meg dínomdánom volt, mindenhol szép karácsonyfa, az ajándék érdekelt a legkevésbé. :)

Most már felnőttem, dolgozok, nekem két ünnep közt is munka van, kicsit átminősült nálam így a karácsony. A gyerekemnek nincs olyan jó dolga, mint nekem anno, mert nincs más gyerek a családban, sokan sajnos már nem élnek, akiknél anno olyan jó hangulat volt, akiket annyira szerettünk.

A "nagy" karácsonyi összejövetel szüleimnél van, tesóm és az én családommal, de már az sem olyan mint régen, szüleim öregszenek, tesómmal pedig nem állunk olyan közel egymáshoz. Nem tudunk miről beszélgetni, hűvösek, nem tudnak feloldódni sajnos a feleségével, így nekünk is feszültebb az egész, nem tudja senki magát adni. Anyukám meg kínosan nevetgél, hogy ne legyen csend. Szóval ez már nem az igazi így sajnos.

Anyósom pedig leginkább csak szomorkodik meg sírdogál vagy panaszkodik, szóval karácsonykor alig várjuk hogy hazajöjjünk tőle, és újratöltődjünk a lelki lehúzás után.

Idén szerencsére hétvégére esik a karácsony, és nem vettem ki szabadságot se előtte se utánra, így megússzuk a karácsonyi rokonozást, mert a hétvégét inkább a férjemmel és a gyerkőccel tölteném. Szüleimhez átmegyünk, de anyósomhoz és mamámékhoz csak előtte héten megyünk majd. Így remélhetőleg több időt tudunk itthon tölteni karácsonykor. Békében nyugalomban. Mi is hangolódunk már a karácsonyra, mézeskalácsot kétszer is sütöttünk, átöltöztettük bent a házat télire, vasárnap a karácsonyi dolgokat is előszedegetjük, az adventi naptárral és koszorúval együtt. A lányom idén már saját kis karácsonyfát is szeretne a szobájába, azt vasárnap feldíszíti, a "közös" fát majd szenteste díszítjük, vagy előtte pár nappal. Szakítottunk a hagyományokkal és újat teremtünk idén, mert megváltozott a világ meg mi is, sokminden történt, most szeretnénk jobban magunkra fókuszálni.

Nem. Nekem pont az tetszik, hogy kis, meghitt körben ünnepeljük. Tényleg a legközelebbi családtagokkal vagyunk együtt, akiket tényleg szeretünk. Nem a soha nem látott, nem szeretett rokonokat látogatjuk vagy hívjuk meg.

Az ünnep olyan, amilyenné ti alakítjátok. Találjatok ki valamit, hogy ne csak tv-zés legyen. Bár azt sem olyan rossz, csak ne kizárólag az legyen. Mi szoktunk közösen filmet nézni este, már a vacsora, ajándékozás, beszélgetés után. Egy karácsonyi filmet. Ez is jó élmény és már hagyománnyá vált.