A régi magyar hiedelmek, hitek, babonák hogy tartották? Mit kell csinálni az elhervadt, tönkrement, szentelt virágokkal?

Van egy csokor tönkrement virágom, amit még virágvasárnap szenteltettem meg. A régi magyar gondolkodásmódban is nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottak a megszentelt, vagy akár megáldott dolgoknak. Ilyenkor, húsvét tájékán, illetve az ünnepek alkalmával különösen. A legtöbben régen egyszerre gyakorolták a régebbről megmaradt hiedelmeket a kereszténységgel, így össze is folyt a kettő valamilyen szinte. Azt tudom, hogy például a megszentelt, ünnepi étkek sem akárhogy lettek felhasználva, ugyanis semelyik részét nem dobták ki. A bárány csontját rátették a házi oltárra, vagy hasonló helyre, a megmaradt morzsát, bőrkét és hasonlókat az állatoknak adták (még az utolsó morzsát is), a barkát vagy elégették a következő év hamvazószerdáján, vagy egyszerűen eltették stb. Tehát a megszentelt, vagy akárcsak megáldott dolgok nagy becsben voltak tartva, soha nem dobták őket csak úgy ki a szemétdombra.

Az ilyen virágokkal mit kell kezdeni a népi hagyományok szerint? El kell temetni az udvarban?

Szerintem ez lenne a legkézenfekvőbb, hisz valamilyen szinten logikus lenne, hogy visszakapja a Teremtő és az anyatermészet azt, amit adott, és folytatódik tovább a keringése (tehát lebomlik, majd termőtalajt ad, persze ilyen kismértékben ez nem annyira számottevő stb.).