Hogy írnátok át gyerekkori bevésett hátráltató programokat pozitív megerősítésekké? Goddard/Tolle/Abraham/Hay.. Önhipnózisra gondolok alvás közben,mert a tudatalattim ilyenkor aktív. Milyen forgatókönyvet írnátok egy magnóra mondott párbeszédnél?

Csak kifejteném bővebben is, mert ugye röviden kell kérdezni ... :)

Szóval ha az ember valami jót (pozitív megerősítéseket) szeretne

a tudatalattijába eljuttatni, szakszerűen hogyan látnátok hozzá?

Mert éber állapotban ez ugye képtelenség.

Van egy csomó régi "rossz program", (melyek gyerekkoromban elég mélyen beleivódtak a tudatomba), és ezeket időszerű lenne felülírnom. Goddard, Tolle, Hicks, Abraham, Hay szavai ilyen téren szerintem nagyon építőek.

Valószínű sokan vagyunk úgy, hogy nem csak genetikailag került valami kéretlen útravalónak a batyuba, hanem alaposan "benéztünk" egyéb gondolati mintákat is az idők folyamán, korlátozó hiedelmek vésődtek be, amik kivédésére kis korunkban nem volt meg

a lehetőségünk. Irányítás alatt voltunk és a szűréshez nem voltunk elég tudatosak.

De a szülőkre sincs miért haragudnunk, hisz ők is megkapták a maguk adagját, pl. megvolt az ő felmenőiknek is a maga bajuk a teszem azt a világháborúk borzalmaival és a pesszimizmusukat igaz nem tudatosan, de csepegtették a későbbi generációkba.

Olyanokra gondolok, mint a:

Már hogy tudnád te ezt megcsinálni?; Áh, fiam, nem értesz te semmihez :); Ebben a világban ne számíts te semmi jóra/Hol élsz te? ...; Ez a szekér már elment stb.; Nem vagy elég valakinek;

és az ilyesmiknek egyenes következménye lehet, ha mondjuk - és ide mindenki behelyettesítheti, amit akar - hogy egy soha vissza nem térő alkalommal nem merünk például egy álomállást megpályázni,

csak mert szimplán képtelenek vagyunk elhinni, hogy az nekünk sikerülhet.

De ilyen káros az is, ha egy hírről, dologról elsőként valami negatív ugrik be, és csak utána a pozitívumok.

Ez nyilván annak hozadéka, ha kellően "mérgező" környezetben, kishitű emberek között cseperedtünk fel.

Olyasmire gondolok tehát, mint önmagam hipnotizálására alvás közben, mert ugye a tudatalattim pont ilyenkor őrködik/dolgozik.

Az ilyenben nincs kockázat, hisz ettől nyilván nem esnék transzba, vagyis nem kell majd valakinek visszahoznia. :)

Milyen forgatókönyvet írnátok egy ilyen kísérlethez, mik lennének ennek a sarokkövei, milyen szituáció és környezet hozzá az ideális?

Például egy magnóra mondott párbeszéd is zajlódhat, (ahol a segítségem, egy másik hang (mondjuk egy női) folyamatosan dicsér,

és felhoz olyan pillanatokat az életemből, amikor is büszke lehettem magamra. Szép számmal voltak ilyenek is, de elpuskázottból jóval több.)

A lényeg hogy a tudatalattim fogja élőben az adást és persze kajálja is meg a dolgot. :) És a mantrázások hatására egyszer csak átíródik benne a dolog, vagyis elfogadottnak tekinti.

Olyanok válaszának örülnék, akik csináltak már ilyesmit (kísérleteztek vele) és jól bevált valami - vagy hipnotizáltak már mást és ismerik a dörgést, mire kell odafigyelni;

illetve hivatásukból adódóan területük a pszichológia és nyitottak olyanra is, ami nem kimondottan a szakma. (Egy orvos is van hogy elmegy a természetgyógyászat irányába.)

De az is jó, ha valakinek egyszerűen csak jó a fantáziája.

Bocsi, én vagyok megint, de utána ígérem, már Ti jöttök ... :)

Ha az ember egy kicsit spirituálisabb - és mintha mostanság tetten érhető lenne egy efféle elmozdulás a világban - akkor a testünk

egy lenyűgöző bio-számítógép, ami rendkívül szoros kapcsolatban áll a világegyetemmel.

A tudatalattinkat pedig amolyan fekete doboznak kell elképzelni, amit ha rendeltetésének megfelelően használunk, kulcsa személyiségfejlődésünknek, általa új dimenziók nyílhatnak meg előttünk. Képesek lehetünk például öngyógyításra is.

A legtöbb betegség lelki eredetű, így a gyógyításuk is.

A tudatalattink tárol mindent, amit csak megtapasztalunk életünkben.

Tudom, kissé misztikusan hangzik, de ha jobban belegondolsz, hallhattad már nem egyszer, hogy halálod pillanatában lepereg előtted életed filmje.

De megállja helyét az a feltételezés is, hogy születésünkkor kapjuk a testünket (porhüvelyként), ami a hardver és az elménk hozzá a szoftver.

Ez esetben szemünk amolyan kamerafunkciót lát el, tudatalattink a merevlemez, elménk ül a rendezői székben, képzeletünk a filmvászon.

Akik visszajöttek a klinikai halálból, elmondásaikkal egybevág egy másik dimenzió létezése, és azon állításaik is, hogy valóban lepergett előttük életük filmje.

Ha jól értelmezem, a Silva-féle agykontrollosok szerint a tudatalattink CSAKIS A LÁTOTTAKAT tárolja, azaz kizárólag képekben "gondolkodik", de feltehetően a hallás általi megtapasztalások is ugyanúgy elmentésre kerülnek, mert kiegészít, felerősít.

Okosan kell tehát az információt a tudatalattiba bevinni, tulajdonképpen szabályosan át kell őt verni, ki kell cselezni.

Tudatosan, a legkisebb ellenállásba ütközően kell beszélni.

Különben a "hangzavarra" a tudatalattink egyből bezárná az ajtót,

és menten átveszi szerepét a tudatos elménk, aki viszont már elemez, visszakérdez.

Azaz a tudatos tudatnak hiába akarod beadni, hogy Te ezt vagy azt

meg tudod csinálni, képes vagy a sikerre, tudsz bánni a pénzzel,

mert ő egyből kilistázza a múltadból, hogy mit és hányszor baltáztál el, meg hogy nézd csak meg, még most üres a bukszád ... :)

Én kicsit más nézetet vallok, mint az agykontrollt gyakorlók, szerintem suttogó affirmáció formájában is kivitelezhető építő dolgok beírása a tudatalattiba, mivel hipnózis alatt is csak annyira hangos a hipnotizőr, hogy a hipnózis alanya érdemeben reagál a szavaira, és még éppen hogy nem eszmél fel hipnotikus álmából.

Szóval a kérdés az, hogy szerintetek ez igaz-e és hogyan kivitelezhető.

-> Tudi333

Köszi a választ! :)

Egyrészt mindig is ott bujkál bennem a kísérletező kedv.

Ilyen vagyok. :) És a komfortérzet miatt is kényelmesebbnek

tűnik ez, mint hogy másvalaki előtt kiteregessem a szennyest. :)

Amint fentebb utaltam rá, ha olyan környezetben nő fel az ember,

ahol amúgy mindenki korrekt, ám valamiért legtöbben kishitűek,

ill. folyton aggódnak valamiért, hát hogy is mondjam,

nehezebben megy a kibontakozás.

Nem találgatok. Mivel nem egyszer álltam már a gólvonalon a lasztival, és mégsem lett belőle gól - merő kíváncsiságból,

hogy mégis mik lehetnek az esetleges visszahúzó erők,

illetve hogy miért nem akaródzik menni a meditáció (szürke vagy fekete a képi világ a színes helyett), valamint miért nem megfelelő a légzéstechnika - elmentem egy jó kineziológushoz.

Aztán felhozott belőlem olyanokat, hogy csak lestem.

És ahogy kutakodtam ezek igaz volta után, visszaigazolta a családom, hogy igaz. Ők meg sosem tulajdonítottak neki jelentőséget.

Igen, csináltam ilyen megerősítő anyagokat az élet különböző területeiről. Egy 6-7 órás gondosan válogatott blokkot.

És merem állítani, nagyon pozitív, jó anyag lett, lefutott vagy 50 nap is, de még nem érzem erőteljesen a hatásait.

Hibák abból lehetnek, hogy a tudatalattim nem valami fazék, amibe bedobálom a hozzávalókat, vagy szemetesláda és tárolja.

Magam is rájöttem, hogy kevesebb témakör kell és saját hang.

Utóbbihoz van szokva.

A papír is működhet, hisz a gondolataid teremtik a valóságodat :).

Én az alapkérdést az önhipnózissal kezdtem.

Mit értesz sok működő módszer alatt.

Igazából egy is elegendő lenne, hogy a többit már ne kelljen kipróbálni. :)

-> Tudi333

Köszi a választ!

Látom, képben vagy, csak nem akartam rádobni még egy lapáttal.

Enélkül sem túl hihető ez másoknak. :)

Na jó, akkor játsszunk mátrixosat ...

Ahogy látom a decemberi filmelőzetesből, végre valahára bepillantást engedélyeznek a fátyol mögötti világba, lesz tükörjelenet is. :)

Szóval igen, ismerem a dörgést.

Olyan 6 éve jelentkezett nálam a tudatos álom, csakhogy én magamban hipnotikusként könyveltem el, ezért elég rosszul éltem meg.

Színkavalkádot láttam és közben forgott velem a világ.

Igen éles szín- és képvilága volt, és folyamatosan mintha egy mozivetítő vászon előtt ültem volna ...

A lényeg, hogy utána volt egy jókora szünet, de mostanában újra

van - elvileg képes vagyok ráhangolódni az elalvás első perceiben - de hogy tudatosan előhozzam magamból naponta, az még sajna nem megy.

És ha megjelenik, sajnos belealszom, bármennyire is éber akarok maradni.

Tudok olyanokat, hogy akkor okés a dolog, ha ki tudok nézni a fejemből, azaz a szememen keresztül látok és tapasztalok,

nem pedig magamat látom oldalról vagy felülről. Meg hogy csekkoljam közben magamat, nézzem meg a kézfejemet stb., hogy tényleg én vagyok-e az, és kössem minél több érzékszervi dolgokhoz.

Mondjuk beleülök egy Maseratiba, érzem ahogy belesüppedek az ülésbe, és a valódi bőr szagot, vagy ahogy a kulcs elfordítása után rálépek

a gázpedálra és hallom ahogy dübörög az 580 lóerő. :)

Felidézem magamban, milyen a belseje, mi hol helyezkedik el, ahogy megtapintom egyes részeit stb. Ugye valahogy így kéne?

Csakhogy valamiért nem jutok el eddig a fázisig, mert vagy nem tisztul ill. lassul le a képfolyam, azaz forog tovább,

vagy pedig közben elnyom az álom. És várhatom a következőt.

Azért írtam fentebb, hogy rossz korábbi programok, korlátozó hiedelmek akadályozhatnak, illetve az, hogy meditáció és a légzéstechnika nem olyan, mint kellene hogy legyen.

Illetve csakramegnyitás és/vagy tisztítás hiánya is állhat még torlaszként az utamban.

Egyébként ez hasonló világ, mint a Memória Palota rendszer -

és az Asszociációs lánc. A memorizálni kívánt szavakat hozzárendelünk mondjuk egy cselekvéshez. Nem feltétlenül csak képhez, lehet bármihez, érzéshez, hanghoz, szaghoz stb. és sokkal könnyebben jegyezzük meg. Mondjuk egy egész hosszú szólistát

képes vagyok visszaidézni sorrendben és hiánytalanul.

Hol nézhetek meg videót olyan gyakorlatról, amit írtál?

Vagy milyen alapkönyv létezik a témában,

illetve ki számít szakértelemnek a témában?

Priviben is mehet tovább. Köszi előre is!

Bocsánat, az előző választ a 7/9 kapcsán eredetileg

anonim-nak terveztem. Köszi a válaszod Neked is! :)

-> Tudi333

Rendben, köszönöm, írok akkor majd privit.