Hogy írnátok át gyerekkori beivódott hátráltató programokat pozitív megerősítésekre? Goddard/Tolle/Abraham/Hay Önhipnózisra gondolok alvás közben,mert a tudatalattim ilyenkor őrködik. Milyen forgatókönyvet írnátok egy magnóra mondott párbeszédnél?

Csak kifejteném bővebben is, mert ugye röviden kell kérdezni ... :)

Szóval ha az ember valami jót (pozitív megerősítéseket) szeretne

a tudatalattijába eljuttatni, szakszerűen hogyan látnátok hozzá?

Mert éber állapotban ez ugye képtelenség.

Van egy csomó régi "rossz program", (melyek gyerekkoromban elég mélyen beleivódtak a tudatomba), és ezeket időszerű lenne felülírnom. Goddard, Tolle, Hicks, Abraham, Hay szavai ilyen téren szerintem nagyon építőek.

Valószínű sokan vagyunk úgy, hogy nem csak genetikailag került valami kéretlen útravalónak a batyuba, hanem alaposan "benéztünk" egyéb gondolati mintákat is az idők folyamán, korlátozó hiedelmek vésődtek be, amik kivédésére kis korunkban nem volt meg

a lehetőségünk. Irányítás alatt voltunk és a szűréshez nem voltunk elég tudatosak.

De a szülőkre sincs miért haragudnunk, hisz ők is megkapták a maguk adagját, pl. megvolt az ő felmenőiknek is a maga bajuk a teszem azt a világháborúk borzalmaival és a pesszimizmusukat igaz nem tudatosan, de csepegtették a későbbi generációkba.

Olyanokra gondolok, mint a:

Már hogy tudnád te ezt megcsinálni?; Áh, fiam, nem értesz te semmihez :); Ebben a világban ne számíts te semmi jóra/Hol élsz te? ...; Ez a szekér már elment stb.; Nem vagy elég valakinek;

és az ilyesmiknek egyenes következménye lehet, ha mondjuk - és ide mindenki behelyettesítheti, amit akar - hogy egy soha vissza nem térő alkalommal nem merünk például egy álomállást megpályázni,

csak mert szimplán képtelenek vagyunk elhinni, hogy az nekünk sikerülhet.

De ilyen káros az is, ha egy hírről, dologról elsőként valami negatív ugrik be, és csak utána a pozitívumok.

Ez nyilván annak hozadéka, ha kellően "mérgező" környezetben, kishitű emberek között cseperedtünk fel.

Olyasmire gondolok tehát, mint önmagam hipnotizálására alvás közben, mert ugye a tudatalattim pont ilyenkor őrködik/dolgozik.

Az ilyenben nincs kockázat, hisz ettől nyilván nem esnék transzba, vagyis nem kell majd valakinek visszahoznia. :)

Milyen forgatókönyvet írnátok egy ilyen kísérlethez, mik lennének ennek a sarokkövei, milyen szituáció és környezet hozzá az ideális?

Például egy magnóra mondott párbeszéd is zajlódhat, (ahol a segítségem, egy másik hang (mondjuk egy női) folyamatosan dicsér,

és felhoz olyan pillanatokat az életemből, amikor is büszke lehettem magamra. Szép számmal voltak ilyenek is, de elpuskázottból jóval több.)

A lényeg hogy a tudatalattim fogja élőben az adást és persze kajálja is meg a dolgot. :) És a mantrázások hatására egyszer csak átíródik benne a dolog, vagyis elfogadottnak tekinti.

Olyanok válaszának örülnék, akik csináltak már ilyesmit (kísérleteztek vele) és jól bevált valami - vagy hipnotizáltak már mást és ismerik a dörgést, mire kell odafigyelni;

illetve hivatásukból adódóan területük a pszichológia és nyitottak olyanra is, ami nem kimondottan a szakma. (Egy orvos is van hogy elmegy a természetgyógyászat irányába.)

De az is jó, ha valakinek egyszerűen csak jó a fantáziája.

Bocsi, én vagyok megint, de utána ígérem, már Ti jöttök ... :)

Ha az ember egy kicsit spirituálisabb - és mintha mostanság tetten érhető lenne egy efféle elmozdulás a világban - akkor a testünk

egy lenyűgöző bio-számítógép, ami rendkívül szoros kapcsolatban áll a világegyetemmel.

A tudatalattinkat pedig amolyan fekete doboznak kell elképzelni, amit ha rendeltetésének megfelelően használunk, kulcsa személyiségfejlődésünknek, általa új dimenziók nyílhatnak meg előttünk. Képesek lehetünk például öngyógyításra is.

A legtöbb betegség lelki eredetű, így a gyógyításuk is.

A tudatalattink tárol mindent, amit csak megtapasztalunk életünkben.

Tudom, kissé misztikusan hangzik, de ha jobban belegondolsz, hallhattad már nem egyszer, hogy halálod pillanatában lepereg előtted életed filmje.

De megállja helyét az a feltételezés is, hogy születésünkkor kapjuk a testünket (porhüvelyként), ami a hardver és az elménk hozzá a szoftver.

Ez esetben szemünk amolyan kamerafunkciót lát el, tudatalattink a merevlemez, elménk ül a rendezői székben, képzeletünk a filmvászon.

Akik visszajöttek a klinikai halálból, elmondásaikkal egybevág egy másik dimenzió létezése, és azon állításaik is, hogy valóban lepergett előttük életük filmje.

Ha jól értelmezem, a Silva-féle agykontrollosok szerint a tudatalattink CSAKIS A LÁTOTTAKAT tárolja, azaz kizárólag képekben "gondolkodik", de feltehetően a hallás általi megtapasztalások is ugyanúgy elmentésre kerülnek, mert kiegészít, felerősít.

Okosan kell tehát az információt a tudatalattiba bevinni, tulajdonképpen szabályosan át kell őt verni, ki kell cselezni.

Tudatosan, a legkisebb ellenállásba ütközően kell beszélni.

Különben a "hangzavarra" a tudatalattink egyből bezárná az ajtót,

és menten átveszi szerepét a tudatos elménk, aki viszont már elemez, visszakérdez.

Azaz a tudatos tudatnak hiába akarod beadni, hogy Te ezt vagy azt

meg tudod csinálni, képes vagy a sikerre, tudsz bánni a pénzzel,

mert ő egyből kilistázza a múltadból, hogy mit és hányszor baltáztál el, meg hogy nézd csak meg, még most üres a bukszád ... :)

Én kicsit más nézetet vallok, mint az agykontrollt gyakorlók, szerintem suttogó affirmáció formájában is kivitelezhető építő dolgok beírása a tudatalattiba, mivel hipnózis alatt is csak annyira hangos a hipnotizőr, hogy a hipnózis alanya érdemeben reagál a szavaira, és még éppen hogy nem eszmél fel hipnotikus álmából.

Szóval a kérdés az, hogy szerintetek ez igaz-e és hogyan kivitelezhető.

Hidd el, az emberi tudat befolyásolható.

Gondolj csak tudatmódosító szerekre, partidrogokra.

Bódult állapotban szinte bármire rávehető egy ember.

Szerencsére nem tudják veled megtenni, mert - és lehet hogy ez most furcsa lesz - de közel egy hónap kell, mire új gondolkodási minták rögzülnek, átírják a régieket. Megfigyelés is, és tapasztalatból

is mondják.

Gondolj bele csak bele, évtizedek agyi salakanyagát kell törölni,

az azért nem megy egyik percről a másikra.

A Koleszra visszatérve ... idétlenkedni nyilván tudnak bárkivel,

ilyen helyen egyébként amúgy is megy a hülyeség, pl. összekenik az orrodat borotvahabbal, te meg álmodban szétkened magadon és az nekik vicces. És a többi. De ez ennyiben ki is merül.

Viszont nem tudnak ennyi időn keresztül olyan gyakorlatilag labor körülményeket teremteni, hogy egyszer sem ébredsz fel az ökörködésükre. Csak egyszer feleszmélsz, mi folyik körülötted, gondolom ott kő kövön nem maradna. :)

Apropó, nem láttál még olyat, hogy valaki álmában beszélt?

És belekérdeztél, ő meg mondta tovább?

És jött 2-3 nagyjából érthető válasz?

Ez a tudatalatti téma nagyon érdekes, feltáratlan terület,

és mi csak a felszínét kapargatjuk.