Ti hány éves korotokig hittetek a csodában?

Csodában nem hiszek, azt viszont könnyen el tudom képzelni, hogy történnek olyan események, amelyeknek a hátterét nem ismerjük, ellentmondanak a jelenlegi világképünknek, és ezért csodaszámba mennek.

Nyilván ez nem a kitalált személyekre vonatkozik.

no, várj csak. három dolgot mosol egybe csoda címszó alatt

dolgokat, varázslatosak, mesések, mint a Mikulás, vagy a Fogtündér, amikben gyerekfejjel vakon hiszünk, aztán felnőttként már csak hinni akarunk a varázslatban, miközben tudjuk, hogy róluk, hogy nem valósak.

Dolgokat, amik elméletben eszményiek, amiket idealizál a társadalom, de a hétköznapi életben vagy megvalósulnak ezek az ideák az egyén életében, vagy nem. Mint a házasság, a szerelem.

És dolgokat, amik a szó vallási értelmében vett csodák, mint a gyógyulás, amiket a hit jobban meg tud magyarázni, mint a tudomány.

Első kategóriában, mint hogy az angyalok hozzák a karácsonyfát, hogy jön a Mikulás, a Húsvéti Nyuszi, kb 10 éves koromig hittem, és egy világ omlott össze bennem, amikor megtudtam az igazat róluk. Mégis, bár az eszemmel tudom, hogy nem léteznek ezek a varázslatos események, a szívemmel hinni akarok bennük, míg élek. Nem őszinte hit ez, csak varázslat.

A második kategóriában se hinni, se nem hinni nem tudok, vagy akarok. Próba-szerencse. Talán összejön, talán nem. A személyes siker vagy kudarc nem döntő bizonyíték, és hiba lenne általános következtetést levonni belőle.

A harmadik kategóriában, a szorosan vett csodákban objektív valóságként hiszek.

Még mindig hiszek és mindig is hinni fogok.

[link]

Tündérekről fantáziáltam 20 éves koromig. (Persze tudtam, hogy csak egy színes ábrándkép, de jólesett egy MESEVILÁGOT teremtenem magamnak.)

Üdv: 43/N