Nektek miről szól a mindenszentek ünnepe?

Évente egyszer megyek, de van aki napi szinten.

Én ezt úgy élem meg, hogy szeretteink NEM ott vannak a föld alatt, hanem Istennél, ott a föld alatt, csak az található, ami a testből maradt. Van idős ember, aki ezt nem érti és azt mondogatja, hogy ő is oda vágyik már a házastársa, szerette mellé a földbe... Véleményem szerint ez nagyon rossz megközelítés, mert a temető kapuja feletti "Feltámadunk!" felirat nem arról szól, hogy mindenki megy a földbe oszt ennyi volt. Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy nekem, pedig fiatalon, már elegem van ebből a hazug, tolvaj világból, amit az idősek felépítettek és "ki akarok szállni". Ezért nem szándékozom túlzásba vinni a temetőbe járást, még akkor sem, ha közeli szerettem lett oda temetve. És ez nem azt jelenti, hogy nem érzek gyászt, nem fáj nagyon, nem hiányzik, csupán (erősen leegyszerűsítve) hiszem, hogy az "emberi lélek örökké él". ODAFENT!

Mi többször is megyünk egy évben, születésnap, anyák napja, és ilyenkor.

Én ezt a versengést még nem vettem észre. Pedig járok kisvárosba is, és nagyvárosba is, faluba is. (Nem egy helyen van mindenki.)

Mindenki rendben teszi a sírt, gazolás, lepucolás. Egy mécsest, virágot vagy kicsit koszorút szoktam vinni. Máshol sem láttam semmi különöset. Nyilván ha egy sírhoz sokan mennek, akkor összegyűlik rajta több minden.

Meg kinek is akarna megmutatni bármit is az ember? Azoknak, akik a környező sírokhoz járnak? Azok idegenek, azt sem tudom, hogy kik. Más meg nem nagyon látja.

Legalábbis én nem szoktam körbejárni a temetőt ismerősök rokonainak a sírjait keresgélni :)

"a flancolási vágy és azon versengenek ki mit tesz a sírjára"

Le vagyok döbbenve - ilyet soha nem tapasztaltam! Nem is nézegetik az emberek más sírjait... Ez Bp. Viszont a vázából rendszerint kilopják a virágot...

Semmiről.

Vallásos nem vagyok, túlvilágban nem hiszek, a szeretteim pedig nem a temetőben vannak hanem az emlékeimben. Nem fognak kevésbé hiányozni, nem fognak visszajönni, ha kimegyek a temetőre egy túlárazott koszorúval és pár mécsessel.

Egyébként igaz amit mondasz, sokaknak csak a látszat a lényeg. Azért sem érdekel már az egész. Gyerekként tetszettek a gyertyák, a virágok, maga az esti hangulat, az ünnep lényegét nem láttam át. Kiskamaszként pedig elkezdtem felfigyelni arra amit egyes rokonok csinálnak. Számolgatták a mécseseket, koszorúkat, csokrokat, számontartották minden rokon járt-e már kint. Ha valakiről tudták, hogy kora délután megy akkor reggel megnézték a sírt majd este is és ha nem volt új csokor csak egy plusz mécses akkor szóvá tették, hogy na megint fukarkodnak a Mariék...

Egyáltalán nem vagyok vallásos, így nehezen viselem, mikor egész délután kint kell csoszogni a temetőben és olyan emberek sírjait bámulni, akiknek csak a nevüket tudom. Ráadásul ott van a mise is, amin majdnem elalszok.

Szerintem az egész annyira felesleges. Aki meghalt, annak már Úgyis mindegy. Jobb dolgom lenne mint megfagyni kint.

Nincs azzal semmi baj, hogy mindenki máshogy áll a halálhoz, gyászhoz.

A baj azzal van, ha ez alapján ítéljük meg egymást, illetve, ha társadalmi elvárásokat állítunk fel a saját értékrendünk alapján, és ráerőltetjük olyanokra, akik máshogy gondolkodnak - ha pedig ők máshogy csinálják, megint csak leszóljuk őket. Na, ezzel már igencsak sok gond van.