Hogy viseled a változó ünnepi szokásokat?

Jól. Felnőtt vagyok, én döntök arról, hogy mit hogyan unnepelek.

Az ilyenek nem okoznak gondot nekem. Az már sokkal nehezebb, hogy pl idén már nincs ebéd a mamánál, mert nincs mama:( az ilyeneket nagyon nehezen viselem

Mi nem tartunk ilyen ünnepeket, szóval nem foglalkozom a szokásokkal. Ez egy pozitív változás az életünkben, mert amíg a szüleimmel éltem, úgy kellett tenni mintha lenne jelentőségük, főként a "mitszólnak" miatt, miközben a szüleim is full ateisták meg utálják egymást. Mióta külön élek, tökre nyugi van, december elején kiveszem a maradék szabimat, elintézek mindent hogy majd a nagy karácsonyi tömegben ne kelljen és elvagyok anélkül, hogy egy fikarcnyi vágyat éreznék egy fa holttestére a szobában vagy ajándékokra, kisjézusra meg pláne. Pár éve annyi plusz változás van, hogy azelőtt megjelentem anyósék rongyrázós karácsonyi banzáján de aztán betelt a pohár és azóta csak még nyugodtabban vagyok ebben az időszakban, mert egy agyérgörccsel kevesebb. A szilveszter sosem volt központi dolog nálunk, sőt inkább negatív volt a sok idióta petárdázó miatt. 10+ éve már személyes évforduló miatt tartjuk számon, van ünnepi kaja és kisebb ajándékok, viszont sokkal királyabb lenne ha nyugodtan elmehetnénk aludni a szokásos időben és így a másnapi szabadnap nem azzal menne el, hogy kialusszuk magunkat.

65 vagyok. Szerinted?

Nehéz kicsit. Most már mi vagyunk egy család babával. Mielőtt felmerulne, senki nem nyúz minket meg szól be stb.. csak már szeretnék még jobban a magam módján ünnepelni. Anyáméknak meg anyoséknak úgymond könnyebb volt mert viszonylag közel laktak a családok egymáshoz. Így nem kellett annyit utazni, másnál éjszakázni stb. Mi messzebb lakunk mindenkitől. Nem vészes de pont az hogx egy napra nem éri meg menni. Így mindenhol ott a bejgli a süti a káposzta stb..itthon meg ezek kilőve mert nem akarom ugyanazt enni. És nehéz hogy akkor én nem csinálok valamit mert már ettünk mindenhol. Eddig annyira nem zavart , csináltam mást de most gyerekkel már a saját hagyományainkat szeretném kialakítani nem másét élni. Másrészt meg ott van hogy annak a pár családtagnak aki van örülök, és jó érzés hogy várnak minket, készülnek meg minden. Meg a gyerek is imádja a mamákat papákat 🙂 Sajnos van olyan családtagom aki viszonylag fiatalon eltávozott, és mit meg nem adnék hogy még egyszer bográcsozzon nekünk az ünnepekkor... szóval furán érzem magam..csak bennem valahogy mégis ezek az érzések vannak. De bízom benne hogy majd alakul ahogy nőni fog a gyerek, lesznek saját szokásaink csak most a régi már nem jó az új meg nem alakult ki állapot van.