Mennyire szokás tartani a születésnapot, Nevnapot a csaladotokban?

Születésnapokon kisebb családi összejövetel a hozzánk közelebb álló rokonokkal, az ajándékot pedig ajándékos táskában adjuk. Névnapkor csak egy kis süti van a szűk családunkban meg valami kis apróság szintén ajándékos táskában.

Nálunk mindkettő ünnep meg van tartva. Mivel elég sok barátunk, rokonunk, szerettünk van, ezért akarva akaratlanul mindig sokan vannak. Viszont azokra az eseményekre, amik télen vagy hideg időben vannak megpróbálunk kevés embert hívni egyszerre, inkább jöjjenek külön külön mivel a házunk belül nem alkalmas több 10 ember fogadására. Jobb időben viszont kint sütögetünk, beszélgetünk, az udvaron jobban elférünk. Szerencsére nagyon jó viszonyunk van a távoli és közeli családtagokkal is, úgyhogy a család mindenképpen meg van hívva. Oda vissza működik a dolog, általában ha mi meg vagyunk hívva, akkor vissza is hívnak minket. Ajándékozni természetesen szintén szoktunk. Pénzt annyira nem, csak ha valaki konkrétan azt kér. Mivel ilyen népes kis társaság vagyunk, ezért az ajándék értékére nem fektetünk akkora hangsúlyt. Anyukámnak karácsonyra egy gyertyát vettem csak, mivel láttam rajta, hogy megtetszett neki. Nem is volt sértődés, mert a szándék a fontos. Igyekszem olyan ajándékot kitalálni, ami tuti bejövős. Neten sok ötlet van amúgy. :)

Névnap csak annyi, hogy boldog névnapot kívánunk, esetleg veszünk pár szelet sütit. Születésnapkor van egy közös kajálás, torta, kis ajándék (virág, csoki, apróbb dolog). Én és a párom oldaláról is csak szülőkkel, testvérekkel (+párjuk, az egyiküknél már gyerekek is vannak) ünnepeljük. Közös (tehát én+párom rokonsága együtt) bulik nem igazán szoktak lenni.

Nem szokás.

Személyiség függő is. Én nem tartom semmire. Asszonynak a világot jelenti. Ezért az ő szülinapján egész napos randin vagyunk, az enyémen meg inkább csak csinálunk egy jó kaját, mint egy átlagos kedden.

Mi egyiket sem tartjuk. Ráírunk a másikra egy sms-t, hogy "boldog névnapot/szülinapot" vagy felhívjuk, és ezzel el van intézve a felköszöntés.

Számomra szülinap a szűk körű, a névnap munkahelyi.

Anyám mindig eltévesztette a születésnapomat. Már felnőtt vagyok, most azt kaptam, hogy ő dolgozott, nem ért rá telefonálni, vagy írni, és különben is én... Aztán elkezd szidni. Hányszor könyörögtem térden állva sírva, hogy nem én vagyok a hibás. Mindenért szid, és csak szid. Megállás nélkül. Hányszor mondtam neki, hogy nem én vagyok a hibás a második világháborúért, de belelendülve, csak szid szid, én meg csak sírok, sírok. Aztán azért szid mert nincs jókedvem, mert ő nem tehet az én hangulatomról, és máris szid, szid. Ünnepek? Nemtudom milyen jó hangulatban ünnepelni. Mosolygás? Mai napig tanulom, hogyan kell. Békés ünnep? Max egy másik bolygón.