A Biblia szerint a "szülinapozás" pogány szokás?

"A Biblia szerint a "szülinapozás" pogány szokás?"

Újszövetség szerint szülinapozz, ha nem botránkoztatsz meg senkit. (Gondolok itt valami szektás rokonra esetleg)

1Móz 40:20–22: „A harmadik napon születésnapja volt a fáraónak, és lakomát rendezett . . . Főpohárnokát visszahelyezte pohárnoki hivatalába . . . A fősütőmestert azonban felakasztatta.”

Máté 14:6–10: „Mikor pedig Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás leánya táncolt ott, és annyira kedvére volt Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az pedig, ahogy anyja kitanította, ezt mondta: »Add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.« A király . . . elküldött valakit, és lefejeztette Jánost a börtönben.”

"A Biblia nem írja, hogy a szülinapozás pogány szokás,"

Nem konkrétan irja, ahogy a Dohányzást sem, viszont alapelvi utalás van rá. Ugyanakkor Biblával és szokásokkal foglalkozó szakemberek határozottan emlitik, hogy Isten népe, soha nem vett át semmilyen más népektől ünnepeket, hagyományokat.

August Neander egyháztörténész:

„Ebben a korban általában távol állt a keresztények gondolatvilágától a születésnapi ünnepség fogalma” (Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche. 1842, 1. köt. 518. o.). „Órigenész [egy i. sz. III. században élt író]. . . szerint »a Szentírásban említett egyetlen szent emberről sem maradt fenn olyan feljegyzés, hogy a születésnapját ünnepelte volna, vagy hogy lakomát rendezett volna ezen a napon. Csak a bűnösök (mint a fáraó és Heródes) rendeztek nagy vigasságot azon a napon, melyen megszülettek ebbe a lenti világba«” (The Catholic Encyclopedia. 1913, X. köt. 709. o.).

A születésnapi ünnepségek eredete nem a Héber Iratokra, és nem is a Görög Iratokra vezethető vissza.

M’Clintock és Strong Cyclopædiája (1882, I. köt. 817. o.) kijelenti, hogy a zsidók „a születésnapi ünnepséget bálványimádatnak tartották. . . feltehetően a bálványimádó szokások miatt, melyeket [a pogányok] azoknak az isteneknek a tiszteletére tartottak, akik szerintük annak a napnak voltak a védőistenei, amelyik napon az ünnepelt született”.

Azok akik Isten szavát komolyan veszik és kutatnak, azok nem hagyják annyiban, hogy ha valami nincs konkrétan benne a Bibliában.

"Például olvashatunk benne Jézus születésének a napjáról is, amikor pásztorok érkeztek hódolni Neki, az rendkívül üdvös esemény számunkra.

A Biblia kronológia szerint, Jézus születésének dátumát nem tudjuk, mindössze utalás történik annak a napjára. Ha nagyon nagy fontosságot tulajdonitott volna Isten ennek, akkor ahogy a Halálának a napját, és az üráját percre pontosan megadta, a születésének is megkellett volna adnia.

Amikor pedig megérkeztek Jézushoz, már hosszabb idő is eltelt, és már nem a jászolban voltak, hanem egy házban.

Jézusra pedig gyermekként, és nem csecsemőként utal az irás.

Ezenkivül nem a szüketésnapját köszöntötték, hanem azt az eseményt, hogy a megváltással kapcsolatos események kezdetét vették.

A kereszténység egészen a negyedik századig elutasította a születésnap megünneplését mint pogány szokást” (Schwäbische Zeitung [a Zeit und Welt című magazin melléklete] 1981. április 3/4, 4. o.).

Miért zavar az némelyeket, hogy ezzel kapcsolatban, nem szeretnének olyan eseményekbe belefolyni, aminek Ninncs Bibliai alapja, hanem emberi hagyományokon alapszik.

A Szeretet pedig nem köti naphoz az ajándékozást, akkor ad amikor tud, és amikor akar.