Egy Boltzmann-agy tudja magáról vajon hogy ő csak egy Boltzmann-agy? Tudhatja akár elvi szinten? Mert gyakorlati szinten soha nem nyerhet ez bizonyítást

Már hogy’ ne nyerhetne. Ahogy Feynman is rámutat ( [link] “We would like to argue that this is not the case...” rész), egy olyan rend, ami véletlenszerűen alakult ki a káoszból, szükségkeéppen hordozza annak a nyomait. Amikor mi a múltunkat nézzük, miért látnánk egy rendszert? Miért látnánk a korábbi állapotok maradványait? Miért látnánk velünk párhuzamosan futó, de a folyamatnak korábbi vagy későbbi szakaszán tartó dolgokat? Miért látnál öreg és fiatal embereket, ha egy pillanattal előbb teremtődött minden? Egy Descartes démon szerű lény, akinek a tényleges megtévesztés a célja, talán cselekedne olyat, mint amit egyes fundamentalisták szerint isten tesz, amikor dinoszauruszcsontokat ás el az ateisták megtévesztésére; na de egy véletlenszerű fluktuáció hogy lenne ilyen alapos? Puszta valószínűség eloszlás alapon (haha, a saját fegyverével lőjük le Boltzmannt) arra kellene számítanunk, hogy sokkal gyakrabban botlunk az elemi káosz megnyilvánulásaiba, amihez képest eltörpülve léteznek a rend szigetei, ahelyett hogy még több és több rendezettséget találunk.