A Mindenség Elmélete megoldható egyáltalán?

A kérdésem már nagyon máshol evez :) De ennek kifejezetten örülök. Van 2 nagyobb csoport: a determinizmus hívők, a véletlen hívők :D meg még a lapos föld hívők is, bár lehet hogy ők a profik.

Az egész kérdésem lényege nem a determinizmus, én sem hiszek benne, de egyik elméletben sem, nagyon absztrakt az egész, és sok az elméleti fizikusok körében a spekuláció / sejtés.

A lényeg csak szimplán egy régi hülyeség volt: a csirke - tojás probléma. Az út amin haladunk, a megoldás felé visz, ha megoldjuk, bizonyítottuk, akkor helyes, ez azt jelenti hogy a megoldás felé vezető új megegyezik a megoldással, mivel ha én ugyanazt az utat bejárom, akkor megérkezek a megoldáshoz. (szóismétlést lassan törvény is bünteti) De a legérdekesebb nem ez, hanem hogyha ez igaz, akkor a megoldás létezett az előtt hogy megoldottuk, meg ugye az értelmezéstől is függ.

Ott volt a PI- azt hitte egy nagyon okos ember hogy az felírható olyan törtel ami egész számok halmazán elfér ... később rájött hogy ez nem igaz, a PI végtelen, arra is rájöttek egy időben hogy tök jól használható véletlen generálásra (nem térek ki hogy kicsoda volt, aki tudja az érti).

Na most, én nem neveznék semmit véletlennek abból az okból hogy végteleníthető elméletben. A PI leírható sorozattal, rekurzív.

Minden újabb számjegye az előző számjegyektől függ, arra vagy egy egyszerű képlet... de a PI mégis olyan hosszú... és lám kiszámolható vele a kör kerülete... mindig egy adott pontossággal, de a kör kerülete nem lehet végtelen pontos... vagy igen? Az egyetlen pontos adat a kör sugara lehetne, kivéve ha azt számolnánk ki PI-vel, ez csak nézőpont kérdése. Hogy mit honnan figyelünk meg vagy értelmezünk az brutálisan megváltoztat mindent.

Spoiler: ha nagyon figyeltünk észrevehette valaki hogy a PI-t kiszámoló képlet az mondjuk lehetne az út, maga a PI pedig a megoldás, ez ellentmondásba ütközik. Hogyha ismerem a PI-nak egy kiszakított részét, egy hosszabb számsort, akkor abból ki lehet számolni hogyan kezdődik és folytatódik?

Ha atomi részecskék determinált állapotát akarjuk bizonyítani, akkor N számú részecskének bármely tulajdonsága N számmal szorozva és az egész eredmény mérése után majd annak átlagával osztva 1 hez konvergál, akkor ott már lehet gyanakodni. Minden más esetben a szórás nem egyformán oszlik el, abban az esetben véletlen-hez közelítő állapot uralkodik. Viszont teljes véletlen és teljes determinált állapot nem lehetséges mivel a mérés mindig megváltoztatja az állapotot, mivel mi is a fizikai szabályoknak alárendelve hajtjuk végre. Az úgynevezett "igaz véletlen" szintén mérés után van kiértékelve. Az igaz véletlen és a teljesen meghatározott állapot közötti mező a szórás. Ha végtelen sokat összeadunk, akkor konvergál e valamilyen átlag felé, ha igen akkor NEM lehet soha igaz véletlen, csakis SZÓRÁS, mert az igaz véletlen meghatározhatatlan, nem konvergál, nincs leírható függvénye. Ennek a fajta véletlen állapotnak a szórása is igaz véletlen kellene hogy legyen.

Én a fizikai állapotokat leíró erőket inkább egy hatalmas szerencse kerékhez hasonlítanám, amit ha megforgatsz akkor megáll valahol, ez is egyfajta véletlen, de a látszat csal, mert mindennek van oka.

Ha egy véletlen és egyszerre determinált rendszert akarok kifejleszteni, akkor valahol el kell vesszen az információ a belső szemlélő számára. Ez azt jelenti hogy nem lehet olyan komplex gépet építeni a belső rendszerben ami képes összefüggést találni, ok - okozati vagy bármit, mert az ennyira komplex lenne hogy ugyanannyi időt venne igénybe mint felgyorsulni fénysebességre egy tömeggel rendelkező objektumnak, ez leegyszerűsítve információ vesztést jelent, kiértékelhetetlen állapotot.