Az életet mennyire nehéz kipusztítani? És ez hogyan függ össze a SETI-vel? Tényleg igaz az alábbi sokat hangoztatott mondás?

Nem ismerjük az élet kialakulásának teljes folyamatát.

Amíg ez nincs meg, addig csak becsléseket lehet végezni.

Konkrétan nem tudjuk az élet első lépcsőjének, az önmásoló molekuláknak a kialakulásának valószínűségét. Ez lehet annyira nagy véletlen még hatalmas tereken keresztül is, hogy egyedi a Naprendszerben... de lehet hogy nyüzsög a galaxis tőle. Könnyen lehet üstökösökön, ködökben terjed, így elég akár egy kialakulási zóna is.

Itt sok fogalmat keversz. Intelligens élet? Egysejtű élet?

Teljesen más paraméterek kellenek hozzá...

A legnagyobb tömeges kihalások okai a földtörténet során eléggé változatosak voltak.

A ordovicium-szilur határán történt nagy tömeges kihalásban a földi fajok körülbelül 705%-a tűnt el. Olyan élőlény csoportok, mint az addig nagyon gyakori trilobiták teljesen eltűntek.

Az egyik legvalószínűbb hipotézis az esetre az, hogy egy szupernova kitörés történhetett valamelyik közelebbi, pár tucat fényéven belüli csillag életében, és egy nagyon nagy intenzitású gammesúgár találta el a Földet, aminek hatására a légkör ionizálódott. A légköri oxigén és nitrogén reakcióba lépett egymással, és ez okozta a globális kihalási hullámot. Az oxigén és a nitrogén gáz a légkörben felbomlott, és nitrogén-dioxidot (NO2) alkotott. Ez pedig egy rendkívül reaktív gáz, és erős oxidálószer. Ebből adódóan mérgező, és ami fontos, jól oldódik vízben. Az akkori élet nagyon nagy része, a többsejtű, komplex élőlények gyaskorlatilag egésze a vízben élt azidő tájt, ebből adódóan egy halálos itélet volt ez az esemény a sekély vízi fajoknak. A tengerekbe beleoldódott a nitrogén-dioxid, ott elsavasította a vizeket (salétromsav, salétromossav), és mindemellett ami a légkörben maradt az üvegház gázként funkcionálva növelte a légkör hőmérsékletét. A melegebb klima pedig a víz oldott oxigén tartalmát csökkenti, ezáltal amit nem a savas viz ölt meg, azt a ritkuló vízből felvehető oxigén nyirta ki.

A per-trisz kihalási hullámot egy vulkanikus tevékenység sorozat megindulása inditotta el, ott szintén a fajok 80%-a, agy akörüli száma pusztult ki.

És persze ott van a kréta tercier kihalási hullám, ami az addig uralkodó dinoszauruszokat, tengeri őshüllőket tüntette el a Föld felszínéről egy pár éves-évtizedes folyamatos félhomály keretein belül. Ugyanis a légkörből ennyi ideig nem tudott leülepedni a por és hamu, ami a meteorit becsapódás következtében keletezhetett.

Interneten van egy csomó összeméregetés, hogy hány hiroshimára ledobott atombomba erejű lerhetett a robbanás. Egy 8 km átmérőjű testről beszélünk, ami mindemellett hatalmas sebességgel mozgott...

Nincs megközelítőleg se ennyi fegyvere az emberiségnek.

Persze az más kérdés hogy a Föld összes nukleáris fegyvere nem csak hatalmas tűzvihart és lökéshullámot keltene, de még radioaktiv kihullást is hagyna maga után.

A lényeg, hogy a földi élet már átélt nem egy nagyon súlyos eseményt, és mégis fennmaradt, és sokszor teljesen új utakat nyitott meg a fejlődésben egy-egy katasztrófa.

Nem csak hogy a baktériumok, de még a többsejtűek egy része is mindig túlélte ezeket a katasztrófákat.

Személyes véleményem, hogy egyszerűen lehetetlen lenne bármilyen technológia szándékos bevetésével is kiirtani a Föld egészéről a bakteriális életet.

Baktériumok 10 km mélyen az óceánok fenekén is vigan élnek, megélnek 100 C° körüli savas forrásokban, megélnek az antarktiszi jég alatt is, és még km-es mélységben a kőzetekben is.

Tulajdonképpen legalább 20 km vastagságban szó szerint le kéne hámozni a Föld kérgét, ahhoz hogy biztosak lehessünk benne hogy egyetlen baktérium sem maradt életben a bolygón, ami egyértelműen lehetetlen.

Nyilván mindenkinek leesik, de javítás: 75% az a 705%

:)

Van egy intő példa a mi naprendszerünkben is: a Vénusz.

Valamikor a Vénusz, Föld és Mars kb. egyformán kezdte a karrierjét.

De a Vénuszon ma a forrasztóón is olvadna vidáman a 400 baros kéngőzös légkörben.

Hát ha a Földre ilyen sors vár, akkor az élet nem sok helyen élheti túl, legfeljebb nagyon mélyen a talajban illetve a legfelső légkörben.

Szóval azért az, hogy az élet alkalmazkodik és túlél, csak bizonyos határokon belül lehet igaz.

És a határok nem csak a körülményekre értendőek, hanem azoknak változási sebességére. Sőt főleg arra.

Az evolúciónak is kell idő.

Ha valami túl gyorsan változik, akkor kompletten is kipusztíthatja az életet. Ha az extrém változások elég lassan történnek, a már lekövethetetlen feltételek elől van idő elbújni.

Persze mindez feltételezés, földi analógiák alapján, mert más példánk nincs.