Miért állítják a kategóriában minden "miért kérdésre", hogy a tudomány nem képes/akar a "miért kérdésekre" válaszolni?

#10: Én a tudomány, a vallás, a művészet, és a politika ideális állapotát, és a fő vizsgálódási területét, alapvető gyökerét jellemeztem.

A tudomány alapvetően az igazat keresi. Az igaz szó itt azt jelenti, hogy igaz az, ami megfelel a valóságnak. A tudomány egyik kritériuma pont az, hogy az igazsággal folyamatosan és bármikor összevethető legyen, ellenőrzött, reprodukálható tudást adjon. Szintén fő kritériuma a prediktív képesség, ami megint arról szól, hogy van egy modellből elméleti szinten kiszámolható valami, meg van a valóság, és a kettő megfeleltethető egymásnak és meg is kell nézni, hogy megfelel-e egymásnak és ha nem, akkor látni kell, hogy valamiben nem közelítünk még az igazsághoz, van vele dolgunk, sőt kimondottan ezzel van dolgunk, mint tudomány.

Volt olyan elképzelés, hogy a mozgáshoz kell erő. Aztán jött a tudomány és megállapított, hogy ez nem igaz. Az igazság az, hogy a gyorsuláshoz kell erő. Volt olyan elképzelés – és fene tudja miért, ma is van –, hogy a föld korong alakú, és négy teknősbéka tartja. Aztán jött a tudomány, ami megállapította, hogy ez nem igaz, az igazság az, hogy a Föld gömb alakú, majd megint jött a tudomány és megállapította, hogy ez sem igaz, a Föld geoid alakú. Ilyen értelemben a tudományt szerintem leginkább az igaz keresése jellemzi legjobban.

A politika megint nem az, amit ma annak hívunk. A politika úgy általában véve nem más, mint a mi közös ügyünk. Így tágabb értelemben politika az is, hogy egy közösség milyen belső szabályokat és milyen elvek mentén hoz meg, mit követel tagjaitól és mit biztosít a közösség tagjainak. Ennek az ideája meg mégis csak az igazságosságban keresendő. Egy civilizáció előtt ember politikája az volt, hogy bár az a fickó ott hátul nem tud vadászni, mert elvesztette a fél karját, de azért ő is kapjon enni. Politika az, hogy nem igazságos, hogy aki gazdag, az nyilván tud orvost hívni, aki meg szegény, annak erre nincs pénze. Csináljunk hát kórházat, amit mindenki ingyen igénybe vehet, a finanszírozására meg behajtjuk az emberektől az adót, aki gazdag, attól többet, aki kevésbé az, attól kevesebbet. Miért csináljuk ezt? Mert így érezzük igazságosnak. A politika egy igazságosabb egyensúlyra való törekvés. Ez a politika, vagy hát ha nem ez, ennek kellene lenni, ez az elvárásunk felé, ebből indult ki.

A vallás nyilván egy komplex dolog, de a hívő számára mégis a legfőbb tanulsága a hitének az, hogy hogyan éljen. Ez nem helyes, mert ha ezt teszem, a pokolra kerülök. Az helyes, mert az megváltásom kulcsa. Az meg megint nem helyes, mert az karmát okoz. Az helyes, mert akkor az örök vadászmezőkre kerülök. Oké, hogy a vallásban volt fizikapótlék is, meg úgy általában a világot egységében magyarázó szándék, de azt pár fanatikuson kívül ma senki nem vesz komolyan, senki nem gondolja, hogy Isten a világot 6*24 óra alatt teremtette, ez már a középkorban a vallás által is meghaladott nézet volt. Egy középkori parasztnak meg aztán olyan mindegy volt, hogy a világot Isten hatezer, vagy hatmillió évvel ezelőtt teremtette, neki az volt a lényeg, hogy ne ölj, hogy ne lopj, hogy ne paráználkodj, hogy tudd, Isten szemében, így úgy általában a világban mi helyes és mi nem. És a legtöbb mai hívőre is igaz ez. A bibliai történeteknek leginkább erkölcsi természetű tanulsága van, jóról és rosszról tanítanak.

A művészet és a szépség kapcsolata szerintem elvitathatatlan. Még akkor is, ha történetesen egy adott művészetben fellép a diszharmónia, annak is célja van. Igen, a művészetnek kapcsolata van azzal, ami kielégíti az embert, a művészet igazi célja a katarzis. Hát de mi szeretjük a katarzist, szeretünk benne lubickolni. Kant pl. úgy fogalmazta meg a szépséget, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. Nem mondom, hogy nem lehet belekötni, de alapvetően mégis leírja azt, hogy a művészetnek semmi más célja nincs, csak hogy tetsszen. Aztán hogy mi okozta azt, hogy az emberben létezik az a fogalom, hogy szépség, hogy van szépségérzete, az érdekes kérdés, valószínű egyébként szükség volt hozzá az életben maradáshoz, hogy lásd, hogy ez a gyümölcs olyan szép, arányos, szimmetrikus, ezért vonzó, tetszetős, a másik meg olyan fura, torz, zavaros, aszimmetrikus, valahogy taszító. Vagy ennek az állatnak szép hangja van, mert egy madár, amit vagy meg lehet enni, vagy ha nem, hát legalább ártalmatlan, annak az állatnak meg nem szép a hangja, mert az egy tigris, ezért jobb lenne iszkolni.

A filozófia tulajdonképpen egy ötödik ág, valóban nem volt fair, hogy csak a vallás alatt hoztam szóba. Mert a filozófia mögött is húzódik egy idea, egy erény, méghozzá a bölcsesség ideája. Ez részben érinti a másik négy ágat is. Hiszen lehet bölcs az, aki nem tud a világról semmit, pláne ha teljesen fals, a valóságnak nem megfelelő meggyőződése van? Aligha. De attól, hogy valakinek baromi nagy tudása van, attól még nem bölcs. A bölcsességben benne van valamiféle erkölcsi tartalom is, így érinti az jóság fogalmát is, van erkölcsi aspektusa is. (Hitlernek lehet, hogy nagy tudása volt bizonyos területen, de aligha nevezhetjük bölcs embernek.) De érinti az igazságosság fogalmát is. De még a szépséghez is van egy kis köze. A filozófia tulajdonképpen egy olyan vizsgálódási nézőpont, ami ugyanezzel a négy témával foglakozik, de egy kicsit felülnézetben, teljes összefüggésében, kontextusában. Hogy a filozófiát a vallás alatt megemlítettem, annak az az oka, hogy van a filozófiának olyan oldala, ami ide csatlakozik. Itt pl. mondjuk a humanizmusra gondoltam, ami inkább filozófiai eszme, mint vallás, de olyan szempontból mégis rokon a vallással, hogy ez egy bizonyíték nélküli meggyőződés, aminek a lényege az, hogy mi helyes és mi nem. Kvázi a humanizmus az, amit megkapunk, ha a vallásból kivonjuk a transzcendens tartalmat és a mítoszokat.

Aztán az is igaz, hogy ezek azért bizonyos szint felett összefonódnak. A zene pl. ha magas szinten űzöd, tulajdonképpen egy matematikai rendszer, arányokról szól, időarányokról, frekvenciaarányokról. De a szépség is megközelíthető matematikai oldalról. A vallás azon túl, hogy erkölcsre tanít – vagy arra kellene tanítania – alapvetően mégis művészetet teremt, illetve politikát teremt. A politika is csak akkor működik, ha az ilyen természetű döntéseknél egyrészt valós, igaz információkból indulunk ki, helyes diagnózist állítunk fel, tehát valahol épít a tágabb értelemben vett tudományra. Emellett a politikának tudnia kell jóról és rosszról, különben mi alapján tudna igazságosságot teremteni? Nyilván mindezeknek meg megvannak a filozófiai hátterük, illetve a filozófia nem csak foglalkozik ezekkel, de alakítja is ezeket. A tudomány esetén pl. a lételmélet, az ismeretelmélet, a tudományfilozófia. Mert hogy mi tudomány és mi nem az, mik a tudományosság kritériumai, az alapvetően nem tudományos, hanem filozófiai természetű kérdés.

Azt is értem, miért vagy kritikus, mert bár ezeknek a – hogy lehet ezeket hívni? – ismeretágaknak ezek a ideái, ezek a gyökerei, de a gyakorlatban ezek a ideák tökéletlenül valósulnak meg, valóban mondjuk a mai – akár magyar, akár más – politika csak torz gúnyrajza annak, mint ami a politika valójában, mint aminek a politikának lennie kellene. A vallást is, a politikát is előszeretettel használták tömegeket manipuláló hatalmi eszköznek. Sőt néha még a tudományt is. De ettől még továbbra is azt gondolom, hogy azok ezeknek az ismeretágaknak a fő lényegük, amit leírtam. A tudomány az igazat, a vallás a jót, a helyest, a politika az igazságosságot, a művészet a szépséget, a filozófia a bölcsességet keresi egy ideális világban.

Nyilván ettől még az, amit leírtál az is jórészt igaz, más megközelítésből.

De itt leginkább azért hoztam be ezt a témát, mert ahogy a modern tudomány bontogatta a szárnyait, ahogy egyre több és több igazságot, használható, praktikus igazságot tárt fel a világ jelenségeiről, úgy voltak olyan elvárások is vele szembe, hogy pl. egyszer majd a tudomány meg fogja tudni mondani, hogy mi helyes. Hát nem tudja. Ma már belátható, hogy miért nem.

~ ~ ~

> A tudós nemhogy mond, de egyes helyzetekben kötelessége erkölcsről és célról szólni.

Itt válasszuk szét az embert a szerepkörétől. Én informatikus vagyok. De amit itt fentebb leírtam, azt nem informatikus minőségemben mondtam, hanem botcsinálta filozófus minőségemben. És bár igaz, hogy ennek az írásnak az egyes kijelentéseit egy informatikus írta, de nem az informatika tudományága állítja ezeket a világ dolgairól, hanem én, aki történetesen informatikus vagyok.

Az orvostudomány meg tudja állapítani, hogy egy adott ember légúti megbetegedésben szenved, aminek ilyen és ilyen következményei vannak, várhatóan x évvel rövidíti meg ennek az adott embernek az életét. A biológiának, fizikának mindenféle interdiszciplináris területei meg tudják mondani, hogy mondjuk ezt a levegő egyre növekvő arányú szálló por okozza, amit meg részben a szilárd tüzelőanyagok elégetése, részben meg az autók okoznak. A matematika aztán statisztikát tud készíteni ebből, és előre tudja vetíteni, hogy ha minden így marad, folytatódik a tendencia, akkor a statisztikát interpolálva a jövőre, 2020+x-ben ez ilyen és ilyen mértéket fog ölteni.

De egy dolgot nem mond… Azt nem mondja, hogy ez jó-e avagy rossz. Azt nem a tudomány, hanem az ember mondja. Aztán ha az ember – és itt akkor ő inkább politikus minőségében szerepel – azt mondja, hogy nem IGAZSÁGOS, hogy azért, hogy X ember kényelmesebben jusson el A pontból B pontba, azzal Y ember az életéveivel fizet. Tulajdonképpen a tág és jó értelemben vett politika mondja azt – akkor is, ha a tudós szájából hangzik el –, hogy ez így nem lesz jó, ezzel kezdeni kell valamit. Aztán erre már tudja a tudomány azt mondani, hogy oké, ha ezt csináljuk, akkor ennek ez a következménye, ha azt, akkor annak meg amaz a következménye, és megint a politika az, ami eldönti, hogy minek milyen ára van, hol van a beavatkozás mértékében és módjában az az optimum, ami igazságos.

A tudósnak erkölcsi kötelessége felemelni a hangját? Hát hogy a fenébe ne lenne az!? Ő van az igaz tudás birtokában, ő sokkal jobban látja, hogy mi a helyzet, mik a várható következmények. Persze, hogy felelőssége van abban, hogy szóra emelkedjen adott esetben. Csak azt már nem tudós minőségében mondja, hanem ember minőségében, politikus, filozófus minőségében, hiszen ezt már a politika, a erkölcs, a filozófia mondatja vele, de nem a tudomány.

Mert a tudós nem csak tudós, hanem ember is, annak minden járulékával, így – hogy milyen mélységig az más kérdés – a tudós egyben politikus, filozófus, művész és kvázi hívő, vagy legalábbis erkölcsi értékrenddel rendelkező ember IS. Mint ahogy a pap is egyszerre mindegyik valamilyen szintig, a politikus is az, meg a művész is az, meg a filozófus is az, sőt még Kovács József géplakatos is az, maximum lehet, hogy ő kevésbé mélyedt el egyikben, másikban.

A tudós nem egy 0-24 órában csak tudománnyal foglalkozó ember, hanem csak egy szerepkör, egy foglalkozás ha úgy tetszik.