Miért állítják a kategóriában minden "miért kérdésre", hogy a tudomány nem képes/akar a "miért kérdésekre" válaszolni?

A miért, filozófia vagy hit.

A hogyan a természettudomány.

Ilyen egyszerű.

A természettudomány a természet működését vizsgálja. Előttem jól leírták már, a miért kérdésre a válasz mindig természetfelettit feltételez. Ezt pedig nem vizsgálja a természettudomány.

A miért kérdésnek alapvetően kétféle értelme van. A kettő sokszor az emberi gondolkodásban összefonódik, ami nyilván érthető a hétköznapokban, de a tudományos természetű kérdéseknél a két jelentés összefonódását objektív módon nem indokolja semmi.

A miért alapvetően az okokra irányuló kérdés. Az ok viszont szigorúan értelmezve egy múltbéli történés, aminek következménye a fennálló helyzet. De nagyon sokszor mikor az okot keressük, akkor valójában a célt, valami jövőbeli szándékot keresünk, ami érthetővé teszik emberi szempontból azt az ok-okozati láncot, ami megtörténik. Miért élek? Ha szigorúan nézzük, akkor ennek a múltbéli oka az, hogy azért, mert a születésem előtt a szüleim nemi életet élnek. De senki nem erre kíváncsi ennél a kérdésnél, mert ezzel tisztában van, a kérdés itt valójában nem az okra, hanem a célra kérdez rá, a „miért élek?” itt nem annak a kérdése, hogy „minek a következménye az, hogy itt és most én egy élő ember vagyok?”, hanem annak a kérdése, hogy „miVÉGre, milyen CÉLból élek, hova kellene tartanom?”.

Miért mentem ki a konyhába? Az ok egyszerű, mert felálltam, és a lábaim mozgásának jellege oda vezetett, hogy most a konyhában tartózkodom. De mivel értelmes lények vagyunk, nekünk céljaink, szándékaink, vágyaink, illetve félelmeink, elkerülendő dolgaink vannak, minden tettük ezek elérésére, illetve elkerülésére szolgál, a konyhába való kimenetelnek tehát a – jövőbeli – célja az, hogy mondjuk levest főzzek, tehát a – múltbéli – ok tulajdonképpen nem más, mint az a vágy, hogy levest egyek, az a szándék és cél, hogy én majd valamikor a jövőben levest tudjak enni. A hétköznapi gondolkodásban tehát a – múltbéli – ok és a – jövőbeli – cél erősen összefonódik, nyilván minden istenhit valahol pont a kettő összekapcsolásának kísérlete.

Az ember intelligens lény, ami azt – is – jelenti, hogy megpróbál mintákat, összefüggéseket találni a világ különböző jelenségeiben. De pont ezért hajlamos ott is mintát és összefüggést keresni, sőt találni vélni, ahol szigorúan vett összefüggés és minta nincs. Az összes népi babona kvázi ilyen megtalálni vélt minták. Ha átmegy előtted a fekete macska, akkor szerencsétlenség fog érni. Az ember fél attól, amit nem ismer. Nyilván a jövő az emberi lét komplexitásában kiszámíthatatlan, így félelmetes, az ember szeretné megérteni a folyamatokat, azért, hogy azok számára kiszámíthatóbbak legyenek, aminek révén képes lesz uralni is azt, elérni illetve elkerülni bizonyos jövőbeli történéseket, helyzeteket Például ezért is félünk ösztönösen az őrültektől, pszichopatáktól, mert nem tudjuk értelmezni a tetteiket, a tetteiknek sokszor nincs jól meghatározott, megérthető, felmérhető, előre látható célja, szándéka. Nem tudod, hogy egy pszichopata csak elsétál melletted, vagy közben a hátadba döf-e egy kést. Nem látod előre, bizonytalanság van a jövőt illetően, ami nyilván egy csomó félelmet szül.

~ ~ ~

A mai modern tudomány is egy ilyen metafizikai természetű magyarázatot adó világkép bölcsőjében fejlődött ki. Sőt pont az volt a kifejlődésének az egyik oka, hogy a metafizikai természetű magyarázatokról kiderült, hogy tulajdonképpen ezek csak magyarázatpótlékok, valódi predikciós – fogalmazzunk durván úgy, hogy jövőbelátó – képességgel nem bírnak. Utólag mindent ki lehetett persze magyarázni, de előre? Az, hogy volt a középkorban vagy egy tucat különböző asztrológiai rendszer, az, hogy volt egy néhány tucat ilyen-olyan gyógymód, hogy sokszor egy-egy történés utólagos magyarázat az volt, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”, meg hogy „Istennek terve van veled ezzel”, azt utólag lehet addig-addig gyúrni, hogy végül is meg tudja magyarázni a történéseket.

De minél inkább megpróbáltunk előre számolni ezzel, annál többször jöttünk rá, hogy valami mégsem stimmel ezzel. Megnyerjük a csatát? Hát a Jupiter ebben a házban áll, a Mars meg abban a házban áll, ebből meg az jön ki, hogy igen, megnyerjük. Meg nyilván megmerjük, mert sokat imádkoztunk. Aztán mikor a csatát mégis elvesztettük, akkor jön a magyarázat, hogy hát igen, mert azt nem vettük figyelembe, hogy a Szaturnusz meg abban a házban áll, és ha ezt nem egy ilyen, hanem egy olyan házrendszerben nézzük, akkor a Mars máris egy másik házba kerül, így aztán abból meg valóban az jön ki, hogy a csatát elveszítjük. Meg hát oké, hogy imádkoztunk, de voltak bűneink, stb… Vagy nem voltak, de Istennek terve van azzal, hogy ezt a csatát itt és most elveszítsük, mert az vezet aztán olyan következményekhez, ami Isten szándéka szerint helyes, úgy sokkal nagyobb elánnal fogjuk majd a következő csatát megnyerni a hitetlenek ellen, Isten nagy dicsőségére.

És valahol itt vetődött fel az, hogy oké, ha az eddigi a világ megismerésére irányuló kísérleteink főleg elképzelésekre, elgondolásokra alapozva ennyire bizonytalan, megbízhatatlan tudást adnak a világról, akkor tegyük mindezeket zárójelbe, és vizsgáljuk meg objektíven, hogy a világ különböző történései, jelenségei között milyen valódi összefüggések vannak, mert azok nyomán értjük meg igazán a világot, és azok segítségével tudjuk majd megjósolni a jövőt.

Csak aztán kiderült, hogy a világot nagyon profán és egyszerű, de következetes törvények határozzák meg.

E = 1/2 * m * v². Ennyi. Az, hogy egy autó falnak csapódással való megállása során mennyi energia szabadul fel, az kizárólag a tömegtől, meg az autó sebességétől függ. Lehetne behozni ebbe a képletbe mindenféle más jelleget is, pl az előtte hónapban elmondott imák számát, az elkövetett bűnök számát, csak a tényleges megfigyelések azt adják, hogy ezek kiesnek az egyenletből. Az autóban ülőkre a mozgási energia átalakulása miatt pont akkora erők hatnak, ha szentéletű, istenfélő, hithű keresztények, meg akkor is, ha pokolra való anyagyilkosok. Akkor is, ha a Mars az X, a Merkúr az Y házban áll, meg akkor is ha máshol.

Ebből jött aztán egy determinisztikus világkép, mert ahogy egyre több és több összefüggést találtunk a világ jelenségei között, annyira szembeötlő volt, hogy ezeket nagyon egyszerű képletek határozzák meg törvényszerűen, sehol nincs nyoma valamiféle emberi léptékű tulajdonság szerinti differenciálódásnak, nincs nyoma hogy valami transzcendens lény beleavatkozna ebbe a folyamatba. Minden folyamat előre tudható törvényszerűségek mentén zajlik. Nyilván így egy csomó dolog előre jelezhető volt, pl. egy hídról ma meg tudjuk mondani előre, még a tervrajzok alapján, hogy össze fog-e dőlni vagy sem. Régen voltak persze a tapasztalatból levont következtetések, mert receptek, de az, hogy a híd ténylegesen összedől-e, vagy sem, azt javarészt akkor tudtuk meg, mikor a híd már megépült. Ma meg még az építés elkezdése előtt meg tudjuk mondani, és ez a tudás működik, pont ezért tudunk újabb és újabb dolgokat tervezni, amely dolgok működnek is. A vallások, mindenféle metafizikai, filozófiai világképek, analogikus gondolati rendszerek több ezer éven át nem nagyon mozdították elő a világ megismerését. A tudomány meg pár száz év alatt olyan eredményekre jutott, ami miatt az életünk kétszer olyan hosszú, élünk a technológiai vívmányok ezreivel a csapvíztől az autón át az internetig.

De ahogy írtam, ez a jól kipróbált, bizonyíthatóan jól használható, valós tudás azt is feltárta, hogy nem nagyon látszik a világ működésében semmiféle irányultság, cél, szándék, mert nyilván ha van valami intelligens transzcendens létező, akkor tenne a céljai elérése érdekében valamit, és ezek a tettek, beavatkozások meg is látszanának a fizikai világ folyamataiban. Az, hogy E=1/2*m*v², abba az összefüggésbe valahogy sehol nem találjuk, hogy a világ működésének lenne bármilyen célja, és az azon cél elérésére mutató hatás. Nota bene a tudományokat – a felvilágosodás idejében elhintett hazugságokból származó közhiedelemmel ellentétben – nem gátolta, fékezte a katolikus egyház, hanem elősegítette, mert a szemlélet az volt, hogy nem csak a Biblia az, ami kizárólag az egyetlen kinyilatkoztatása Istennek, hanem maga a teremtett világ is Isten kinyilatkoztatása, tehát Istent pont annyira meg lehet ismerni a teremtett világot vizsgálva, mint a Bibliát olvasgatva. Pont az volt ebben a szándék, hogy a világ jelenségeinek működéséből ki lehessen olvasni esetleg Isten akaratának, szándékának olyan aspektusait, amit a Bibliából nem, vagy nem annyira egzakt módon lehet kiolvasni. És ha tényleg lett volna egy Isten, ez erre határozottan alkalmas is lett volna, meg lehetett volna kvázi mérni, hogy a baleseti statisztikák alapján melyik bűn mekkora súlyúnak számít Isten szemében, pl. mennyivel gyakrabban halnak meg arányaiban többen autóbalesetben azok, akik loptak, azokhoz képest, akik nem. Mennyivel többen halnak meg azok, akik paráználkodtak, mint azok, akik nem. De a tudomány eredményei valahogy azt mutatták ki, hogy hát ilyen szempont nincs, ezek az anyagi világ működésére nincsenek hatással, nem nyilvánul meg bennük Isten akarata.

Ez vezetett ahogy írtam részben a determinista világképhez, aminek még lennének vallási alapjai – eleve elrendelés –, ami meg a deizmushoz vezetett, azaz ahhoz, hogy Isten bár valóban a világot teremtő erő, de a világ működésébe nem szól bele:

„Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Év-milliókig eljár tengelyén,

Míg egy kerékfogát ujítni kell.”

Meg ez vezetett el aztán részben az ateizmushoz, majd a materializmushoz, illetve másik oldalról ez vezetett el oda, hogy a vallási irányzatok is egyre inkább a vallás valódi lényegével, a jó és rossz megkülönböztetésének elsajátításával kezdett foglalkozni, és nem fizikakönyvnek nézte a Bibliát. Persze még vannak olyan elvakultak, akik ma is annak nézik de ez más kérdés. Illetve ennek nyomán erősödtek meg azok a vallási irányzatok, amik inkább valamiféle misztikus oldalról közelítették meg a vallást, itt léptek be más vallások, meg aztán ezekből, meg más ősi „tanokból” összegyúrt, összeollózott ezoterikus világképek, amiből pont annyi van, ahány hívük. (Az egyik elfogadja Isten létezését, de nem hisz az aurában. A másik hisz az aurában, de szerinte a mágia hülyeség. A másik hisz a mágiában, de nem hisz az asztrológiában, stb…)

Nem is csoda, mivel a tudomány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár bizonyos területen óriási és nagyon is alapos, kipróbált, valós és használható tudást adott, nem felelt meg olyan elvárásoknak, hogy megtudjuk belőle, hogy mi helyes és mi nem, mi végre, mi célból vagyunk itt, hogy kell élnünk, stb…

~ ~ ~

A tudomány az igazat, a vallás a jót, a politika az igazságosat, a művészet a szépet keresi. Mindegyik fontos, de nem tudja az egyik a másik szerepét kitölteni. Meg lehet mondani a tudomány segítségével, hogy egy verset hányan találnak szépnek. Meg lehet azt is mondani, hogy ebben a versben hány alliteráció van. De nem képes a tudomány megállapítani, hogy a vers szép vers-e. Vagy a tudomány meg tudja mondani, hogy x atom y felezési idővel rendelkezik, és a bomlásakor z energia szabadul fel. De nem ad választ arra, hogy helyes-e, etikus-e atombombát építeni, helyes-e, etikus-e atomerőművet építeni. A kés működésének a hogyanját leírja, de hogy a késsel aztán répát aprítunk-e vagy embert ölünk, az már nem a tudomány hatásköre, az vagy erkölcsi kérdés, így az értékrendünk, világképük függvénye, vagy adott esetben akár társadalmi kérdés, hogy ez így igazságos-e vagy sem.

A tudomány így jórészt megmaradt annál, amit remekül el tud végezni, megadja a választ a „hogyan működik” kérdésére. De nem ad választ olyan kérdésekre, hogy „mi végre”, hogy „helyes-e”, hogy „szép-e”. Ezekhez kell a tágan értelmezett vallás – ide sorolnám a különböző filozófiai értékrendeket is – , a tágan értelmezett politika – ide sorolván minden olyan ügyet, ami egynél több emberre van hatással –, meg erre ad választ a tágabban értelmezett művészet – beleértbe akár egy tök profán formatervezést is –, a tudomány ezekről már meg sem kísérel állításokat tenni. A tudós – mint ember – még lehet, hiszen egy ember egyszerre lehet tudós, lehet politikai gondolkodó, lehet saját filozófiája, értékrendje, meg lehet esztétikai ízlése, de a tudós a tudomány nevében nem mond semmit sem erkölcsről, se célról. Maximum ha van egy a tudományon kívülről jövő célkitűzés – szálljunk le a Holdon, építsünk atombombát, találjuk meg az AIDS ellenszerét –, akkor a tudomány ehhez ad eszközöket, a tudomány segítségével elérhetővé válnak ezek a célok. De a tudomány nem feltételez semmiféle célirányultságot a világban, nemes egyszerűséggel azért, mert csak még homályos nyomát sem találta annak, hogy objektíven lenne a világnak, az abban való történéseknek bármiféle célja.

Ez kinyilatkoztatás, mert definíció szerint természettudomány a neve. Avagy a természettel foglalkozik. Azon kívül eső dolgokat nem tud vizsgálni. Pl Isten létezését nem vizsgálhatjuk természettudományos módszerekkel, mert nem természeti jelenség.

Valóban leírta Sü a lényeget. Két féle miért létezik. Az ok-okozati viszonyok visszavezethetőek az ősrobbanásig.

Tehát a "miért keletkezett az élet", pl az ok-okozati láncolatok visszavezetése az ősrobbanásig... de ez egyben választ ad a "hogyan" kérdésre is.

A másik miért... ami a célt feszegeti.

Tudományos szempontból az élet kialakulásában semmiféle tudatosság, cél, vagy magasabb rendű funkció nincs.

Emberként ha kimegyek a konyhába, az a célom, hogy egyek. Valójában pedig ez nem egy tudatos szabad döntés, mert a kémia és fizika miatt működő neuronjaim külső és belső hatásokat összegzett, majd döntött. Ez is egy ok.

A konyhába kimenésnek tulajdonképpen nincs "értelme" vagy célja. Egyszerűen az evolúció úgy alakította azt az embernek nevezett anyagcsomót, hogy bizonyos hatásokat követve táplálkozzék.

Soha nem láttam még tudomány topicban 3 év alatt hogy nem válaszoltuk volna meg az okot. Ha értelmesen lett feltéve.

Egyszerűen hoztál egy téves állítást.

A kérdések 99%-a amire itt nem adnak választ, az bizony nem az okra kérdez rá... hanem a "mi értelme" típusú kérdések ezek.

Ez attól függ, hogy a miértekben meddig megyünk el és hogyan értelmezzük, mert annak egy része még a tudományhoz tartozik, míg más része már inkább a filozófiához, vagy a valláshoz.

A tudomány válaszol, vagy igyekszik válaszolni bizonyos miértekre, olyanokra például, hogy az alma miért esik le. Csak hogy egy klasszikus példával éljünk. Vagy válaszol miértre, hogy miért lesz rozsda a vason szabad ég alatt. És nyilván van olyan miért amivel nem foglalkozik a tudomány.

Talán pontosíthatnád a kérdést.

A kérdezőnek.

A kérdésekre sokféle beállítottságú ember válaszol, és a válaszokat is sokféleképpen értelmezik. Aki szándéka szerint segíteni szeretne a kérdezőnek, és valamennyire ért a témához, nem mond olyanokat, mint amit feltételezel. Hanem legjobb hite szerint válaszol. Természetesen itt is vannak selejtes emberek és válaszok. A fórum sajátossága, hogy a kérdező valamire kíváncsi, mert kevéssé járatos benne, ezért a hamis válaszokat nehezen tudja elválasztani az igazaktól. Ezt az ellentmondást kizárólag a minőség (a válaszoló emberi minősége) tudja csökkenteni – optimális esetben elhanyagolható mértékűre. Ha tehát jól válogatsz (a helyes választ választod ki), akkor ott nem kapsz ilyen „nem képes/akar” válaszokat, hanem vagy elmondják (jól rosszul) vagy tájékoztatnak, hogy a tudomány még nem jutott arra a szintre (de majd fog) vagy elmagyarázzák, miért helytelen a kérdés. A többi (a honnan származik és mi a neve) egyszerű emberi silányság, nemtudás, butaság vagy egyszerűen feltűnési viszketegség.

Az sajnos igaz, hogy egyre több a silány válasz. Ennek okát a környezetben keresd.

2*Sü-nek.

Mindig érdeklődéssel olvasom a válaszaidat, mert figyelmet keltenek, mert tanulni lehet belőlük. Néha csak stílust, néha emberi hozzáállást, máskor ismeretet.

Most azonban utolsó két bekezdésedben foglaltakkal vitatkoznék. Nem tartom alkalmasnak a helyet alaposabb elemzésre, ezért csak vázlatosan. Az első mondattal nem értek egyet, a többi következmény. A tudomány nem keresi az igazat, a vallás különösen nem a jót, a politika és az igazságosság egymást kizár fogalmak, a művészet esetén is gyanítom, másról van szó. Kiindulni az emberi agy működésből érdemes.

Hamar rájön az ember, hogy az ember alapvetően kíváncsi. Enne sok oka van, most nem mennék bele. De evolúciós felülete is szerepet játszik. A kíváncsiság hozta a tudományt, és a fejlődés azt, hogy ma ilyen szerteágazó, törvényt kereső (mert a folyamatot is magyarázni kell valahogy). Igazságot nem keres, az kizárólag emberi kapcsolatokban értelmezhető. Keres viszont magyarázatot jelenségekere, folyamatokra, tulajdonságokra és sok másra. Néha közvetlenül teszi, néha áttételesen.

Egy másik fontos tulajdonsága az agynak, hogy fél és ezt nagyon nem szereti. Ez is evolúciós, működési zavarokat hárít el. A félelem bénít, ekkor vagy elbújunk (azt hívén az segít) vagy magyarázatot keresünk. Például a meleget a napisten hozza, az esőt meg esőisten. Aztán persze ez is fejlődik, differenciálódik és szervezetté, nézetrendszeré válik. Mégpedig abból a célból, hogy mások gyengeségét kihasználja a maga javára. A vallásban a „jó” arra való, hogy ennek nevében lehessen rosszat tenni. Jobban nem mennék bele, kényes téma és messzire vezet.

A politika valójában akkor fejlődött önálló fogalommá, mikor emberek csoportokba verődtek és az egymás közötti viszonyt szervezni kellett. A politika egy adott csoport érdekeit megvalósító szervezés, a csoport belső viszonyait kezelő cselekvés, egyetlen célja, hogy a belső viszonyok alkalmassá tegyék a csoportot a más csoportokkal való rivalizálásban (erőforrások megszerzésében) való küzdelemre. Amikor sok ember lett és népekké alakultak, persze rárakódott sok egyéb szükséges cselekvés, ez azonban csak bonyolította, de nem változtatta meg a szerepet. A politika soha nem igazságos, legfeljebb az okos politikus felismeri, hogy az igazságosság teremt belső egyensúlyt, és az egyensúly erőt, mert ilyen viszonyok között maximális az együttműködés.

Az embernek biológia lényként időnként pihenésre van szüksége. Tulajdonképpen „üzemanyagot” tankol, csak tudatos lényként az „üzemanyag” rendkívül sokféle. A regenerálódás része. A tudat ilyennek használja az örömet és számos más tulajdonságot. Az ősember rajzolt, mert ez megnyugtatta, mert így fogalmazta meg szándékát (pl. a vadászatra) vagy emlékezni akart múltbéli (hősi) tetteire. Jólesett neki a biológiai kényelem, idővel az összes érzékszervére alkotott ilyesmit, elnevezte festészetnek, szobrászatnak, építészetnek, sőt gasztronómiának és sok másnak. Mitől lesz ez művészet? Lehet jó ételt főzni, amitől jóllaksz, és lehet olyant, amit nagyon sokan élveznek a jóllakáson túl. Lehet dobolni, hogy ellazulj, mag vannak Mozartok és Freddie Mercuryk. Lehet felrajzolni a legutóbbi vadászatot, meg lehet több száz éve töprengeni Mona Lisa mosolyán. Na és persze mivel ez is bonyolulttá vált az idők során, bizony az élvezése és eredeti céljának elérése igényel bizonyos tudást belőle, ez feltétele a hatásnak (hatékonyságnak).

A vallást éppen ezért élesen elválasztanám a filozófiától. Egyik egy emberi tulajdonság és a környezet viszonyából eredő probléma kezelésére szolgál(t), másik a tudomány megfelelő bonyolultsága elérése után keletkezett. Mégpedig a gondolkodás módszertanaként, valójában a tudományt magát szeretné rendszerezni (mert ugye a véges agyunkkal így tudunk a lehető legtöbbet befogadni a végtelenből). Hogy mennyire sikerül neki, az más kérdés. A tudomány is adott rossz válaszokat.

A tudós nemhogy mond, de egyes helyzetekben kötelessége erkölcsről és célról szólni. Ezt szokták az írástudók felelősségének nevezni. Arról van szó, hogy mint minden, néha az emberek egyes csoportjainak tevékenysége, célja bonyolult áttételes és gonosz. Utóbbi azonban jól álcázott. Kinek, ha nem a tudósnak lehetősége először észrevenni ezt. Hiszen a vizsgálódásban, rendszerezésben neki a legnagyobb gyakorlata. Kötelesége ebben is szólni, sőt magyarázni. A tudománynak nagyon is van célja. Az emberiség fejlődése, életének jobbítása a cél alapvetően. És persze időről időre vannak részcélok. És ha a tudomány képviselői közül egyesek ezt megsértik (persze szigorúan a tudomány nevében), akkor erkölcsi, etikai kötelessége szólni annak a másik tudósnak, aki erre képes rámutatni. Na persze, a tudós is ember, vannak érdekei, esendő és a versenyben néha nemtelen eszközökhöz fordul. Jó, ha vannak, akik ezt észreveszik. Tudósok. Persze bárki más is.

A tudománynak magának tehát nagyon is van célja, ugyanakkor a tudomány természetesen nem keresi a világ működésének célját. Mert célja csak az élőlénynek van, neki viszont van. A többinek folyamata van, amely ismert vagy nem ismert szabály szerint alakul.